Zászló
béel
2014. január 30. csütörtök, 09:12
Továbbra is a székely zászlók ügye az egyik legfőbb olyan konfliktus, amely a székely megyékben a kedélyeket borzolja. A legújabb botrány annak nyomán robbant ki, hogy a Kovászna megyei prefektúra feljelentése nyomán a brassói táblabíróság jogerős ítéletben kötelezte az uzoni önkormányzatot arra, hogy távolítsa el a székely zászlót községháza homlokzatáról. Dumitru Marinescu prefektus magyarázkodni kezdett, megpróbálva elhárítani a felelősséget, a helyi lelkészek és elöljárók viszont tiltakozó demonstrációba kezdtek, és a székel zászlóval a kezükben álltak sorfalat a községháza előtt.

A prefektus azzal próbálja az általa vezetett intézmény szerepét kisebbíteni, hogy rámutatott: feljelentés alapján jártak el, ráadásul a feljelentő egy magyar ember volt. Ez meglehetősen gyenge kísérlet, hiszen számos esetben nem volt szükség feljelentőre. A prefektúra mind Kovászna, mind Hargita megyében folyamatosan gerjeszti a feszültséget a magyar és a román közösség között, amikor megpróbálja eltüntetni a magyar szimbólumot a közintézményekről. Holott egy közösséget a saját szimbólumainak használatában korlátozni egyenértékű az önazonossághoz való jog megtagadásával.

Ebben a kontextusban teljesen mellékes, hogy történelmi vagy új keletű szimbólumról van szó. A jelenleg használt kék-arany székely zászlót ugyan mostani formájában nemrég tervezték, de azt a közösség tagjai elfogadták és legitimálták, a román hatóságok által indított hadjárat pedig csak azt érte el, hogy ország-, sőt Kárpát-medence szerte ismertté vált, és immár számos székely portán ott lengeti a szél.

A zászlók elleni hatalmi akciókat most minden bizonnyal magasabb fordulatszámra állítják a közelgő európai parlamenti és államfőválasztások, hiszen az ilyen akciókkal, amelyek elterelik a figyelmet az ország valós problémáiról, viszont azt a látszatot lehet kelteni velük, hogy a hatóságok mindent megtesznek „az ország egységére törő” magyarok megrendszabályozására, a kormányoldal begyűjtheti a soviniszta érzelmű szavazók voksait. És miközben ezt a rövid távú célt követi, nem hajlandó tudomásul venni, hogy az erőszakos fellépés egyrészt csak mesterséges módon tovább mérgesíti a magyar-román viszonyt, másrészt csak fokozza a dacot a magyar közösség soraiban, így – ahogy azt az uzoni botrány kapcsán meghirdetett jelszó is kimondja – egy zászló helyett több száz leng majd a székelyföldi települések utcáin. Közép- és hosszú távon tehát a magyarok megrendszabályozására irányuló igyekezete fordítva sül el.

comments powered by Disqus
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.
A rácsok mögül ujjal mutogat a bukott kormányfőre EU-s pénzekkel kapcsolatos csalással vádolva őt.
Három napja keresik a rendőrök, a csendőrök és a hegyimentők.
A kincses város egyelőre utolérhetetlen Romániában a tömegközlekedés fejlesztésében.