A különbség, hogy ezen a bulin nem lángost meg népi hímzést lehet kapni. Hanem idegbajt. Viszont szinte ingyen. És jó hosszú ideig.
Véget értek a jubileumi magyar napok Erdély fővárosában. Béke van mindenütt. Szinte lábujjhegyen pakolnak az árusok, étkeztetők, színpadosok, szervezők. A nép pedig piheg és pihen a bő hetes hacacáré után. Pontosabban, akinek jut még rá ideje. Akinek nem, az visszadöccen a hétköznapok útjaira és…
Mekkora meglepetés éri, hogy Kolozsvár központjának egyik legforgalmasabb részét, a Dózsa György utcát hétfőtől lezárták. Mert, ugye, az ígéret szép szó, hát betartották a tisztelt városgazdák. Kimentünk, megnéztük, tessék:
Amikor kiértünk a Főtér észak-keleti sarkára, ez a kép fogadott. Ohó, hát ez nem is olyan szörnyű, ugye? A központ felé vezető oldal lezárva, a Széchenyi tér felé haladó sávokon viszont csörgedezik a forgalom, mint a patak. Nézzék, a rendőr is milyen lazán álldogál, rá se ránt a járgánysorra. Ej, megint csak riogatunk itt, vagy mi van?
Kicsit álldogáltunk hát mi is, mint a rendőr. És eljött a pillanat, amikor egy arra vijjogó mentőautónak muszáj volt megállnia, ugyanis a Főtér felől a Széchenyi tér fele haladó ugyancsak laza, vakációs forgalom eltorlaszolta az utat. Ekkor kezdtük látni a jövőt. Most picit hunyja be a szemét, kedves kolozsvári, vagy hamarosan ide bármely okból huzamosabb ideig ténykedni érkező Olvasó, és képzeljen el egy derűs szeptember közepi napot (hurrá, elkezdődött az iskola!), majd egy borongós október közepit (hurrá, elkezdődött az egyetem!), végül egy havas decemberit (hurrá, karácsony közeleg, de nem az úton, az biztos!). Látja már, mi lesz itt?
Összeszedtük minden bátorságunkat és behatoltunk az utca közepe tájáig. És láttuk: a munka serényen megkezdődött, ez a dolgok állása a Száchenyi térig.
Megcsodáltunk egy igen eredeti jelzőtábla-rögzítési módszert is. Mi lenne, ha fesztiválok idején a főtéri színpadot is ily módon támogatnák meg? Biztos sokkal, de sokkal olcsóbb lenne, mint az a sok traverz meg pányva meg kacifántos nehezék.
Nos, kedves Olvasó, ez a helyzet, és ha a városgazdai ígéretnek hinni lehet (márpedig muszáj, hát ni, milyen svájci órás pontossággal lezárták az utcát, pont akkor, amikorra beharangozták), minimum 11 hónapig változatlan marad. Legalábbis, ami az erre haladó közúti forgalmat illeti.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Szombat reggel pedig újabb erdélyi városban láttak medvét.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Százhúsz méterrel a föld alatt, a parajdi sóbányában működött Románia egyedülálló kalandparkja. A park egyik tulajdonosa próbálta menteni a menthetőt, de mára már víz alá került az egykori élménypark is.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.