Néhány évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha le kell még írnom ennek az embernek a nevét, és most sem szívesen teszem. Azt is elmondom, miért.
Az elmúlt hetekben Gyurcsány Ferenc bukott exkormányfő és ambiciózus politikai túlélőbajnok elérte azt, ami sokáig nem sikerült neki: hogy a nevét olyan kontextusban emlegessék, mintha komolyan veendő közéleti szereplő lenne.
Bármit is gondoljunk Gyurcsány személyiségéről, miniszterelnöki tevékenységéről vagy ideológiai (haha) irányultságáról, el kell ismernünk, hogy a Magyarország határain túl élő magyar állampolgárok szavazati jogának megvonását célzó kampány elindítása és időzítése remek politikai érzékre vall. Úgy tűnhet ugyanis, hogy nemcsak ő maga és pártja, de ez az egész kezdeményezés komolyan vehető: egy olyan politikai akció, amelynek tétje van.
Pedig nincsen. Mindenki nyugodjon le, a kettős állampolgárok szavazati jogát nem fogják visszavonni, és ezzel Gyurcsány pártelnök ugyanúgy tisztában van, mint politikai ellenfelei és elvbarátai. Akkor sem, ha Magyarországon – meglepő módon – jövőre kormányváltás lenne. A budapesti (kormánypárti és ellenzéki) elit nagyon jól tudja, hogy politikai szempontból nem térülne meg egy ilyen jogfosztó intézkedés, ellenben sok kockázattal és kellemetlenséggel járna, az az 1-2 képviselői mandátum, amelyről a „határon túliak” dönthetnek, egyszerűen nem éri meg a fáradságot.
Ez tipikusan a ’sok hűhó semmiért’ esete.
Gyurcsány Ferencnek viszont megéri, mivel – kedvenc szavajárásával – nem neki kell viselnie döntése következményeit: kormányra legfennebb egy koalíció kisebbik tagjaként juthat, és hivatkozhat majd arra, hogy a szövetségeseit nem sikerült meggyőznie a szavazati jog megvonásának szükségességéről. Arra viszont elegendő, hogy beseperje annak a nem túlzottan széles, de kétségkívül létező rétegnek a szavazatait, amelynek tagjai gyógyíthatatlan gyanakvással viszonyulnak minden nemzetpolitikai ügyhöz, és – bonyolult, itt most nem részletezett okokból – finoman fogalmazva sem viseltetnek polgártársi érzületekkel mondjuk a frissen újrahonosított „románok” iránt.
A Demokratikus Koalíció nevű one man show ennek a retorikának a felturbózásával, a mindenki másétól markánsan megkülönböztethető üzenetével pont elégséges voksot tud összegyűjteni ahhoz, hogy a következő parlamenti ciklusban is boldogítsa a magyar Országgyűlést és a nemzetet. Az, hogy mit gondolnak erről Erdélyben, különösebben nem érdekli, hiszen annál jobban már amúgy sem utálhatják, mint amennyire eddig is utálták.
Készüljünk fel tehát arra, hogy Gyurcsányék ezentúl hetente előállnak majd valami hajmeresztő, üres kommunikációs blöffel, amellyel erősíthetik a legfőbb kampányüzenetüket. A sajtó, természetéből fakadóan, ezekről tudósít majd, a politikai és civil szereplők pedig, az önpozicionálás kényszere miatt, viszonyulni fognak hozzá. Tudni kell azonban helyén kezelni ezt az egészet: „politikai termékként”, a politikai kommunikáció részeként.
Tartanunk kell ugyanis attól, hogy minden mondat, amit ezzel kapcsolatban leírunk, Gyurcsányékat erősítheti. Talán azok is, amelyeket most írtam.
Abba is hagyom.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
Fagypont alá esett a hőmérséklet péntekre virradóan az Omu-csúcson, ahol csütörtökön fehérbe is borult a táj. Pedig még napokkal ezelőtt az elviselhetetlen kánikulára panaszkodtunk...
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?