„Az elnöki hivatal és a kormány újra egymásnak feszült, s a kölcsönös szidalmazásban egymás lehazugolása a legszelídebb módszerek közé kezdett tartozni. Közben a börtönökből százával csapják haza az elítélteket, mert a büntetőtörvénykönyvet és a hozzátartozó végrehajtási szabályozást úgy »megszelídítették« honatyáink és honmamáink, hogy már a gyilkosokat is kezdjük szegény „megtévelyedetteknek” tartani.

Akiket »átnevelő táborokban« úgy fel lehet »javítani«, hogy békés és bűnbánó állampolgárokat nyerünk általa.  Hogy kinek kell menni, kinek kell maradni, azt már nem csak a parlament és a kormány dönti el (a tízparancsolatra nem lehet hagyatkozni!), hanem össze kell hívni az ország legfelsőbb védelmi testületét, hadd állapítsa meg, hogy a repülőbaleset kapcsán le kell-e váltani az STS (különleges telefonszolgálat) tábornoki rangú vezetőjét, esetleg még egy-két minisztert, néhány államtitkárt.

Egy miniszter lemondott, néhány intézményvezető fejest menesztettek, de máig sem lehet tudni, ki is volt az igazi felelős, az igazi hibás.”