// 2026. október 12., hétfő // Miksa
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

Az egyenruha egyéniséget ad. És elnyomja

// HIRDETÉS

Legszívesebben megruháznák most egymást az egyenruhapártiak és az ellenzők, mert a Mikes uniformisba öltözteti a diákjait. Nálunk a főszerk és helyettese esett neki az egyenruhának – két ellentétes oldalról.

 

Szántai János:

Az uniformis látogatása

 

1987-ben hordtam iskolai uniformist utoljára. 1995-ben katonait. 1996-ban orvosit. Azóta semmilyet. Egyikkel se volt különösebb bajom. Az iskolait kötelező volt hordani. Gyakorlatilag belenőttünk. Ilyen volt a rendszer. 

 

A katonait szintén. Az orvosit szintén. Ezek a rendszerek is olyanok voltak. Az első két dátum között letűnt az a rendszer, ami az iskolai uniformist ránk szabta. A másik két rendszer nem fog letűnni. Sajátosak. Szükségesek.

 

Mostanság ismét vizitelős kedve van az uniformisnak. Különböző erdélyi magyar iskolákba látogat. Kérdés: szükséges-e? Véleményem szerint nem. 

Mert az iskola nem katonaság.

Sem kórház. Viszont ha nem is szükséges, el tudom képzelni, hogy az iskola nagyközössége – ebbe beleértem az igazgatóságot, tanári kart, szülői és diákközösséget – közös megegyezés alapján úgy dönt, a hagyományteremtés e csinos, egyenruhás útjára lép. 

 

Ám ha az uniformis nem valamiféle egyetértés alapján kerül a diákra, hanem egyoldalú döntés eredménye, akkor gáz van. Hadd ne az iskola vezetősége döntsön arról, hogy a diák mit viseljen. Az iskola vezetősége nem hord uniformist. És a szülői bizottság se döntsön. Ők se hordanak uniformist. 

 

Csak a diák. Aki esetleg nem akar. Ja, hogy ő ne szóljon bele, mert kiskorú? Amúgy az alsó osztályosok nem is szólnak bele. Magasról tojnak az uniformisra. Más dolgok érdeklik őket. A felsősök viszont beleszólhatnak.

Mert őket esetleg érdekli a probléma. 

A többi érv, ami sok helyen és sokszor elhangzik az uniformis viselésének fölöttéb szükségtelen voltáról, releváns lehet akár, de nem perdöntő. A magam részéről úgy gondolom: amennyiben a fent említett nagyközösség közös megegyezésre jut az uniformis helyenként ugyancsak fogasnak bizonyuló kérdésében, úgy kinek mi köze hozzá, hogy az illető oskola diákjai mit viselnek. 

 

Uniformist, ha azt akarják, nem-uniformist, ha nem akarják. 

 

Ehhez azonban szükséges az a bizonyos konszenzus. Ami az igazi uniformis, ha úgy tetszik. 

 

 

Papp Attila Zsolt:

„Ti mind egyéniségek vagytok”

 

Nem könnyű az egyenruha mellett érvelni egy olyan társadalomban, amelynek jelentős része megtapasztalta '89 előtt, hogy mit jelent az uniformis. Nekem is volt pionírnyakkendőm, és én is utáltam az ormótlan, jellegtelen iskolai viseletet.

 

Azt, amely egyforma volt az ország összes iskolájában. Mert ez volt a lényege: hogy az egész ország tanulóifjúsága egyformán nézzen ki. 

Ugyanolyan hülyén és jellegtelenül.

Nem kérdés tehát, hogy a bármilyen színezetű totalitárius rendszerek előszeretettel bújtatják egyenruhába az alattvalóikat, mert az a céljuk, hogy elfedjék az emberek közti természetes különbözőségeket. Felszámolni mindennemű partikularitást. 

 

Csakhogy itt éppen erről van szó: a partikularitásról. Az etoni diákok – úgy hallottam, az egy egész jó iskola – egyenruhája nem arra szolgál, hogy általa a nebulók beleolvadjanak a nagy társadalmi masszába, hanem ellenkezőleg: hogy kiemelkedjenek belőle. Másmilyenek legyenek, mint az átlag. 

 

A szakmai, munkahelyi, intézményi csoportidentitás kifejeződése nem ördögtől való dolog: egyenruhát visel a postás, a rendőr, a lelkész vagy (jobb helyeken) a pincér is – aki pedig ezt automatikusan komor és lehangoló képzetekkel társítja, az életében nem látott még stewardesst. (Vagy nem látta a Mikes friss egyenruhaterveit.) 

 

Mert az egyenviselet nem feltétlenül tetőtől talpig beborító, unalmas szabványcucc, nem Észak-Korea szürkesége – lehet pusztán egy ízléses és stílusos ruhadarab, amely azt jelzi, hogy a viselője valahová tartozik. Egy közösségbe, amely más, mint az összes többi közösség. És igen, a jól megtervezett egyenruha 

lehet szexi meg menő meg kúl.

Nem bonyolódnék bele a dolog anyagi vetületeibe, mert az egyenruha-ellenes álláspontok mégis csak ugyanarra a tézisre vezethetők vissza: hogy úgymond egyéniségellenes. Nekem erről rosszmájúan a Brian élete briliáns tömegjelenete jut eszembe, hogyaszongya: „Ti mind egyéniségek vagytok! – Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!” 

 

Semmi nem foglalja össze találóbban azt a látszólagos paradoxont, hogy az egyéniségkultusz, amennyiben egyeduralkodóvá válik, uniformizáló hatású. Az, hogy a kamasz diákok lázadnak az egyenruha bevezetése ellen, természetes: én is lázadtam volna tizenéves fejjel. 

 

De legalább volt ami ellen lázadni – ne vegyük hát el az esélyt ifjainktól, hogy nonkonformistákká váljanak! És tegyük fel a kérdést: mi mind egyéniségek vagyunk?

 

„Én nem.”

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Trump újabb váratlan húzással lepte meg a világot: Putyintól kért olajtermékeket Amerika és a világpiac számára
Krónika

Trump újabb váratlan húzással lepte meg a világot: Putyintól kért olajtermékeket Amerika és a világpiac számára

Váratlan húzással lepte meg a világot Donald Trump amerikai elnök: bejelentette, hogy megállapodott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy Oroszország jelentős mennyiségű dízelüzemanyagot szállít országa és a világpiac számára.

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Főtér

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye
Székelyhon

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Luxusfehérneműre, parfümökre, kozmetikumokra és több ezer lejes díszcserepekre költötték a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál. Diana Buzoianu ügyvivő környezetvédelmi miniszter lemondásra szólította fel az intézmény vezetőségét.

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást
Krónika

„Win-win játék”: soha nem szerette még ennyire Bukarest a romániai magyar színjátszást

Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről
Székelyhon

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről

Egy 16 és egy 17 éves fiatal vesztette életét a csütörtök délutáni csíkverebesi vonatbalesetben, mindketten Tusnád községből származtak.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS