Réges rég leszoktattam magam arról, hogy a nemzet, a nép, az ország lakosainak nevében szóljak kétségek nélkül, váteszileg.
„Lassan már annak is örülök, hogy meg tudom fogalmazni: mit kívánnék én.
Például a szólás bátorságát. Hogy legyen végre egy olyan kormányunk, mely oly politikusokból állana össze, édes istenkém, akik nem tekintik személyes sértésnek, ha a közszolgálati csatornákon, rádiókon valódi kérdést tesznek fel nekik. Nem is tesznek, szegeznek. Mert van éle, súlya, tartalma. Van tétje. Vagyis nem az Obersovszky-féle, hűséggel és nem szűnő hálával kibélelt ál-kérdések lennének, hogy alázatosanszeretnémmegkérdezni, havankedveválaszolhatisdenemmuszáj. Legyen végre a választott kormány kinevezett politikusának, no pláne fejének annyi bátorsága, hogy képes szembenézni a valódi, gyakorta kellemetlen kérdésekkel, ott megvédeni saját elképzeléseit, döntéseit, és nem változtatja át csuklómozdulattal a közszolgálati adók hírműsorait monológokká. Nem várja el a közgondolkodás kiherélését saját gyávasága okán.
Például a kultúra tiszteletét. Hogy ne úgy tekintsenek rá, mint egy trafikra: amit fel- és ki lehet osztani, a kirakatát lefóliázni, hogy az utcáról ne lehessen belátni, mert akkor tán feltűnik, hogy csak azok léphetnek be, akik ideológiailag (is) képesek gazsulálni. Akik azt fújják, ami a gazda fülének kedves. A többi meg boldoguljon, ahol tud: feketepiacon, aluljáróban, vagy sodorjon magának, ha már mindenáron füstölögni támadt kedve. Politikus időnként járjon el operába vagy felolvasóestre, de ne vegyen magának operát vagy írószervezetet. Ne tartson láncon udvari bolondot, aki stílust diktál, ízlést nevel, ellenőrzi, hogy a vásznon ott van-e a drága vezető mindkét füle.
Például az ellenfél tiszteletét. Hogy ne verje ki a víz, ha másféle eszmékről hall, ne bélyegezze meg azok képviselőit mint az országra leselkedő halálos ellenséget. Mert ha ő elfogadja, ami nem azonos a kézenfogó szeretettel, akkor talán a hívek sem acsarkodnak majd annyit, megértik azt a látszólag roppant egyszerű tényt: sokan vagyunk, sokféle gondolattal. Mert egy magyar az két vélemény. Két magyar az három párt, ahogy egy tréfa mondja."
Lassan már annak is örülök, hogy meg tudom fogalmazni: mit kívánnék én.
Például a szólás bátorságát. Hogy legyen végre egy olyan kormányunk, mely oly politikusokból állana össze, édes istenkém, akik nem tekintik személyes sértésnek, ha a közszolgálati csatornákon, rádiókon valódi kérdést tesznek fel nekik. Nem is tesznek, szegeznek. Mert van éle, súlya, tartalma. Van tétje. Vagyis nem az Obersovszky-féle, hűséggel és nem szűnő hálával kibélelt ál-kérdések lennének, hogy alázatosanszeretnémmegkérdezni, havankedveválaszolhatisdenemmuszáj. Legyen végre a választott kormány kinevezett politikusának, no pláne fejének annyi bátorsága, hogy képes szembenézni a valódi, gyakorta kellemetlen kérdésekkel, ott megvédeni saját elképzeléseit, döntéseit, és nem változtatja át csuklómozdulattal a közszolgálati adók hírműsorait monológokká. Nem várja el a közgondolkodás kiherélését saját gyávasága okán.
Például a kultúra tiszteletét. Hogy ne úgy tekintsenek rá, mint egy trafikra: amit fel- és ki lehet osztani, a kirakatát lefóliázni, hogy az utcáról ne lehessen belátni, mert akkor tán feltűnik, hogy csak azok léphetnek be, akik ideológiailag (is) képesek gazsulálni. Akik azt fújják, ami a gazda fülének kedves. A többi meg boldoguljon, ahol tud: feketepiacon, aluljáróban, vagy sodorjon magának, ha már mindenáron füstölögni támadt kedve. Politikus időnként járjon el operába vagy felolvasóestre, de ne vegyen magának operát vagy írószervezetet. Ne tartson láncon udvari bolondot, aki stílust diktál, ízlést nevel, ellenőrzi, hogy a vásznon ott van-e a drága vezető mindkét füle.
Például az ellenfél tiszteletét. Hogy ne verje ki a víz, ha másféle eszmékről hall, ne bélyegezze meg azok képviselőit mint az országra leselkedő halálos ellenséget. Mert ha ő elfogadja, ami nem azonos a kézenfogó szeretettel, akkor talán a hívek sem acsarkodnak majd annyit, megértik azt a látszólag roppant egyszerű tényt: sokan vagyunk, sokféle gondolattal. Mert egy magyar az két vélemény. Két magyar az három párt, ahogy egy tréfa mondja.
- See more at: http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/26292-papp-sandor-zsigmond-a-sok-szent-kozott#sthash.NfCJpjjd.dpuf
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.
Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.
Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Retrofuturisztikus nyavalygások: azt akartuk, hogy a dolgok egy gombnyomásra működjenek, aztán megelégeltük és a hatékonyság nevében túlbonyolítottunk egy csomó mindent.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?
Egy román politikus a magyar kormánnyal akar tárgyalni az erdélyi magyar kulturális rendezvények további támogatásáról. Miért kolonc mindenki nyakán az erdélyi magyarság?
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.