A kilencvenes években a játékosok tudásának anyagi hasznát leraboló társaság jó részét kivonták egy időre a forgalomból, egyúttal lerombolva a labdarúgás törvények felettiségének mítoszát. Gigi Becali ezen a téren nem számít, őt – egyelőre – nem a focival kapcsolatos törvénytelenségek miatt ültették le.
Kellett hozzá nyolc év, 66 tárgyalási nap, sorozatos fellebbezések és újratárgyalások, de legfőképpen egy ember, akire ma már kevesen emlékeznek kulcsszereplőként. A ma már EP-képviselő Sebastian Bodu volt az, aki 2006-ban – mint az adóhatóság vezetője – első közhivatalnokként meg merte kérdezni, hova tűntek az átigazolási pénzek. Az Al Caponét elkapó Elliot Ness módszerével fejezte le a román focimaffiát, a nyolc elítélt ellen ugyanis adócsalás volt a legfőbb vádpont.
Az ügynek azonban van egy olyan vesztese is, aki (még) szabadlábon van. A bundázások, játékvezetők lefizetése, és futballba be- és kimozgó gyanús pénzek felett mindvégig szemet hunyó Mircea Sandu, a Román Labdarúgó-szövetség 24 évig uralkodó Keresztapája szerda óta már nem elnöke a FRF-nek. És az ítélet megakadályozta, hogy saját bábját ültesse utódként a székébe: Gică Popescu a választás idején már rácsok mögött volt.
Pedig tényleg mindent megpróbált. Szokása szerint előbb diszkréten, aztán fenyegetőzve akarta elérni, hogy ne legyen érvényes közgyűlés, ne legyen választás. Negyedszázadon át hűséges csatlósai azonban már nem hallgattak a bukott vezérre. Megválasztották örökös tiszteletbeli elnöknek, megszavaztak neki egy fizetésénél nagyobb nyugdíjat, majd elküldték a fenébe.
