„Ukrajna lakossága eddig is megosztott volt, az ország választási térképén eddig is berlini falként húzódott a képzeletbeli választóvonal kelet és nyugat, az oroszpárti és az oroszellenes többség között. Most azonban ennél többről van szó. Polgárháború szélére sodródott az ország, ami már nem pusztán ukrán belügy, hanem összeurópai biztonságpolitikai probléma.

    A végkifejlet nagymértékben függ az európai államok, az EU és Oroszország, valamint a nemzetközi szervezetek hozzáállásától. Az Egyesült Államokat pedig nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból. Elsőszámú világhatalomként, a nemzetközi szervezetek – ENSZ, NATO … – fő finanszírozójaként Washington álláspontja nyilvánvalóan nem elhanyagolható, de a jelen nemzetközi kontextusban elképzelhetetlen bármiféle, nyilatkozatokon és esetleges szankciókon túlmenő amerikai beavatkozás Oroszország közvetlen szomszédságában, Moszkva egykori felségterületén.”