„A fizetésből meg lehet élni, lakbért, számlákat fizetni, koncertekre és fesztiválokra járni, továbbá évente hazalátogatni és/vagy utazgatni. Sokszor gondolkodom rajta, hogy sokkal jobb volna kisebb városban élni, ott a lakbér és a tömegközlekedés is jelentősen olcsóbb volna ugyanekkora fizetéshez, viszont Helsinki mégis Helsinki. Itt történik minden, itt tartják az éjszakai maratont (amiben reményeim szerint egyszer én is részt veszek), itt pezseg a kulturális élet és nem utolsósorban, itt fut össze az ember kedvenc zenekara tagjaival a kocsmában, az üzletben, az utcán.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem rombolódott le a finnekről annak idején kialakított naiv képem, mert még egy ilyen melankolikus, pesszimista, alkoholproblémás, zárkózott, fura népet nem ismerek, de ilyen őszintét, korrektet, hatékonyat és nyugodtat sem. Egyik dolog, amit a legjobban tisztelek a finnekben az, hogy itt a munkahely csak munkahely, senkit nem érdekel, hogy takarítóként vagy vezetői állásban dolgozol. Nem ítélkeznek, nem néznek le, a te munkád ugyanolyan fontos, mint bárki másé.
(…)
Mivel a családom, barátaim szétszórtan élnek Európa-szerte, nem vagyok otthon sehol sem, mégis sok helyet nevezek otthonnak. A honvágy fogalma teljesen átértelmeződött bennem. Vágyom arra, hogy lássam az embereket, akik fontosak nekem, de nem feltétlenül helyhez kötött az érzés. A hazaköltözés kérdése nem tevődik fel, igaz, meg sem próbáltam otthon munkába állni egyetem után. De valahogy úgy érzem, nem hagytam ki sokat…”
Olvasson még:
- A turkáló, a mekis kaja meg a cannes-i vörös szőnyeg esete
- Etnikumok harmonikus együttélésének támogatásáért kapott díjat Iohannis, III. Károly kirándulni indult Zalánpatakon – hírmix
- Hétfői hírmix: A galaciak esete a trianoni megemlékezéssel, parkolóházból esett ki a medve, az elnök felesége ékszert reklámoz