Az első sorokban ott ültek az RMDSZ »sztrájktörői«. Tapsoltak. Nem zavarta őket, hogy a Vezér nagyratörő jövő-víziója az általuk képviselt közösség számára katasztrofális következményekkel járna.

Ideje megtanulni rovásírni, s pestiesen járni a székely csárdást, mert a nótát már ott húzzák.

A mi lelkünkből hiányzik a béke, mi nem vagyunk még készek arra, amit a szlovénok természetes egyszerűséggel megoldottak.

Láttam már magyar-román házasságot szétmenni az 1990. márciusi marosvásárhelyi összecsapás után.

Nem véletlen, hogy épp a brit és a magyar miniszterelnök köti az ebet a karóhoz mindenáron, holott az utolsó támogatók is kihátráltak már mögülük.

Ismét drágul az üzemanyag, az energiahordozók ára is várhatóan robbanás előtt áll.

Ez a magyar demokrácia szépsége – egyedi és úgy hívják, hogy Nemzeti Együttműködés Rendszere, bár nevén nevezve a gyermeket, inkább együttrettegésről van hovatovább szó.

Most még van esély megállni és megállj parancsolni a szélsőségesek felé kacsingató, velük kokettáló, az ő szájuk íze szerint megnyilvánuló „nemzeti” „mérsékelt” vezetőknek.

Ami Tőkés Lászlóval, a temesvári forradalom hősével történik, az a vég. Dicstelen, szürke, szomorú vég.

Nem Kágébélát siratom, hanem azt, hogy a pillanatnyi érdek miatt a hosszú távú érdekeket áldozzuk fel.

Be kell látnunk, lezárult egy fejezet. Az új idők új diskurzust, új módszereket követelnek. És mindenekelőtt okos taktikát.

A realitás az, hogy a Győr mögött is ott van a nemzetközi tőke, a német Audi a főszponzor, ami nélkül a csapat ma nem állhatna Európa kézilabdájának a trónján.

Lehet, hogy az én értékítéletem deficites, de ha már parolázni kell az energiáért, akkor inkább Putyinnal, mintsem a szaúdi vagy bahreini uralkodóval teszem.

A magyarországi politikum negyedszázados alkotmányos mulasztásban van a nemzetiségekkel szemben, s bár az új választójogi törvény ennek a helyzetnek az orvoslását ígérte, minden maradt a régiben, csak felbokrétázva.

Az igazi tét most már az, hogy legalább az utolsó száz méteren a magyar nép képes lesz-e megálljt parancsolni a szélsőjobb előretörésének.

A történelmet nyilvánvalóan nem a népakarat szerint írják. Sőt, nem is elvek mentén. De valamiféle rendezőelvnek mégis kellene lennie ebben a káoszban, ellenkező esetben nagyon rossz vége lesz.

Az egykoron nyitott Erdélyt és erdélyi magyarságot is elárasztotta az árvalányhajas, turulmadaras, egyre bezárkózóbb Magyarország.

Mert mi is történt, történik tulajdonképpen Ukrajnában és a Krímben?