De csak nagyon kicsiben. Tényleg. Akkorában, mint egy papírból készült vártemplommakett.

Szép, mint egy döglött patkány és egy billentyűzet véletlen találkozása a Farkas utcai járda boncasztalán.

Röviden: ugyanarról, amiről Kolozsvár épp „érvényes” címere is szól.

Értjük mi, hogy válság van Brazilhonban, meg rablás, meg horror, de ami ezen az olimpián van, az már nekünk is sok. Tessék csak nézni! Figyelem: OLIMPIAI HUMORVESZÉLY!

Bizony, egy kis trianonozás is lesz, előre szólok. Hogy aki berzenkedne, most menjen inkább medvét simogatni. Vagy a széplelkű eszmékkel puhára bélelt széfszpészbe.

Az ifjú konzervatívok megmondták az igazságot szülőföldről, nőkről, melegházasságról, na és a bevándorlásról.

Univerzalitás és lokalitás harca. Vagyis: mi a fenének kell nekünk mind egy irányba menni?

Ezt pedig senki sem veheti el.

Maga mit tart? Disznót? Nem. Tehenet? Nem. Lovat? Nem. Juhot? Nem. Hát akkor mit? Rabszolgát!

Emlékeznek még erre a szlogenre, az új szelekkel bélelt kilencvenes évekből? Figyelem: VÉRFORRALÓ HUMORVESZÉLY!

Nem elég a nyár, a nagy meleg... még tűz is üt ki.

Ami tudható, az nem érdekes. Az érdekes, amit meg kell közelíteni. Amit meg kell fejteni.

Akkor már inkább az uborka görbülete, if you please.

És nem csak a tévében meg az újságban. A polcokon is!

Szép város Kolozsvár, szinte mind ott punnyadunk a Szamosnál...

Megteheti! Sajnos még nem édes Erdélyben. De semmi baj. Irány London!

Mert az ciki, meg bérenc, meg náci, meg egyáltalán.

Klaus Iohannisnak, népünk szeretett elnökének, hát persze!