... és leoltják a villanyt.

Hát, szép a holnap. Együtt, közösen, egymásért. Figyelem: ROHADT NAGY HUMORVESZÉLY!

Pereg a film. Egy évszázadnyi szalag. Ez azért megható. Figyelem, szubjektív „filmkockák” következnek.

Inkább halál, mint szolgaság. Bocs, inkább 2000 lej állami járadék.

Őszintén reméljük, Erdély más városaiban több magyar ember ment ki az utcára.

Egyelőre az van, hogy a Mantrások hülyére verik a Bajnokokat.

Talán így.

És tudjuk, minden forradalomnak vannak áldozatai, mondta Horváth Anna kolozsvári polgár az 1956-os forradalom kolozsvári megemlékező rendezvényén.

Könnyebb a Facebookon medvét ölelgetni, mint odakint, az életben.

A, nos, enyhén szólva hevenyészett emelvény már vagy két napja ott áll Mátyás király szobra alatt. Kérdés, miért?

A Kolozsvári Zsidó Napok keretében megemlékeztek Isten szolgájáról, Márton Áron püspökről. Helyesen.

Csak ahhoz egyszer meg kellett járni a poklokat. Muhi András Pires filmje megmutatja nekünk, hogy történt.

Az Úristen döntéseit tisztelnünk kell. De nem muszáj egyetértenünk velük.

De csak nagyon kicsiben. Tényleg. Akkorában, mint egy papírból készült vártemplommakett.

Szép, mint egy döglött patkány és egy billentyűzet véletlen találkozása a Farkas utcai járda boncasztalán.

Röviden: ugyanarról, amiről Kolozsvár épp „érvényes” címere is szól.

Értjük mi, hogy válság van Brazilhonban, meg rablás, meg horror, de ami ezen az olimpián van, az már nekünk is sok. Tessék csak nézni! Figyelem: OLIMPIAI HUMORVESZÉLY!

Bizony, egy kis trianonozás is lesz, előre szólok. Hogy aki berzenkedne, most menjen inkább medvét simogatni. Vagy a széplelkű eszmékkel puhára bélelt széfszpészbe.