Réges rég leszoktattam magam arról, hogy a nemzet, a nép, az ország lakosainak nevében szóljak kétségek nélkül, váteszileg.
„Lassan már annak is örülök, hogy meg tudom fogalmazni: mit kívánnék én.
Például a szólás bátorságát. Hogy legyen végre egy olyan kormányunk, mely oly politikusokból állana össze, édes istenkém, akik nem tekintik személyes sértésnek, ha a közszolgálati csatornákon, rádiókon valódi kérdést tesznek fel nekik. Nem is tesznek, szegeznek. Mert van éle, súlya, tartalma. Van tétje. Vagyis nem az Obersovszky-féle, hűséggel és nem szűnő hálával kibélelt ál-kérdések lennének, hogy alázatosanszeretnémmegkérdezni, havankedveválaszolhatisdenemmuszáj. Legyen végre a választott kormány kinevezett politikusának, no pláne fejének annyi bátorsága, hogy képes szembenézni a valódi, gyakorta kellemetlen kérdésekkel, ott megvédeni saját elképzeléseit, döntéseit, és nem változtatja át csuklómozdulattal a közszolgálati adók hírműsorait monológokká. Nem várja el a közgondolkodás kiherélését saját gyávasága okán.
Például a kultúra tiszteletét. Hogy ne úgy tekintsenek rá, mint egy trafikra: amit fel- és ki lehet osztani, a kirakatát lefóliázni, hogy az utcáról ne lehessen belátni, mert akkor tán feltűnik, hogy csak azok léphetnek be, akik ideológiailag (is) képesek gazsulálni. Akik azt fújják, ami a gazda fülének kedves. A többi meg boldoguljon, ahol tud: feketepiacon, aluljáróban, vagy sodorjon magának, ha már mindenáron füstölögni támadt kedve. Politikus időnként járjon el operába vagy felolvasóestre, de ne vegyen magának operát vagy írószervezetet. Ne tartson láncon udvari bolondot, aki stílust diktál, ízlést nevel, ellenőrzi, hogy a vásznon ott van-e a drága vezető mindkét füle.
Például az ellenfél tiszteletét. Hogy ne verje ki a víz, ha másféle eszmékről hall, ne bélyegezze meg azok képviselőit mint az országra leselkedő halálos ellenséget. Mert ha ő elfogadja, ami nem azonos a kézenfogó szeretettel, akkor talán a hívek sem acsarkodnak majd annyit, megértik azt a látszólag roppant egyszerű tényt: sokan vagyunk, sokféle gondolattal. Mert egy magyar az két vélemény. Két magyar az három párt, ahogy egy tréfa mondja."
Lassan már annak is örülök, hogy meg tudom fogalmazni: mit kívánnék én.
Például a szólás bátorságát. Hogy legyen végre egy olyan kormányunk, mely oly politikusokból állana össze, édes istenkém, akik nem tekintik személyes sértésnek, ha a közszolgálati csatornákon, rádiókon valódi kérdést tesznek fel nekik. Nem is tesznek, szegeznek. Mert van éle, súlya, tartalma. Van tétje. Vagyis nem az Obersovszky-féle, hűséggel és nem szűnő hálával kibélelt ál-kérdések lennének, hogy alázatosanszeretnémmegkérdezni, havankedveválaszolhatisdenemmuszáj. Legyen végre a választott kormány kinevezett politikusának, no pláne fejének annyi bátorsága, hogy képes szembenézni a valódi, gyakorta kellemetlen kérdésekkel, ott megvédeni saját elképzeléseit, döntéseit, és nem változtatja át csuklómozdulattal a közszolgálati adók hírműsorait monológokká. Nem várja el a közgondolkodás kiherélését saját gyávasága okán.
Például a kultúra tiszteletét. Hogy ne úgy tekintsenek rá, mint egy trafikra: amit fel- és ki lehet osztani, a kirakatát lefóliázni, hogy az utcáról ne lehessen belátni, mert akkor tán feltűnik, hogy csak azok léphetnek be, akik ideológiailag (is) képesek gazsulálni. Akik azt fújják, ami a gazda fülének kedves. A többi meg boldoguljon, ahol tud: feketepiacon, aluljáróban, vagy sodorjon magának, ha már mindenáron füstölögni támadt kedve. Politikus időnként járjon el operába vagy felolvasóestre, de ne vegyen magának operát vagy írószervezetet. Ne tartson láncon udvari bolondot, aki stílust diktál, ízlést nevel, ellenőrzi, hogy a vásznon ott van-e a drága vezető mindkét füle.
Például az ellenfél tiszteletét. Hogy ne verje ki a víz, ha másféle eszmékről hall, ne bélyegezze meg azok képviselőit mint az országra leselkedő halálos ellenséget. Mert ha ő elfogadja, ami nem azonos a kézenfogó szeretettel, akkor talán a hívek sem acsarkodnak majd annyit, megértik azt a látszólag roppant egyszerű tényt: sokan vagyunk, sokféle gondolattal. Mert egy magyar az két vélemény. Két magyar az három párt, ahogy egy tréfa mondja.
- See more at: http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/26292-papp-sandor-zsigmond-a-sok-szent-kozott#sthash.NfCJpjjd.dpuf
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
További híreink: valóban hantavírusos az aradi férfi, de nem az Andes variánst kapta el, George Simion pedig kormányt akar alakítani, hogy kivezesse Romániát a válságból.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Közös ima, ünnepi műsor és szentmise várta a híveket pünkösdvasárnap Gyimesbükkben. Az ezeréves határ vidékén több ezer zarándok gyűlt össze, ahol Varga Miklós fellépése és Lupus atya prédikációja is része volt a kontumáci búcsúnak.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Kommentelünk, tehát szarban vagyunk. Elmagyarázom, miért.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Az illetékesek behívták a Fehér és Hunyad megyei tartalékos katonákat egy egynapos gyakorlatra. A részvétel kötelező.
Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).
Ro-Mánia a köbön! Ha valakinek van felesleges pénze, így dobhatja ki, avagy hogy nyert új értelmet a hazai szakkifejezés, miszerint viața bate filmul (az élet még a filmet is lekörözi).
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.