Attól , hogy megválasztasa esetén Klaus Johannis valamiféle német munkamódszert, politikai morált vezetne be a romániai nagypolitikába, aligha kell bárkinek is tartania.

Attól félek, hogy hamarosan megjelenik a hungrish is. Szókincse elfér majd négy A4-es oldalon, nyelvtana nem lesz. Megtalálható lesz benne az ÉN meg a TE, de a MI már nem, és a TI szitokszó lesz.

Most az a paradox helyzet állt elő, hogy kormányon maradni nincs értelme, ám a kormányból kilépni sincs értelme.

Huszonegy évvel a neptuni tárgyalások után Brassó Pojanán találkoztak annak főszereplői. Felelevenítették a két évtizeddel korábbi eseményeket, a szervezés körülményeit, a párbeszéd beindításának (kezdeti) nehézségeit, leltárt készítettek az egyezmények megvalósult és a meg nem valósult pontjairól.

A rendszerváltás utáni valamennyi elnökválasztáson a kisebbik rosszra szavaztunk. Vagy legalábbis arra, akiről úgy gondoltuk, hogy ő a kisebbik rossz.

A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását.

Közülünk sokan már nem a szomszéd kecskéjének a kimúlását kívánjuk, inkább azért munkálkodunk, hogy dögöljön meg a sajátunk.

A többség–kisebbség viszonyát a valóságosnál kissé jobb színben feltüntető kormányzási szerepvállalás, a sok esetben a magyarságnak károkat is okozó kompromisszumok mégis meghozták a legnagyobb eredményt: az uniós integrációt.

Megbolydult, megbolondult az ország és a világ.

A magunk ellen drukkolóknak most újabb okot kell kiötölniük a kisemmizettség édes érzése megélésére.

A politikai osztály kudarca, az oktatás csődje is hozzájárult ahhoz, hogy a soha ilyen életszínvonalon nem élő, korábbi korszakokhoz képest valósággal dőzsölő romániaiak visszasírják a múlt nyomorát és megfeledkeznek a korlátozott szabadság lélekbénító szorításáról.

Az erdélyi magyarok választási opcióját látva a Fidesz–KDNP és az RMDSZ együttműködésre van ítélve.

Romániában a szegénység nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot jelent mint a magyarok viszonyulása a székelyföldi vagy a krimi autonómiához.

Nincsenek észérvek a magyarországi parlamenti választásokon való részvétel ellen. Különösebb észérvek mellette sem szólnak.

Ha lehetőségünk van rá, a restitúciót is úgy alkalmazzuk, hogy valamicskét is csak nagy későre, a legjavát soha vissza ne adjuk. Mikó’ tévedünk, akkor gyorsan visszapereljük.

Követtem a polgári sétát. A székely konokságnak a bizonyítékát: ha nem lehet felvonulni, akkor le lehet a távot poroszkálni. Lassú séta tovább hat...

Be kell látnunk: öt százalékos parlamenti képviselettel valamicskét is csak úgy lehet elérni, ha szükség van erre az öt százalékra a kormányzáshoz

Az érző magyar szívnek itt meg kellene hasadnia! Lám, van egy párt, amely annyira elkötelezett a népe iránt, hogy ha csak a halálával segíthet rajta, akkor a halálos ítéletét is kész aláírni!