„Főleg Marosvásárhelyen kell, hogy emlékeztethessük a többségre vergődött vendégeket: minden álnok és erőszakos foglalás ellenére Marosvásárhely a székelység fővárosa maradt, s az őshonos közösség legalább annyit elvár a hatalomtól, hogy kíméljék meg a további rombolásoktól a magyarság intézményeit, hagyják abba az erőfitogtató gerinctörési kísérleteket.
Lehetnek további kérdések is az egyébként méltósággal teljes megemlékezés kapcsán, s ide kívánkozik mindenek előtt az, hogy az összefogást sürgető megnyilvánulást miért próbálják egyesek a széthúzás eszközévé tenni, valósággal kisajátítani!? Ez a Székely Nemzeti Tanács rendezvénye volt, annak is kellett volna maradnia, semmiképpen sem átváltoztatni hazai pártocskák és anyaországi szervezetek kampányakciójává. Ez csak arra jó, hogy az igazi célokat kicsorbítsa, élét vegye, s újabb hazug érveket adjon a mohó román nacionalizmusnak.
Nem is csodálkozom például, hogy Traian Băsescu államfő kitiltani készül Románia területéről a Jobbik aktivistáit, persona non grata minősítést húzni a vezetőire. Nem csodálkozom, mert ez egy jó lehetőség arra, hadd ne kelljen beszélni, tárgyalni a székelység, az erdélyi magyarság jogos követeléseiről.”