// 2026. október 22., csütörtök // Elod
Szabó Palócz Attila Szabó Palócz Attila

A jó Gavrilo

// HIRDETÉS

Arra már eleve felkészülhettünk, hogy az idén, a centenárium jegyében a megszokottnál sokkal több szó esik majd az első világháború körülményeiről, az egyes személyeknek a különböző eseményekben és folyamatokban játszott szerepéről, az érdekek és szövetségek értelmezéséről és megítéléséről, és bizony aki egy kicsit is jártas a történelem ilyen jellegű kérdéseiben, előre tudhatta azt is, hogy a különböző oldalakon különböző értelmezést, megítélést és rangot kapnak majd az egyes események, egyes személyiségek, egyes cselekedetek.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szabó Palócz Attila
2014. január 24., 18:23

     „Nem is olyan rég, alig néhány évvel ezelőtt történt, hogy a vajdasági, javarészt magyarlakta Ada városában délvidéki magyarok 2010. október 6-án emléktáblát avattak Damjanich János aradi vértanú emlékére. Szinte egész Szerbia megmozdult, mindenféle szervezetek, civilek, függetlenek és kevésbé függetlenek tiltakoztak, minden létező és nem létező párt elítélte az ünnepséget, a megemlékezést, a tiszteletadást.

      Az emléke előtt tisztelgő emléktábla tehát bántotta az érzékenységüket. Vagy csak jó kis politikai fogódzót láttak benne a bajkavarásra, de ebbe most ne menjünk bele...

A Belgrádból érkező jelentések ugyanis most meg arról szólnak, hogy az első világháború kitörésének századik évfordulójára szobrot kap a Kalemegdánon, vagyis a nándorfehérvári várban Gavrilo Princip.

Az emlékmű felállítását, illetve az emlékezésnek ezt a módját a szerb kormány kezdeményezte, mondván, hogy ezzel a szerb nép kiköszörülheti a csorbát, vagyis helyrehozza azt a történelmi igazságtalanságot, hogy Principnek még sehol sincs emlékműve. No jó, ha szobrot nem is emeltek a gyilkosnak, Szarajevóban az aszfalton és a macskakövek között ott vannak a lábnyomai, megörökítve az útvonalat, amelyen a terrorista haladt, amikor 1914. június 28-án megölte Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét és hitvesét Chotek Zsófiát. Ezt a merényletet tekintjük, ugye, az első világháborút kirobbantó eseménynek.

      Arra már eleve felkészülhettünk, hogy az idén, a centenárium jegyében a megszokottnál sokkal több szó esik majd az első világháború körülményeiről, az egyes személyeknek a különböző eseményekben és folyamatokban játszott szerepéről, az érdekek és szövetségek értelmezéséről és megítéléséről, és bizony aki egy kicsit is jártas a történelem ilyen jellegű kérdéseiben, előre tudhatta azt is, hogy a különböző oldalakon különböző értelmezést, megítélést és rangot kapnak majd az egyes események, egyes személyiségek, egyes cselekedetek. Mert amíg az egyik oldalnak – vagyis nekünk – Gavrilo Princip nem volt más, mint egy terrorista, egy gyilkos, addig a másik oldalnak – vagyis nekik – ő egy hős, aki bátor cselekedetével elindította azt a folyamatot, amelynek végeredményeként „a balkáni kis népek megszabadulhattak a népek börtönéből”. Igen, a „népek börtönének” nevezik máig is a délszláv történészek az Osztrák-Magyar Monarchiát, az oktatásban, a tankönyvekben úgy beszélnek, úgy írnak róla, mint Európa történelmének legsötétebb állami képződményéről.

    Méltán és joggal bántja hát az érzékenységünket, hogy miért kap most ez a terrorista, ez a köztörvényes bűnöző és gyilkos szobrot egy olyan – közös történelmünk szempontjából is – fényes győzelem helyszínén, mint Nándorfehérvár. Különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy milyen következményekkel járt az első világháború. A neki állított szoborral tehát a mi veszteségünket ünneplik. Nesze neked egységesülő Európa! Nincs ugyanis az az értelmezés, amelyik szerint ezt a megbékélés, a közeledés, a barátság gesztusaként lehetne magyarázni.

   Nagy a gyanúm azonban, hogy megint csak egy jó kis politikai fogódzót talált valaki Princip alakjában a bajkavarásra, hiszen Belgrádban, az illetékes kulturális titkáráságnál tegnap még nem tudtak semmit egy esetleges szoborállításról, pedig, ha a kormány komolyan gondolná a „történelmi igazságtalanság” kiköszörülését, akkor az engedélyeztetési folyamatot már rég el kellett volna indítani. Ha tehát szobrot nem is feltétlenül kapunk, a fricska mindenkép kijár nekünk...”

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van
Főtér

Amikor az „objektivitás” mögött nem csak szubjektivitás, hanem ferdítés is van

Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket
Krónika

Katonai toborzás Romániában: 45 éves korig várják a jelentkezőket

Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen
Főtér

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány
Székelyhon

Bizalmat kapott a Niculescu-kormány

Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter
Krónika

Elrettentő példaként emlegette Romániát Magyar Péter

Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott
Székelyhon

Megköszönte Tánczos Barna, hogy miniszterelnök-helyettesként, pénzügyminiszterként és ügyvivő tárcavezetőként is dolgozhatott

Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS