Mi nacionalisták vagyunk. Mi még nacionalistábbak vagyunk. Mi vagyunk a legnacionalistábbak!

Egy gyenge vezetőkkel rendelkező országban akár még messzebb is el lehet menni.

Hát, hogy ne ugyanazokat a himpelléreket szavazzuk meg, mint eddig. Ha egyáltalán lehet.

Akármennyi reformígéret születik, a vége mindig az, hogy a kultúrát hajítják ki elsőként az ablakon.

Önt nem lőtték meg 1989 decemberében? A haja szála se görbült meg? Nem is vitték be a zsaruságra? Nem baj. Pár száz euró, és elintézzük.

A magyar közösség az igazságszolgáltatás ártatlan áldozata volna? Vagy a magyar politikai elit tolja túl a paranoiát? Nos, ez azért elgondolkodtató.

A választások lezajlottak, Igor Dodon az elnök. Egyelőre. A további játék azonban több esélyes. Mint mindig.

A rettegett korrupcióellenes igazgatóság egy kimondatlan politikai döntés végrehajtója.

A romániai magyar közösség az orosz propagandaháború eszköze?

Felejtsük el azt, hogy ha Dáciához kötjük magunkat, akkor kész, megoldottuk Románia gondját. Erről, és persze sok egyébről is beszél a történész, új könyvének megjelenése kapcsán.

A liberális demokrácia által beígért általános jólét egyre inkább kábító fikcióvá válik. Négyévente egyszer.

Traian Ungureanu kíméletlenül ráhúzza a vizes lepedőt a Donald Trump választási győzelme óta sokkos állapotban hisztiző baloldalra.

Egy pillanat alatt. Abban a pillanatban, ahogy az igazságszolgáltatás belenyúlt a fészekbe.

Kérdés persze, mi lenne, ha például Erdélyben egy másfél milliós német közösség követelné a jogait.

Éretlen társadalmunkban hülyeségekről folynak óriási viták, nem az igazi gondokról.

Valentin Naumescu széles körű és higgadt elemzése az amerikai elnökválasztás várható következményeiről, a globális hisztihullám közepette.

Hogy az istenbe érezhetnéd még magad románnak, vagyis egy vérből valónak ezekkel a nemzettársakkal, akik összetévesztik a románt a mocsokkal és a gyűlölettel?