„Mindenki egy csapásra repülési és mentési szakemberré vált Romániában. Nincs mit ezen csodálkozni, amikor egy ország követheti a hírcsatornák bulvárízű közvetítéseit az illetékesek kétbalkezes ügyködéséről. Tankönyvek születnek majd arról, hogy miként ne szervezzünk mentést hegyvidéken repülőgép-szerencsétlenség esetén. Hibát hibára halmoztak a „szemfüles szervek” és a katasztrófavédelmisek. A megfigyelő-lehallgató apparátusnak fontosabb dolga akadt mint a hegytetőn, élet-halál közt vacogó orvosok telefonjainak bemérése. Feltehetően felsőbb utasításra a politikai ellenfelek szerelmi fészkeiben kutakodtak áldozatok után. Netán az erdélyi autonomistákkal pálinkázgattak nyelvoldás céljából.
Egyébként a székely leleményességre jellemző bejegyzést olvastam az imént egy közösségi oldalon: ha magyar zászlót lengettek volna vagy autonómiát követelő jelszavakat üvöltenek a mobiltelefonba a szerencsétlenség áldozatai, akkor perceken belül bemérik őket. Mert erre vannak agyilag kódolva, és nem az életmentésre. De ilyen az ország. Még mindig nincs értéke az emberi életnek.
Sajnos, a rohammentő-szolgálatnál is vannak gondok. Persze nem szívesen tesszük szóvá, hisz nem lehet tudni, mikor szorulunk rájuk. De távolról sem olyan rózsás a helyzet, mint a közvéleményben – a mesteri népszerűsítésnek köszönhetően – kialakult kép. És most is sokan kérdezik, hogy merre volt, mit tett az ilyen tömeges balesetek szakértője: Raed Arafat doktor”