Kép a Pata-Cluj filmből
Pata-Cluj
szabot
2017. március 10. péntek, 00:54
Mert elképesztő munka, idő és energia visszahozni az embereket a város és a társadalom pereméről. Ezt próbálják most Pataréten, Kolozsvár szégyenfoltján.
Idén áprilisban zárul az eddigi legátfogóbb program, amely megpróbálja visszailleszteni a többségi társadalom lakóhelyére és intézményeibe a Patarétre kiszorult, kiszorított, kilakoltatott roma közösségeket. A Pata-Cluj bő két évvel ezelőtt indult, amikor megvilágító erejű beszélgetést hallgattunk a legutolsó nagy kilakoltatás negyedik évfordulóján. 
 
Ne legyenek illúzióink, a Pata-Cluj programot nem a kirekesztésben aktív szerepet játszó kolozsvári városháza kezdeményezte és finanszírozta, még ha az az egyesület bonyolította is le, amelyet Kolozsvár és a környező települések hoztak létre, hogy könnyebben tudjanak uniós pénzt pályázni infrastrukturális beruházásokra. 
 
A Kolozsvári Metropoliszövezet Közösségközi Fejlesztési Egyesülete bonyolult név alatt lelkes civilek pályáztak a Norvég Alaphoz, hogy kutatókat és a városházát bevonva legalább hatósági szinten megállítsák, és ha lehet, meg is fordítsák a kolozsvári szegregációs folyamatokat: 
  • szociális lakásokat biztosítsanak a kirekesztettek egy részének úgy, 
  • hogy a pataréti közösségek tagjait minél több döntésbe bevonják,
  • és úgy alakítsák ki ezeket a döntési és támogatási folyamatokat, hogy azokat más, szegregációval küzdő településeken is alkalmazni lehessen.
Konkrétabban: 35 szociális lakást építenek, illetve vásárolnak norvég támogatásból, és a szeméttelep közelében élő közösségek tagjaival közösen találták ki, hogyan válasszák ki a mintegy 300 roma családból azokat, akik ezeket a lakásokat tíz évre bérbe vehetik. Hogy ez mennyire hosszas és körültekintő előkészítést és utánkövetést igényel, arról több előadást végigülve kaptunk képet.
 
Szakértők és támogatók a Pata-Cluj konferencián
 
A Pata-Cluj partnerei. Balról a második Eduard Petrescu a romániai UNICEF-től, középen fülhallgatóval Herman Baskår, a norvég nagykövetség munkatársa, mellette Tonk Gabriella, a Pata-Cluj projektmenedzsere, illetve Dan Tarcea alpolgármester. | Fotók: Szabó Tünde
 
A Pata-Cluj programban mindenki rengeteget tanult – hangzott el többször is múlt héten azon a kétnapos konferencián, amely formálisan ugyan lezárta volna ezt a deszegregációs programot, gyakorlatilag viszont sok tartalmi kérdést nyitott meg. Ez is volt a célja és a címe is: Társadalmi befogadás: stratégiák és dilemmák.
 
Izgalmas magyar és cseh példákkal ismerkedtünk a szociális lakások építése és működtetése terén, megtudtuk, mi az a resztoratív igazságosság és gyakorlatai, és olyan csoportképző és problémaelhárító technikákról tanultunk, amelyeket például Hollandiában vetnek be sebezhető vagy traumát átélt emberek segítésére és a szociális intézmények tehermentesítésére. Zömében viszont olyan beszélgetésekre ültünk be, amelyek a Pataréten élők helyzetéről szóltak.
 
Emil Boc polgármester nem volt hajlandó együtt dilemmázni az érdekeltekkel: utolsó pillanatban mondta le a részvételt, mert sürgős találkoznivalója akadt a védelmi miniszterrel. Biztos már többször hallotta, amit többen ismételtek most is, hogy mennyire nem igazságos a kolozsvári szociális lakások elosztási rendszere. Dan Tarcea alpolgármester viszont megígérte, a városháza hajlandó folytatni a pataréti romák társadalmi felzárkóztatását. Természetesen nem jött el a meghívás ellenére a prefektus és a megyei tanács elnöke sem, holott a Pata-Cluj nem csak Kolozsvárt érinti: a szeméttelep kiváltása megyei beruházás, az új szociális lakásokat Apahidán építi a Habitat for Humanity romániai szervezete.
 

Miért ad a norvég kormány 500 millió eurót uniós országoknak a szegénység visszaszorítására?

Mert a norvégok meggyőződése, hogy a legkiszolgáltatottabbak segítése lendít legnagyobbat a társadalmon – vázolta Herman Baskår, a norvég nagykövetség munkatársa a Norvég Alap sarokszámaival együtt. A 2009-2014-es időszakban, amelybe a Pata-Cluj program is tartozik, valamivel több mint 800 millió euróra pályázhattak a 2004 óta csatlakozott 13 uniós tagország civil szervezetei. Ebből a Pata-Cluj 4 095 864 eurót kapott.
 
A Norvég Alap következő finanszírozási időszakában 2,8 milliárd euróra lehet pályázni, ebből 500 milliót szánnak a szegénység és a kirekesztés visszaszorítására. Azért ilyen sokat, mert tudják, csak hosszas elköteleződés árán lehet ezen a téren sikert aratni: nem pusztán anyagilag kell segíteni a perifériára szorult embereken, hanem 
 

régi bizalmatlanságok miatt hosszas munka visszaállítani az önérzetüket, önbecsülésüket.

Így tekint a segítő munkára a Pata-Cluj csapata is, ezért vonták be a lakást kapó családok kiválasztásába a pataréti közösségeket is. Családról családra járva nemcsak tájékoztatták őket erről a lehetőségről, hanem kikérték a véleményüket arról, milyen feltételek alapján válasszák majd ki a jövőbeli bérlőket a jelentkezők közül, és ezeket beépítették a kiválasztás feltételrendszerébe. A jelentkezőknek segítettek a szükséges iratok beszerzésében, a dosszié összeállításában, magát a kiválasztást pedig külső szakértői csapatra bízták.
 
Ugyancsak azt az érzést akarták erősíteni bennük, hogy beleszólásuk van, alakíthatják saját életüket, amikor 20-20 ezer eurót biztosítottak a négy pataréti roma közösségnek, hogy ők döntsék el, melyek azok a legnagyobb és legsürgetőbb közös gondok, amelyeket ezzel meg tudnak oldani, és ehhez minél több saját erőforrást mozgósítsanak. Erről a három közösségi mediátor mesélt a konferencia legtöbb konkrétumot és sztorit előhozó műhelybeszélgetésén.
 
Patarét vázlata
 
A két mediátor Alex, Boguș és Fechete felskicceli a négy pataréti közösség elhelyezkedését
 
Egyáltalán nem volt rövid és egyszerű feladat elősegíteni ezt a döntéshozatalt úgy, hogy ne erősítsék az egyes közösségeken belül meglévő hatalmi, esetleg elnyomó viszonyokat, hogy úgy tudjanak hangot és beleszólást biztosítani a szegregált közösségeken belül is perifériára szorított embereknek, hogy később ne érjék emiatt retorziók őket. 
 
Hiába jöttek ők, a mediátorok saját progresszív ideáikkal, mesélte egyikük, Alex Boguș, a magasröptű elképzelések néha durva kényszerleszállást hajtottak végre a praktikus megoldáskeresés rögös pályáján. Saját példájukon tanulták meg, hogy a közösségi döntéshozást nem lehet úgy előmozdítani, ha abból kihagyják az illető közösség vezetőit, bármennyire is nem tetszik nekik az illető vezető(k) hatalomgyakorlási stílusa. 
 
Így vásároltak aztán tűzifát a Dallas közösségnek, építőanyagokat és kályhákat a Coastei utcáról kilakoltatottaknak, illetve a Cantonului utcaiaknak, és tudatosan tartózkodtak attól, hogy utólag számonkérjék a javak felhasználási módját – mondták a mediátorok. Az anyagi támogatás nem lehet az ellenőrzés eszköze, nem szabad ezzel is rombolni a kirekesztettek önbecsülését és az öngondoskodási képességükbe vetett hitét.
 
Amikor a közösség tagjaival rangsorolták a problémákat, majd hozzáláttak megoldást keresni, azt is megtanulták,
 

mennyire húzódoznak a hatóságok és a közműcégek a tényleges beavatkozástól.

Hiába szervezték meg és fizette a városháza több tucat köbméter szemét egyszeri elszállítását a reptérrel párhuzamos Cantonului utcából, a szemétszállítást nem sikerült rendszeressé tenni, a város magukra hagyta a családokat, hogy kössenek egyéni szerződéseket. 
 
Hiába találkoztak rengetegszer az Electrica és a városháza képviselőivel, mégsem tudták legálisan villanyhálózatra kapcsolni a Cantonului utcai házakat – illusztrálta Vlad, a másik mediátor, milyen hihetetlenül nehéz mozgósítani a városháza és a városi cégek erőforrásait egy marginalizált közösség érdekében. 
 
Arról nem is beszélve, mekkora azonnali válságot okozott a már ideiglenesnél is ideiglenesebb szeméttároló bezárása 2015 nyarán, amikor Kolozsvár szemetét Váradra kezdték szállítani – mesélték. Akkor a legkiszolgáltatottabb közösség, az a mintegy húsz család, amely ténylegesen a hulladékdombon élt, gyakorlatilag napi élelemforrás nélkül maradt, a többiek pedig, akiket napszámban foglalkoztattak a szemét szétválogatására, munka nélkül. 
 
(Más rövid- és középtávú megoldás hiányában végül újranyitották a pataréti tározót még ideiglenesebb és részben illegális formában, ezért a városháza a mediátorok szerint havonta környezeti bírságot fizet. De még így is inkább megéri, mint máshova szállítani a város szemetét, amíg elkészül a feleki integrált hulladékkezelő. A szemétdombon élő közösség pedig azóta 10-11 családra olvadt.)
 

A hatóság logikája a büntetés, de ez nem működik

olyan embereknél és közösségeknél, akiknek már nincs vesztenivalójuk – mutatott rá Alex arra, mit kellene megtanulniuk a hatóságoknak.
 
Hatósági beavatkozás nélkül nem lehet sikeresen fellépni a kirekesztés ellen és az inklúzió érdekében – hangsúlyozta szinte mindegyik felszólaló a konferencián, mivel a térbeli, gazdasági, társadalmi kirekesztettségen csak úgy lehet fenntarthatóan enyhíteni, ha a beavatkozás tartós és egyszerre többszintű.
 
Több szinten indította el az inklúziót a kétéves Pata-Cluj program csapata is (hisz megoldani nem tudja, hangsúlyozta Tonk Gabriella projektmenedzser) úgy, hogy végül partnerekre talált a városháza különböző osztályain. Segítségükkel
  • 278 személy kapott ideiglenes személyi igazolványt,
  • 40 esetben indítottak pert születési bizonyítvány kiállítása érdekében (ez a törvényes eljárás akkor, ha nem jelentik be a születést idejében a szülők),
  • 22 gyerek jár most a kolozsi általános iskolába, jövő tanévtől újabb öt gyerek,
  • felnőtteket tanítottak helyben a Második Esély programban,
  • iskolán kívüli és szabadidős tevékenységeket szerveztek a pataréti gyermekeknek,
  • hamarosan elkészül a Fiatalok Háza közösségi központ a vasútállomáshoz közel
– sorolta Olimpiu Lăcătuș, a fejlesztési egyesület és a Pata-Cluj egyik folyamatirányítója.
 
Ehhez külön megállapodást kötöttek a városháza személyi nyilvántartó osztályával, partnerséget alakítottak ki az (alig hét éve létező!) szociális ügyosztállyal, a technikai igazgatóság (Horváth Annának köszönhetően) konténerekből Mobil Egységnek nevezett nagy termet épített Pataréten, amelyet közművesítettek, és nagyon sokrétűen hasznosítottak: irodaként, hetente kétszer orvosi rendelőként, tanteremként, tanácsteremként, szabadidő- és kulturális központként.
 
 
2016 szeptemberéig, amíg költözés miatt nem kapcsolták le a közművekről, innen indultak reggelente iskolába a gyerekek. Amit a többségi társadalomban minden család egyénileg meg tud oldani, az itt külön közösségi erőfeszítés: minden reggel kijöttek az önkéntesek a családokhoz, esetleg segítettek felébreszteni a gyerekeket, segítettek nekik a mosdásban, öltözködésben a mobil egységben, figyeltek arra, hogy hozzák a program biztosította iskolai felszerelésüket, végül az iskolába vivő kisbuszba ültették őket.
 
Kevésnek tűnhet az, hogy a környéken élő mintegy 300 családból húsz gyerek jár középiskolába, hárman már le is érettségiztek, és bejutottak egyetemre, de ennyire marginalizált csoportban ez akkora sikernek számít, hogy a kutatók, egyetemi tanárok, szociális munkások alkotta konferenciaközönség nyíltszíni tapssal jutalmazta, amikor beszámolt a tavalyi eredményekről Elena Rita Greta, a Coastei utcai Romák Közösségi Egyesületének elnöke.
 
Elmondta, őt annyira sokkolta, amikor az integráltnak tekinthető 76 családot hét évvel ezelőtt, karácsony előtt egy héttel kilakoltatták a Györgyfalvi negyedi Coastei utcáról Patarétre, hogy úgy érezte, ők már nem is emberek. 40 családot az ott hirtelen felépített tíz, úgynevezett moduláris lakásban helyeztek el, a többi hajléktalan lett. Ő aztán elég gyorsan aktivizálta magát, létrehozták az egyesületet, tiltakozó akciókat szerveztek a Desire Alapítvánnyal, beperelték a városházát. (A pert jogerősen megnyerték, de azóta a városháza perújrafelvételt kért, az ügy még sokáig húzódik. Miközben négy év alatt a városháza mindössze két családot emelt ki Patarétről, és helyezett el egyetlen szociális lakásban.) 
 
Az egyesületük most a városi fejlesztési egyesület partnere a Pata-Cluj programban, és fő céljuk a legnagyobb probléma, a lakóhelyi szegregáltság megoldása, bár tudják, hogy a 35 szociális bérlakás, amelyet a program biztosít, édeskevés.
 
A Pata-Cluj csapata
 
A Pata-Cluj csapat egy része: Tonk Gabriella projektmenedzser, Adrian Răulea fejlesztési koordinátor, Adorjáni Júlia és Olimpiu Lăcătuș folyamatirányító, Alex Fechete közösségi mediátor, Elena Rita Greta, a Coastei utcaiak egyesületének vezetője
 
Ahhoz, hogy az akár évtizedek óta Pataréten élő romák kijussanak a munkaerőpiacra, hozzáférhessenek minimális egészségügyi és szocális ellátáshoz, először is személyi igazolványra van szükségük. Ez pedig brutálisan és az EU-ban egyedülálló módon kapcsolódik a legális lakóhelyhez: Romániában ha nincs valamilyen jogviszonyod egy ingatlanhoz, vagyis ha nincs az állam által is elismert, állandó lakhelyed, nem kapsz személyit. Vagy csak egy évre szóló ideiglenest, amely eleve hátrányt jelent a munkakeresésben.
 
Ilyen máshol nincs, hangsúlyozta Elena Iordănescu, a fejlesztési minisztérium európai közpolitikákért és társadalmi kohézióért felelős osztályának munkatársa. Más országokban azon a bizalmon alapul az állam és a polgár viszonya, hogy 
 

az állam elhiszi saját polgárának, hogy ő az, akinek mondja magát,

csak Romániában szükséges a személyazonosság bizonyításához valamiféle tulajdonviszony. Emiatt az országban legalább 160 ezren élnek bármilyen személyigazolvány nélkül, és ez csak a hivatalos becslés, ismertette Iordănescu, aki azért bízik abban, hogy hamarosan itt is kialakul az az adminisztratív eljárás, amely ingatlantulajdon nélkül is igazolja a személyazonosságunkat.
 
A bürokratáknak pedig meg kell szokniuk, hogy jelentéseik a valós helyzetet tükrözzék – szólt Iordănescu másik üdítő bírálata azoknak, akik a statisztikákat nem problémamegoldó eszközként, hanem országimázsként fogják fel. Azért üdítő, mert magából az államapparátusból érkezett.
 
A Pata-Cluj csapata nemcsak személyit segített szerezni azoknak a patarétieknek, akiknek nem volt, hanem aktívan segítették a munkapiaci integrálódásukat is azoknak, akik ezt igényelték. 2016-ban 74 személynek nyújtottak tanácsadást (segítettek CV-t készíteni, interjúra készülni, elkísérték őket állásbörzékre), és 130 cégből állítottak össze adatbázist, ahol rendszeresen érdeklődnek új munkalehetőségekről. 42 személy talált így állást, a Pata-Cluj csapat tagjai pedig folyamatosan megbeszélik a munkahelyi ügyeket úgy az alkalmazóval, mint az alkalmazottakkal, hogy megelőzzék az állás elveszítését. 
 
Mi több, a program vállalkozás-mentorálást is végez közösen a Roma Enterprise Development Initiative-vel: húszan érdeklődtek iránta, tíz üzleti ötletet segítettek kidolgozni, és négy üzleti tervet finanszíroznak majd, hogy önálló vállalkozássá fejlődjön.
 
Ha még az érzékenyítő / tudatosító kampányokról és a különböző kulturális rendezvényekről is be szeretnénk számolni, amelyekről a konferencián hallottunk, akkor alig fogja valaki végigolvasni ezt a cikket, pedig ezeknek van a legközvetlenebb közösség- és identitásformáló hatásuk. Például a Pata-Cluj got talent! tehetségkutató vagy azok az élő könyvtárak, ahol pataréti romákat is lehetett „olvasni”, elérte a többségi társadalom ingerküszöbét is.
 

Ez a sokrétű beavatkozás sok kihívással, vitával, veszekedéssel, tanulással járt 

a Pata-Cluj csapaton belül és mentorált közösségekkel is. Velük meg kellett értetni, hogy ez a civil program nem hatóság, nem a városháza, viszont lassan megtanulták, hogyan viszonyuljanak a közintézményekhez, melyek a hivatalos eljárások, mit várhatnak el a városházától, számolt be Adorjáni Júlia, a Pata-Cluj egyik folyamatirányítója.
 
Azt próbálták meg, mondta, hogyan lehet visszaépíteni egy vagy több kilakoltatás elszenvedése után a bizalmi viszonyt a kirekesztettek és az állam intézményei között. Olyan módszert dolgoztak ki, amely szerinte alkalmazható más kilakoltatott közösségek esetében is, miközben alapállásuk az, hogy a lakhatás jog, ennek biztosításáért pedig az intézményi erőfeszítés nagyobb kell, hogy legyen, mint a közösségi erőfeszítés.
 

A társadalmi változás sohasem egyenes vonalú

– vonta le a tömör konklúziót Eva Fahlström-Borg, a Pata-Cluj program karizmatikus svéd mentora. 
 
Társadalmi mértékű változás márpedig szükséges úgy a roma közösségeken belül, ahol a panaszkultúra kifejezetten ellenérdekelt az egyéni sikerben, ezért meg kell honosítani a siker és az elismerés kultúráját, mint a többségi társadalomban és annak intézményeiben, ahol a korrupció, a burjánzó bürokrácia és a rasszizmus gátolja a romák felzárkóztatását – foglalta össze Mizsei Kálmán, aki egyaránt vezette a Soros Alapítvány és az ENSZ közép-európai romaprogramjait.
 
Romániában extrém a romák izolációja és szegénysége, Patarét csak egyike a több mint kétezer elzárt telepnek, hangsúlyozta. Ha Romániának saját sikere szempontjából fontos a mintegy másfél millió roma sikere, akkor a jelenlegi uniós költségvetési időszakban (2014-2020) felzárkóztatásra lehívható 25-26 milliárd euró tetemes részét a romák társadalmi inklúziójára kellene fordítania – tanácsolta a közgazdász.
 
A Pata-Cluj konferencia közönsége
 
A beavatkozás egyértelmű főszereplői pedig az önkormányzatok, jegyezte meg, mert náluk koncentrálódik a hely- és problémaismeret, szakértelem és cselekvési képesség, ezért a deszegregációs folyamatok terjesztése és tanulása érdekében hálózatba kellene, hogy szerveződjenek.
 
Ehhez országos szintű elkötelezettség és elképzelés lenne szükséges, derült ki Horváth István szociológus, a BBTE tanára előadásából. Felvillantott ugyanis néhány adatot a Kisebbségkutató Intézet SocioRoMap nevű országos felméréséből, amelynek eredményeit csak egy hónap múlva mutatják be, ezért arra kért minket, visszafogottan szivárogtassunk.
 
A 3182 adminisztratív egység 97,5 százalékánál térképezték fel a roma közösségeket helyi szakértők, főleg szociális munkások segítségével. Az általuk szolgáltatott információk alapján közel kétszerakkorára becsülik a romák arányát a hazai lakosságon belül, mint ahogy az a 2011-es népszámlálásból kiderül: 3,3 százalék helyett 6,1 százalékra.
 
A többségi társadalomban szétszórtan élő romák mellett jelentős azoknak a száma, akik 2315 kompakt közösségben élnek 1661 településen: több mint 722 ezer személy. A közösségek többségének (1578) tagjai túlzsúfolt háztartásokban élnek, 487 közösség mélyszegénységben. Amíg a vidéki háztartások 3,4 százaléka nincs az elektromos hálózatra kötve, addig a kompakt roma közösségek 29-45 százalékának nincs vagy nem legális az áramforrása.
 
Horváth István
 
Horváth István szociológus
 
Érdekes adat még, hogy a kompakt közösségekben élő romák mintegy ötödének jobbak a lakhatási körülményei, mint az ugyanazon településen élő többségi lakosok átlagának. Az országban összesen pedig 602 roma vagy romákat segítő civil szervezet működik, a legtöbb a központi régióban, ahova Kolozs megye is tartozik – tudtuk meg, és reméljük, ennek közlésével még nem csökkentettük vészesen a SocioRoMap szenzációfaktorát. 
 
Miközben attól tartunk, mi inkább kíváncsiak vagyunk a felmérés részletes bemutatójára, mint a kormány, amelynek stratégiaképzését meg tudná dobni egy ennyire alapos tanulmány. Horváth István ugyanis nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy az országos felmérést olyan hatóság rendelte-e meg, amely közpolitikákat szándékszik erre építeni.
 
Ez csak szaporította azokat a dilemmákat, amelyeket Eduard Petrescu, a romániai UNICEF koordinátora fogalmazott meg, hogy rágódjunk rajtuk a konferencia alatt és után: miért szegényedik el egyre több ember az egyre gazdagodó Romániában? Miközben itt növekedik leginkább a GDP az Európai Unióban, ugyancsak itt a legnagyobb, 50 százalék körüli a kirekesztett és a kirekesztés veszélyében élő gyermekek aránya. Úgy, hogy folyamatosan csökken a születések száma.
 
Miért nem fektetünk többet a kirekesztés megelőzésébe, és kevesebbet az igazán drága szolgáltatásokba? Ha az oktatási és egészségügyi szolgáltatások célja a legsebezhetőbb csoportok felzárkóztatása, miért működnek teljesen szétválasztva? Egyáltalán minek tekintjük a társadalmi inklúzióra szánt pénzt: kiadásnak vagy befektetésnek? Megéri befektetésnek tekinteni, figyelmeztetett a gyermekjóléti szakértő, mert magas a megtérülési rátája.
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/20068
Egymilliárd forintról akár másfél milliárd forintra is emelkedhet az erdélyi gazdaságfejlesztési program kerete.
A Tel Drum-ügy minden gyanúsítottja így járt.
A város polgármestere elnézést kért a hiányosságért.
Ez az a helyzet, amikor a becsületbíróság tagjait megnézve akárki büszke lehetne arra, hogy megvonták tőle a kitüntetést. És ezt még néhány román is belátja.
Hétfő este eldőlt: Londonból Amszterdamba kerül át az Európai Gyógyszerügynökség székhelye. A költözés a Brexit miatt vált szükségessé.
Így továbbra is lehetővé tenné, hogy induljanak az államfő-választáson.
A tanügyi szakszervezet arra figyelmeztet, hogy a romániai gyerekek több mint fele nem jár óvodába. Magas a szegénységben élők száma is.
Magyarul: vannak előnyei, ha valaki román, és a Székelyföldön lakik. Legalábbis első ránézésre. Mert azért kilóg a lóláb.
A tordai országgyűlés európai léptékű vívmányát az unitárius egyház javasolta felvételre az Erdélyi Magyar Értéktárba.
A milliárdos szerint ő homlokegyenest az ellenkezőjét képviseli migrációügyben, mint amivel a magyar kormány vádolja.
Ha jövőre kitör a román-magyar háború, a románok megint elmennek Budapestig. Aki ezt mondja: az Új Corneliu Vadim Tudor. Uszítós interjú. Csak erős idegzetű olvasóknak!
De tessék csak megnyugodni. Nem rock, nem manele, nem jégbalett. Opera!
Charles Manson 83 éves volt.
Milyen hatással lesz a centenárium a román-magyar viszonyra? Ez volt a fő témája egy Aradon megszervezett konferenciának is.