Magát a sértő szót korábban már ismeretlen kezek leszedték, aztán hosszú totojázás után kicserélték a teljes szövegrészt is.
Úgy kezdődött, hogy az Úr 1975-ik évében felavatták a kolozsvári Szabók bástyája előtt a Baba Novac nevű szerb zsoldosvezér szobrát, aki Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem szolgálatában élt és halt. Feliratot is illesztettek a talapzatra, amely imigyen szólt:
Megjegyezzük, hogy mindez a Ceaușescu-diktatúra idején történt.
Így néz ki az újrafeliratozott szobor messzebbről.
Aztán telt-múlt az idő, megbukott a kommunista rezsim, kitört a demokrácia Romániában és úgy alakult, hogy a kincses város polgármestere egy magyarfaló mélyromán, bizonyos Gheorghe Funar lett. Aki azt gondolta, hogy a Baba Novac-szobor talapzatán levő komcsi felirat elhazudja az igazságot, ezért szépen lecseréltette. Ja, (nem véletlenül) a városi tanács hozzájárulása nélkül. Mint egy igazi igazságosztó. Így került oda a következő mondat:
Persze, hogy nem a svédek ölték meg, de nem is a magyarok, amúgy ömlesztve (ezt még egyes román szakemberek is elismerték). És hát a felirat kihelyezését követően a városban élő vagy épp arra járó magyarok elég rosszul érez(hett)ék magukat a „magyarbarát” polgi megbélyegző felirata láttán. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tiltakozott is 2013-ban a felirat kapcsán, de teljesen hiába. Körülbelül ekkor történt, hogy ismeretlen tettesek a saját kezükbe ragadták a kezdeményezés vésőjét és leszedték az „unguri” szót. A polgármesteri hivatal visszatette. Az ismeretlen tettesek (ugyanazok, mások, nem tudni) megint leszedték.
És íme, maga az új felirat, közelebbről.
És aztán úgy is maradt a felirat, csonkán, egészen mostanáig. Idén márciusban az RMDSZ kezdeményezésére megszületett a nehéz döntés: felújítják a szobrot és egyúttal módosítják a feliratot.
Nos, kérjük tisztelettel, megtörtént. (Nyilván nem volt ünnepélyes szoborfelirat-cserélő ünnepség, ezért az ember akkor veszi észre a változást, ha éppen arra sétál és ráesik a pillantása a szoborra.) Aki a Szabók bástyája környékén jár, mostantól ezzel a felirattal találkozhat a szobortalapzaton:
Végre pont kerül egy évtizedes hercehurca végére. És jól van ez így, már ha komolyan vesszük a magyar–román barátságot.
Fotók: Szántai János.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Călin Georgescu ellen pedig már fasiszta eszmék hirdetése miatt is eljárás folyik.
Százhúsz méterrel a föld alatt, a parajdi sóbányában működött Románia egyedülálló kalandparkja. A park egyik tulajdonosa próbálta menteni a menthetőt, de mára már víz alá került az egykori élménypark is.
Tönkrementek a mélyben levő sókészletek a parajdi sóbányában, de az Országos Sóipari Vállalat (Salrom) szerint mindent elkövetnek, hogy újraindítsák a sókitermelést és a turisztikai tevékenységet egyaránt.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.