Nem a büntetés miatt érzem sértve magam, hanem azért mert Marius Popica minket hülyének néz.

Hamisan tanúskodik, aki a legújabb kort december 22-től és Bukarestből datálja. Az 1989. december 11-én a Magyar Televízió Panoráma műsorában sarjadt, és december 15-én Temesváron Tőkés László református lelkész parókiáján és paplakja előtt bontakozott ki.

Az Erdélyi Református Egyházkerület határozott lépésre készül. A ploieşti-i ítélet után újra kell gondolnia az egyház és állam viszonyát.

Az a tény, hogy Iohannis több szavazatot kapott, mint Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt együtt, jelzi, hogy az erdélyi magyarok sokat emlegetett közönyének – legalábbis egyik – oka a magyar politikai alakulatok kommunikációjában is rejlik.

A bizonytalanokat – én közéjük tartozom – egyikük sem győzte meg. Márpedig Iohannisnak egyetlen esélye a bizonytalan szavazók megnyerése.

Az erdélyi magyarok elhitték, életüket cseppet sem befolyásolja az, ami Bukarestben történik, teljesen mindegy, ki Románia elnöke, miniszterelnöke, mert ez az ország nem a haza.

Vasárnap nem opcióinkat fejezzük ki szavazatunkkal, hanem támogatásunkat. Azt, hogy támogatja-e az erdélyi magyarság, a tömb az RMDSZ autonómia-tervezetét, amelyre a többségi politikusok is odafigyeltek.

Noha a legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint az erdélyi magyar lakosság fogyása a románság apadásához képest arányaiban kisebb volt, az utóbbi években nőtt az elvándorlási kedv.

Miért dönthetett úgy az FPER, hogy csak az RMDSZ-t hívja meg a tárgyalásokra? Egyrészt, mert bevallottan az a célja, hogy a kisebbségi kérdés rendezésére törvényes garanciákat találjanak a vitázó felek.

Az EMNP politikai filozófiáját természetesen Allan H. Kassofék is ismerik, ezért nem invitálják meg képviselőit arra a párbeszédre, amelynek célja nem a steril politikai vita, hanem a kézzelfogható eredmények elérése a kisebbségvédelem terén, s amelynek az elérhetőségét a bukaresti törvényhozásban és a kormányban látják.

A mai középiskolások – a jövő olvasói – ma (valamilyen furcsa félreértés folytán) nem hallanak Szabédi Lászlóról, Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Bözödi Györgyről, Nyirő Józsefről, Ignácz Rózsáról.

A bértollnok újságírók védelmét leginkább az az általános – de elhibázott – vélekedés biztosítja, hogy az újságírónak függetlennek kellene lennie. Mivel ez a függetlenség gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a bértollnokok sem rosszabbak, mint azok, akik mindenki másnál gyorsabban, sokszor a tények felületesebb ismeretében, leírják sejtéseiket, véleményüket.

Az önrendelkezés nem melléknév. Így nincs önrendelkezőbb és legönrendelkezőbb. A két autonómia programot – amelyből csak az egyiket, s azt is csak kiszivárogtatva ismerhettük meg – nem szükséges és nem is szerencsés most, az elnökválasztási kampányban ütköztetni.

Örülhettek két éve a székely megyék lakói: ők győztek, Băsescujuk maradt. De az aljas eszközökkel vívott hatalmi játszmában mi ma vesztésre állunk.

Mi köze van az erkölcsnek az igazságossághoz? S ha ezt a pedagógus is így gondolja, nyélbe lehet ütni az üzletet. Valamit valamiért.

Két tervezet borzolja a napokban a kedélyeket. Az egyik betiltaná az autóstopot. A másik lehetővé tenné, hogy azok a polgármesterek, akik az ellenzék saroglyájával megfeneklettek a politikai pocsolyában, átülhessenek a hatalom automobiljába. Amennyire alkotmánysértő az utóbbi, épp annyira abszurd az előbbi.

A katasztrófa legfőbb oka az, hogy Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Szinte azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

Elvándorlás elleni lépésekre pedig sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.