Nemet a háborúra!

„Önzés lenne persze azt állítani, hogy teszek arra, milyen befolyás alatt van a Fekete-tenger ama csücske, ahol a főszereplővé vált sziget található, hogy ott orosz vagy NATO, netalán amerikai hadiflotta állomásozik. Ezzel biztos nem vagyok egyedül, legtöbbünk így gondolja.

Azt sem hiszem, hogy ténylegesen háborús ok, hogy a kétmilliós, orosz többségű Krím félsziget orosz vagy ukrán felségterület, vagy netalán papíron ukrán, de valójában orosz befolyási övezet. Nem hiszem, hogy Európában ezért túl sokan tűzbe mennének, vért ontanának. (…)

A Krím orosz katonai lerohanása, megszállása, annektálása stb. tényleg agressziónak számít(ana) – ha megtörténne. Az agresszor megbüntetése pedig nemzetközi kötelesség, mert ellenkező esetben precedenst teremt, aminek nyomán elszabadulhat a pokol, s holnaptól bárki bárkit lerohanhat, ha épp elégedetlen saját határaival, az adott országban élő honfitársai helyzetével stb.

Csakhogy még eléggé elevenen emlékszünk Irak vagy Afganisztán lerohanására Amerika által, arra, hogy a brit politika feltétel nélkül támogatta, noha bizony Washingtonnak sem volt meg az a bizonyos ENSZ BT felhatalmazás. Senki sem akarta ezért megbüntetni Amerikát, nem fenyegetőzött háborúval, nem zárták ki a G8-ból stb. Arra is emlékszünk, hiszen csak tavaly nyáron történt, amikor az egyiptomi katonai puccs után Washington az amerikai segély leállítását helyezte kilátásba, majd kötötte feltételekhez, és akárhogyan nézem, nem látom, mitől nem nyomásgyakorlás ez, és mitől az a tavaly decemberben a Putyin-Janukovics szerződéssel Ukrajnának megígért orosz hitel és olcsó földgáz visszavonása. Persze, lehet úgy tekinteni, hogy a jó fiúknak szabad, a rosszaknak nem. Csakhogy nem biztos, hogy ez célravezető.”