„
Még csak baráti magyar tankok sem gördülnek be a Pece-parti Párizs Mol-kútjaihoz, visszafoglalva Ady városát. Nem. Mindössze arról van szó, hogy két, céljában, ha úgy tetszik küldetésében mást és mást megjelölő intézmény nem kíván azzal időt fecsérelni, hogy eldöntse: a közös kalapból kinek mennyi pénz jut az illető évadban vagy hónapban a művészeti tevékenységre, a fizetésekre vagy éppen a közműszámlákra.
Egy teátrumnak, egy olyan művelődési intézménynek, ahol egy-egy előadás létrehozásához sok ember munkájának összehangolása szükséges, legalább egy évre előre kell terveznie, egyeztetni a vendégrendezőkkel, eldönteni, hogy a produkciók díszletére mennyit fordíthatnak, ez pedig az anyagi forrás pontos ismerete nélkül aligha lehetséges.”