„Láncra vert labdával gyászolják némelyek a román futballvilág keresztapáinak rabosítását. Sok, nagyon sok az a 34 év összbüntetés, amit a nyolc elítéltre kiróttak. És mégis kevés a megtisztuláshoz. Az ország korrupciós szintjét a legjobban a focicsapatok körüli tisztességtelen ügyletekben lehet lemérni. Kezdve a játékoskereskedelemtől el egészen a közpénzek lenyúlásáig, minden az ügyeskedők meggazdagodását szolgálja.

Kit érdekel a játék szépsége, csak dőljön a pénz! Megvásárolt győzelmek és átvert szurkolók. Na meg a kitenyésztett játékosok, akiket úgy adnak-vesznek, mint egykor a rabszolga gladiátorokat. A fociakadémiák befektetései csak így térülnek meg. Persze, lehet mindezt helyi vagy nemzeti öntudattal meglocsolva szalonképesen tálalni, de végső soron ez nem sport, csak üzlet.

A bennfenteseknek adómentes üzlet. Dollár- és eurómilliókat zsebeltek be a most elítélt nyolcak, akik a sérthetetlenek vigyorával mentek még az első tárgyalásaikra. Nem hitték – s bevallom, mi sem nagyon –, hogy rács mögé lehet dugni őket.

Bíztak politikus barátaik befolyásában, akik államelnököstől, kormányfőstől mindig szívesen feszítettek a stadionok díszpáholyában.”