Földrengés után. Vagy előtt

„Most valami új épül Európa-szerte, s tartok tőle, hogy a végeredménynek nem fogunk örülni. Mert szidjuk ugyan Európát, a mindenbe beleszóló Uniót, de kétlem, hogy lemondanánk az előnyeiről – a fejlesztési pénzekről, a szabad utazásról, munkavállalásról, tanulásról, befektetési, vállalkozási lehetőségekről.

Megnézném azt a jobbikost például, aki már megszokta, hogy vasárnap délutánra gond nélkül átruccanhat egyet Bécsbe, az uniós pénzekből épül M7 autópályán néhány óra alatt a szlovén, horvát, sőt akár az olasz tengerpartig mehet úgy, hogy akár otthon is felejtheti személyi iratait. De Farage, Le Pen is komoly bajba kerülne, ha gyakorlatilag működésképtelenné válna országuk.

Márpedig, ha ezen az úton menetel tovább az európai uniós politikai elit, ez lesz a vége. Most még van esély megállni és megállj parancsolni a szélsőségesek felé kacsingató, velük kokettáló, az ő szájuk íze szerint megnyilvánuló »nemzeti« »mérsékelt« vezetőknek.

Tudjuk, »Európán kívül is van élet«, de azért a többség Európát választja, minden szépséghibája, pillanatnyi zavarodottsága ellenére. És ezt azoknak is tudomásul kell venniük, akik az elkövetkező napokban eldöntik, hogy hogyan tovább Európa – az európai országok állam és kormányfőinek.”