„A vészhelyzetben nyújtott teljesítmény sokat elmond azokról az állami intézményekről, amelyekre az ilyen és hasonló esetekben szerep hárul. Ezek az intézmények tulajdonképpen csak egy dologhoz értenek vérprofi módon: a felelősség áthárításához. A botrány nyomán Victor Ponta kormányfő kirúgott néhány embert, mások önként távoztak, de attól a rendszer nem változik. A rendszer ugyanis arról szól, hogy a kulcsfontosságú tisztségeket pártállástól függően osztják ki, a hozzáértés helyett a szolgalelkűség az egyedüli szempont. Így hát hiába csapják el valamelyik vezérbohócot, ha a helyére egy pont olyan kaliberű alak kerül. Ugyanott leszünk, mint egy nappal korábban.

Magáért beszél, hogy a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) képtelen volt a helyzetmeghatározásra, ehelyett egy 200 négyzetkilométeres területen túráztatta a hegyekben a mentőcsapatokat. Nem is könnyű felsorolni, hogy hány intézmény vett részt az akcióban, amelyben versenyt futottak egymással, hogy elnyerjék a legtökéletlenebbnek járó címet. Két ember halála bizonyítja, hogy szoros volt a mezőny. Ahelyett, hogy az ilyen jellegű mentésekre kitalálnának egyetlenegy intézményt felruházva minden szükséges jogosítvánnyal és felszerelve minden technikai kütyüvel, azt láthattuk, hogy az egyik túlélő telefonos segítséghívása alapján a STS megadta az igen tág koordinátákat a katasztrófaelhárításnak, amely mentőt, hegyimentőt, tűzoltót indított összevissza.”