Ha a politikai pragmatizmus felől közelítünk Gabriel Oprea ügyéhez, több minden arra a következtetésre vezethet, hogy Opreának – éppen a demokrácia védelmében – maradnia kell.

Valószínűsíthető, korábbi fanyalgásai okán is, hogy Liviu Dragnea a magyar kártyát még mindig nyerőnek tartja.

Riasztó, hogy Marosvásárhely magyar lakosságának politikai inaktivitása fokozódott, s még az oly sokat szajkózott összefogás lehetőségének a szükségessége sem mozgatta meg.

Az autonómiának mint a XXI. század megvalósítható politikai berendezkedésének igenis van mit keresnie a romániai közbeszédben, egy demokratikus országban ugyanis a kisebbségeket, a többséghez tartozó kisebbségeket is védenie kell az alkotmánynak és a törvényeknek.

Olyan méretűvé nőtt a kisebbségben élő magyarok elvándorlása, hogy az már felveti az erdélyi, vajdasági magyar közösség megszűnésének kérdését.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter némi előnyben van Pontával a nyilatkozatháborúban, hiszen joggal így reagálhatott: „Több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől.”

Dicséri kisebbségpolitikáját a román kormány külügyminisztere, mint a cigány a maga lovát, ám a külhoni románok, bevallásuk szerint nem ilyen lovat akarnak.

Negyed évszázados hagyomány immár, hogy amint Tusványost vagy újabban Borzontot elhagyja egy látszólag meggondolatlan kijelentés Erdély, az erdélyi magyarság státusával kapcsolatosan, Bukarestben azonnal elkezdenek ágyúval lőni a verébre, a román sajtó egy része pedig igyekszik elhitetni, hogy nem veréb az, véreb.

Kövezzenek meg érte, kiáltsanak ki antidemokratikus bértolllnoknak, ám én akkor is úgy hiszem, hogy elegendő párt áll sorban az erdélyi magyar választók szavazataiért.

Az egyetlen jó válasz annak az elfogadása és elfogadtatása, hogy mindkét csoport gazdag kultúrával rendelkezik, ezért akár a harkovi románok, akár a romániai magyarok találhatnak bőven olyan értékeket, melyek mentén nem kell kisebbrendűnek érezniük magukat.

Nemzedékeket fosztanak meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön, Erdélyben maradjanak, mert itt a munkavállalásnak ma már az egyik feltétele a román nyelv ismerete. A román anyanyelvűek számára kidolgozott irodalom tanításának programja kisebbségiek számára teljesen alkalmatlan a nyelvtanulásra.

Sokakkal ellentétben nem tapsoltam meg a Korrupcióellenes Ügyészség látványos, profi filmrendezőket is megszégyenítő módon tálalt akcióit.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a kivándorlásnak kizárólag gazdasági okai vannak. A külföldi munkavállalás elsősorban életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat.

A magyar Országgyűlés 2011 szeptemberében nyilvánította a magyar nyelv napjává november 13-át, a magyar nyelvet az államigazgatásban és a közoktatásban hivatalossá tevő 1844. évi II. törvénycikk elfogadásának napját. Erdélyben is ez a dátum lesz a magyar nyelv ünnepe, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy a magyar a mindennapok nyelve maradjon.

Sajnos, a romániai közvéleményt továbbra is Traian Băsescu exelnök sorsa és múltja foglalkoztatja, osztja két táborra. Még a miniszterelnök elleni ügyészségi eljárás megítélésében sem pró és kontra Ponta érvelnek.

A kisebbségi csoport kiszolgáltatott helyzetben van, és védekezni próbál a másik folyamatos offenzívája, terjeszkedése ellen. A kőhalmi példa bizonyítja, meg lehet fordítani az erőviszonyokat.

Az erdélyi magyar szavazóknak is meg kell hallaniuk a Budapestről is megfogalmazott intelmet: fontos az erdélyi magyarság erős parlamenti képviselete Bukarestben, s ezt a képviseletet jelenleg az RMDSZ tudja betölteni.

Egyre többen érzik azt, hogy itt az ideje kiszorítani az erdélyi magyarságot azokról a területekről, amelyeket 1989 decembere óta visszafoglalt.