„Egy dolog tény: a Janukovics-rendszer összeomlott, s ennek beszédes tanújele, hogy a Régiók Pártjának oligarcha vezetői hanyatt-homlok menekülnek az ukrán fővárosból, s mert magánrepülőiket nem engedik be az uniós országokba, a doni iparvidéken, Moldáviában húzzák meg magukat. Janukovics úgy tesz, mint akinek semmi köze nincs a véres eseményekhez, de az igazság előbb-utóbb kiderül, s a belügyi vezetők mellett a KGB-s múltú elnöknek is felelnie kell a történtekért. Akár hazaárulással is vádolhatják, ha bebizonyosodik, hogy orosz különleges alakulatok is részt vettek a tüntető tömeg elleni megtorlásokban.

Persze, újra szóvá kell tenni, hogy e tüntető tömegben is könnyen lehettek mindenre elszánt anarchisták, hataloméhes vad nacionalisták. Ha így, ez rendkívüli mértékben megnehezíti a demokratikus kibontakozást, s Janukovics és pártja – ez törvényszerűen bekövetkezik – el is tűnhet a politika színpadáról, attól a mostani káosz nem fog önmagától letisztulni, hanem még zűrzavarosabb lesz a helyzet. Ez minden összetákolt ország legnagyobb baja, mert lehetetlenné teszi az igazi erővonalak felismerhetőségét.

Kárpátalja érdekes helyzetet produkált: ha időlegesen is, de elhatárolta magát Kijevtől, s a hatalmi űrt betöltendő, valóságos önkormányzatot próbál felállítani, olyat, ami megpróbálja távol tartani a tartományt a véres konfliktusoktól. Ez egyelőre jó a kárpátaljai magyaroknak, s remélhetőleg nem járnak úgy, mint vajdasági testvéreink, akiket vágóhídra kényszerített a nagyszerb nacionalizmus a horvátok ellenében.”