Aggodalom

Már-már az az érzése az embernek, hogy túl az ideológiai béklyókon és a táborlét kordonjain, színvonalasabb és eredményesebb volt a köz- és felsőoktatás 1989 előtt, mint manapság.
Hirdetés

„Tapasztaljuk ezt szülőkként és nagyszülőkként, vállalkozókként és munkavállalókként, szakértőkként és laikusokként, bennfentesekként és kívülállókként, sőt ezzel még az ön- és céltudatosabb tanulók is szembesülnek előbb-utóbb. Nemrég egy tudós professzor, sok évtizedes tanári teljesítménnyel a háta mögött egy kellő nyilvánosságot nem kapott vitairatban diagnosztizált – a magyar nyelvű közoktatást véve górcső alá –, ám ahelyett, hogy érdemi érvekkel szálltak volna vitába vele a tanügyi főkolomposok, harsányan azt kezdték bizonygatni, hogy minden rendben van, vagy legalábbis jó úton haladnak a dolgok. 

(…)
 
Újra és újra politikusok sündörögnek a tanintézetekben és körülöttük, újra és újra szerveznek és átszerveznek, újra- és újraírják a szabályokat, ismét csak önmagukat fényezve és saját iparkodásukat propagálva ágálnak, megint »kemény politikai és szakmai érdekérvényesítő munkáról« blabláznak a gyanútlan újságíróknak. Vajon most azt próbálják végre helyrehozni, amit korábban elfuseráltak, vagy épp most fogják tönkreverni azt is, ami még jóként, működőként megmaradt?”
Hirdetés