Az olimpia, a kapitalizmus és az erdélyi magyarok

Vérmérséklete és informáltsága függvényében anyázza az MTV-t, a TVR-t, Orbán Viktort, a kábelszolgáltatókat, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, mert hát úgy áll a dolog, hogy Romániában csak a román köztévé közvetíthet. Kivételek persze vannak, akad olyan kábelszolgáltató, amely magasról tesz a geokódra, e sorok írója például mindent meg tudott nézni, amit az MTV méltóztatott közvetíteni.

Mert ugyan tényleg szívesebben hallgatja az ember anyanyelvén a kommentárt, csakhogy egyelőre az a helyzet, hogy a román köztelevízió kétszer annyit közvetít Szocsiból, mint a magyar (300 óra 150-nel szemben) – utóbbi ráadásul sokszor akkor sem élő adásban, amikor lehetősége lenne rá.

Nagyon úgy tűnik, hogy a felháborodók képtelenek elfogadni, hogy nemcsak a sportban van verseny, hanem a sport eladásában is. A közvetítési jogokat eddig az európai közszolgálati tévéket tömörítő EBU-nak eladó NOB most először versenyt hirdetett Európában is – és ennek a versenynek az egyik feltétele a geokód, amely kizárja, hogy az adott államban a jogokat megvásárló társaságon kívül egy másik ország tévéközvetítése is látható legyen.

Ez a korporációs üzletpolitika az oka, hogy 1988 óta először nincs – és nem lesz két év múlva, a riói nyári játékok során sem – olimpia a szintén EBU-tag Eurosporton. Beigazolódni látszik Péter László elmélete, mely szerint a tagszervezeteik működésébe semmilyen politikai beavatkozást nem tűrő nagy nemzetközi sportszervezetek hatalmi szempontból immár a politika fölé emelkednek.

Aki azonban emiatt hőbörög, az pontosan úgy viselkedik, mint az a sportoló, aki el sem indul a versenyen, aztán dühöng, hogy nem ő nyert. Ha a jövőben is magyarul szeretnénk Erdélyben olimpiát vagy foci vb-t nézni, ideje lenni beszállni a közvetítési jogok megszerzéséért folyó versenybe. Itt van azonban egy óriási probléma: 25 év kapitalizmus sem volt még elég egy piaci alapon működő, versenyképes erdélyi magyar televízió létrehozásához.