„Bölcs döntés volt Magyarország kormányától, hogy szavazati jogot biztosított a külhoni magyaroknak. Jó és helyes cselekedet volt, hogy ezt nekünk megengedte, hiszen mi, erdélyi magyarok örömünket leljük ebben a választásban, a nemzethez való tartozást jelenti számunkra. Fontos viszont kiemelni, hogy ez nekünk jólesik, ám Magyarországon nem hoz jelentős változást. Magyarországon nyolcmillió felett van a választópolgárok száma, ha ehhez hozzácsapunk még százezret Erdélyből, az plusz-mínusz egy százalék, és nem több. Nekünk jó érzés, hogy minket is megkérdeznek, ránk is számítanak, de Magyarországon legfeljebb egy-két parlamenti képviselői mandátum sorsát befolyásolhatjuk.
(…)
Miért tartotta fontosnak, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot, és hogy részt vegyen a választásokon?
Azt gondolom, hogy egyházunk és nemzetünk jelenét és jövőjét akkor biztosítjuk, ha összefogunk. Amikor megkaptam a magyar állampolgárságot, azt gondoltam és mondtam is, hogy tudatosan nem mondok le a román állampolgárságról, sőt én szeretném a szerb, a szlovák, az ukrán állampolgárságot is. Ha rajtam múlna, a térség többi nemzetének az állampolgárságát is felvenném, mert a Kárpát-medencében nagyon fontos, hogy ha egymás mellett élünk, tudjunk egymásban megbízni, együtt gondolkodni.”