A haza földje
Jean St'Ay
2018. április 20. péntek, 13:42
Amely egyben Európa legnagyobb mezőgazdasági ültetvénye. Az történt, hogy egy igazi arab sejk vetett rá szemet.

Kiszivárgott a hír: az egyesült arab emírségekbeli Al Dahra cég tárgyalásokat folytat az Agricost részvénytársasággal, de a romániai hatóságokkal is, a vállalat megvétele ügyében.

És most elmondjuk mindezt érdekfeszítőbben. Van egy sziget a Dunán: a Brăilai Nagysziget. Tényleg nagy, 710 négyzetkilométeres területével Románia második legnagyobb szigete. (A legnagyobb a 831,3 négyzetkilométer területű Balta Ialomiței.) Ezen a szigeten található az a bizonyos ültetvény, Európa legnagyobbja. Elsősorban gabonaféléket termesztenek a rendelkezésre álló 56 000 hektáron: itt vannak Románia legnagyobb gabonalerakatai is. A farmot az említett Agricost részvénytársaság működteti, amely haszonbért fizet érte a román államnak, a sziget tulajdonosának.

És akkor itt jön be az a bizonyos Al Dahra cég az Egyesült Arab Emírségekből. Amely, ugye, meg akarja vásárolni a farmot, potom 200 millió euróért. És hogy kié az Al Dahra? Nos, az urat úgy hívják, hogy Hamdán bin Zájed Ál Nahján sejk, és mellesleg az uralkodói ház tagja, no meg Abu Dzabi emírje.

Az Agricost részvénytársasághoz közelálló források szerint a tárgyalások előrehaladott állapotban vannak. A román állam hatóságai egyelőre egy kukkot sem árultak el az üggyel kapcsolatban. Az mindenesetre sokatmondó, hogy az egyesült arab emírségekbeli gazdasági miniszter nemrég találkozott a román külügyérrel, a mezőgazdasági miniszterrel, Liviu Dragnea szociáldemokrata elnökkel és az államelnöki hivatal képviselőivel.

Ha az üzletet sikerül nyélbe ütni, az arabok haszonbért fizetnek majd a román államnak, évi 5 millió eurót. És hogy mit akarnak kezdeni az ültetvénnyel? Hát, létrehozzák a világ legnagyobb lucernaültetvényét. A terményt pedig a tevék elé teszik, takarmány gyanánt.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26311
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.
Kisebbség-kisebbség, nem mindegy, hogy melyik? – gondolhatták az illetékesek.
Aztán jól megfenyegették pénzbírsággal az oktatási tárcát. Most biztos átgondolják.
A kedves kormány tejjel-mézzel folyó Kánaánt ajánl a nyugdíjasoknak. És a szükséges pénzt például az autópályáktól veszi el.
Sőt, megújulnak az istenházák Kolozsváron.
A tulajdonos azt ígéri, Erdély legszebb terasza fog működni a majdani szálloda udvarán.
Az önkormányzat nagy erőbedobással, a szállásadók csillagászati árakkal készülnek a Nagy Napra.
Könnyű úgy válaszolni a kérdésre, hogy a kívül rekedt generáció egy ideig túl fiatal, egy idő után meg túl öreg volt. A probléma azért picit összetettebb.
Nem készül el ugyanis egy csomópont. Azonban...
Egy világjáró utcazenész volt az idei Jazz in the Street sztárvendége.
Pedig ez a mioritikus haza soros EU-elnökségének jelképe.
Hiába szerzett három gólt Észtországban, a védelem csődje miatt csak döntetlent játszott a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában.
A gyülekezési törvény módosítását a kormány már régóta fontolgatja, de a legfelsőbb bíróság mai döntése után meglehet, hogy nem lesz már szükség rá. A civilek perrel fenyegetnek.