Német kisebbségek Európában, avagy a szolidáris közösség

Több mint 20 európai országban van német kisebbség. Ezek közül többen egy munkacsoportba tömörültek, mely most ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját.

A német Belügyminisztérium kezdeményezésére negyed évszázaddal ezelőtt hozták létre a Német Kisebbségek Munkacsoportját (AGMD). Ez a nem hivatalos bizottság gazdag információ- és tapasztalatcserét, valamint több területre kiterjedő konkrét együttműködést tesz lehetővé, a FUEN (Federal Union of European Nationalities) védnökségével, az Európában és a volt Szovjetunió államaiban működő egyesületek között.

A 2016-os berlini éves kongresszuson 19 európai és közép-ázsiai országból 29 szervezet több mint 50 képviselője volt jelen. Németország számára rendkívül fontosak ezek a német kisebbségi egyesületek, mert ők gondozzák a német kultúrát és nyelvet a befogadó országokban, ugyanakkor a népek és etnikumok közötti megértés elősegítésében is közreműködnek. Angela Merkel kancellár, a szövetségi kancellárián tartott ceremóniával személyesen tisztelte meg idén ezeket a kezdeményezéseket.

A nyelv, mint identitás-meghatározó eszköz

A történelmi kontextustól függően országonként különböző az európai német kisebbségek helyzete. A második világháború, a náci múlt és a kommunizmus jelentős mértékben meghatározta a helyzetet ezekben a kelet- és közép-európai országokban, de Közép-Ázsiában is. A német kisebbség szervezetei olyan kihívásokkal szembesültek, mint a kitelepítések, a Német Szövetségi Köztársaságba való emigrálás vagy a befogadó országok általi asszimilálás. A német kormány együttműködött azokkal az országokkal, ahol német kisebbség él, hogy ott a német kisebbség kultúráját és nyelvét támogató programokat indítsanak el.

Harmut Koschyk, aki a szövetségi kormányban a bevándorló németekkel és a nemzeti kisebbségekkel foglalkozik, a német kisebbségek egyesületei és a német kormány, illetve a közvetítő kulturális szervezetek közötti együttműködés egyik leghatározottabb támogatója. „Sorsdöntő, hogy ténylegesen sikerüljön megőriznünk a német nyelvet egy német kisebbség fő identitás-megőrzési eszközeként, függetlenül attól, hogy Európa melyik országában él”, mondta Koschyk a DW-nek. Elmondása szerint különleges erőfeszítésekre van szükség, hogy a német nyelv ne csak egy szívesen beszélt idegen nyelv legyen a német kisebbségek számára, hanem egy életerős anyanyelv is.

A kisebbségi jogok megsértése Lengyelországban

De ezeket az erőfeszítéseket nem mindenhol díjazzák. A német kisebbséggel kapcsolatos hátrányos bánásmód legújabb esete Lengyelországban tapasztalható. Sziléziában az Opole város bővítésével kapcsolatos tervekkel drasztikusan csökkenni fog a német nyelvű lakosság aránya, miután a német etnikumúak több helyi közigazgatáshoz fognak tartozni. Ezáltal a kisebbségnek már nem lesz képviseleti joga a helyi tanácsokban, elvesztik a kétnyelvű táblákat, a német pedig elveszti másodlagos nyelvi státuszát a közigazgatási hivatalokban.

Rafael Bartek, az említett régióban tevékenykedő Német Társadalmi-Kulturális Egyesület elnöke a DW-nek kijelentette, hogy a helyzet messze áll a megoldástól. A varsói hatóságok semmibe veszik a hátrányosan érintettek tiltakozását. „A kisebbségi jogok nyilvánvaló megsértésével szembesülünk. Nem tartják be sem a kisebbségekre vonatkozó lengyel törvényeket, sem a kisebbségek jogaira vonatkozó európai jogi keretet”, mondja Bartek. Azt sem zárja ki, hogy panaszt tesznek az Emberi Jogok Európai Bíróságánál.

A német kisebbség egyik tagja Románia elnöke

Gyökeresen ellenkező helyzetnek örvendhet a romániai német kisebbség. Bár már csak 40.000 német etnikumú maradt román területen, főleg Erdélyben és a Bánságban, ezt a kisebbséget az integráció és a társadalmi életben való részvétel példaképének tekintik. A kisebbség volt vezetőjét, Klaus Iohannist 2014-ben nagy többséggel választották meg Románia elnökének. De a német kisebbségnek Romániában is szüksége van a berlini támogatásra, különösen az oktatás terén. A romániai német nyelvű iskoláknak több évszázados múltjuk van Romániában és még a kommunista diktatúra idején is működhettek.

Paul-Jürgen Porr, a Romániai Németek Demokratikus Fórumának elnöke a DW-nek megemlítette a romániai német nyelvű iskolák kritikus helyzetét. A gondot nem a diákhiány jelenti, ahogy az egy kis létszámú kisebbség esetében várható lenne. Porr szerint „a német iskolák diákjainak 90-95 százaléka román vagy más kisebbségek tagjai, iskoláinknak jó a hírneve. De a nagyvárosokban is azzal szembesülünk, hogy akut módon hiányoznak a német nyelvű szaktanárok”. A szakemberhiányban jelentős szerepe van annak, hogy a németnyelv-ismerettel rendelkező felsőfokú végzettségűek a jobban fizetett ipari és gazdasági állásokat választják. Ezért rendkívül fontos Németország pénzügyi támogatása a német nyelvű iskolák számára.

A Szövetségi Köztársaság döntéshozói ismerik ezeket a gondokat és továbbra is támogatni akarják a német kisebbségek egyesületeit. De a befogadó államoknak is segíteniük kell. Az AGDM idei kongresszusának végén a kelet-európai németek kultúrájával és történelmével foglalkozó szövetségi intézetben tartott konferencián nagy vita folyt arról, hogy „a ’közép- és kelet-európai befogadó országoknak’ támogatniuk kell a nemzeti kisebbségeket”.