„S utána volt képe derűsen odaszólni a kabinet eskütétele után a kipróbált szövetségeshez, üdvözölve újabb szerepvállalásukat. Az az egy jó a demokráciában, hogy a leghülyébb elnöknek is lejár egyszer a mandátuma.

Tegyük hozzá, vannak jelei a normalitásnak is, a Steaua futballcsapat minapi kolozsvári meccsén a játékvezető nem átallotta megállítani a labdát, hogy a bukaresti játékosok, vezetők hallgattassák el a magyarok elüldözésének ismert rigmusát ordibáló bukaresti vendégdrukkereket.

Vannak ilyen egyszerű megoldások: amíg nem biztosítottak a civilizált körülmények, nem játszunk tovább. De szép is lenne, ha a kedves sípmester besétálna egy délelőtt a Cotroceni-palotába az őrök tisztelgése mellett, udvariasan bekopogna az államfő dolgozószobája ajtaján, odalépne íróasztalához, köszönne, s felmutatna a zavartan mosolygó Băsescunak egy sárga lapot. Majd hozzátenné: rendeletalkotási, kommunikációs lehetőségeit mindaddig szünetelteti, amíg nem szavatolja, hogy a tisztségéhez illő elfogulatlansággal kezeli országa minden polgárát.”