Moldovai Köztársaság: választás utáni forgatókönyvek

A szocialista Igor Dodon elnökválasztási győzelmét jelenleg mind az ellenjelölt, Maia Sandu, mind a közvélemény egy része vitatja.

Választási csalásokkal kapcsolatos jelentős számú óvást szándékoznak összegyűjteni és bíróság elé vinni. Maia Sandu és Andrei Năstase egy hétfői sajtókonferencián bejelentették, hogy nem ismerik el a második forduló eredményét. Újra követelték a Központi Választási Bizottság (CEC) elnökének és a külügyminiszternek a lemondását, őket vádolva a választási csalásokat lehetővé tevő rossz szervezésért. Bejelentették, hogy az Alkotmánybíróság elé viszik a választási folyamat során elkövetett törvénysértések bizonyítékait és azt mondták, hogy az állítólag Igor Dodon mögött álló Vlad Plahotniuc vitatott oligarcha a választás igazi győztese.

A szocialisták vezetője az utcán tüntetőknek egyértelműen megmondta, hogy nem adja át hatalmat,

és szintén tüntetések megszervezésével fenyegetőzött. Andrei Năstase nyugalomra intette a Méltóság és Igazság Platform (PDA) támogatóit.

Milyen forgatókönyvek lehetségesek a jelenleg nyilvános adatok alapján?

A. Igor Dodont nyilvánítják győztesnek és Moldova elnöke lesz. Ebben az esetben:

1. Megpróbál majd a jövő év első felében előrehozott választást kikényszeríteni,

hogy egy Plahotniuc által zsarolással és korrupcióval összetákolt, de magát Európa- és reformpártinak nevező többséget felváltson egy másikkal, mely oroszbarát szimpátiákat mutató és Európa-ellenes programú politikai szervezetekből áll. Paradox módon, a választási eredmények el nem ismerésére és az unionista egyesületek által szervezett tüntetésekre épülő botrány Dodonnak kedvez és megerősíti a hatalommal, a Plahotniuc által irányított rendszerrel szembeni ellenzéki státuszát… Holott valójában éppen ez a rendszer találta ki és juttatta az állam legmagasabb tisztségébe Dodont. Különben valószínűleg az előrehozott parlamenti választás kiírása volt Renato Usatîi feltétele azért, hogy a második fordulóban támogassa Dodont. Ezen kívül nagyon valószínű, hogy Dodon Moszkvának is megígérte a parlamenti többség megváltoztatását és az ország keleti irányba fordítását, pontosan azt, amit a Kreml hallani akart. Dodon ebben Plahotniuc eminens diákja, aki szintén mindenkinek azt mondott, amit az hallani akart. Ennek ellenére Dodon kivételével senki sem érdekelt egy 2017 tavaszán tartott előrehozott választásban. Usatîinak nem kellene erőltetnie Dodon szocialistáinak megerősödését, tekintettel arra, hogy az elnök pártjával azonos, oroszbarát pályán halad. Egy erős Dodonnak maga Usatîi lenne az első áldozata. Sandunak és Năstasénak, még ha nyilvánosan azt is fogják állítani, hogy előrehozott választást akarnak, ha lehet, már holnap, némi időre lesz szükségük, hogy megerősítsék vidéki pártszervezeteiket. Nekik sem érdekük erősíteni Dodont. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a következő hónapokban kevéssé valószínű az előrehozott választás forgatókönyve, bármennyire is szorgalmazza azt Dodon. Annál is inkább, mert Dodon sem nem autonóm, sem nem elég erős politikus, Plahotniuc pedig könnyen keresztbe tehet neki az általa ellenőrzött intézményeken keresztül.

2. Megpróbálja majd megőrizni a népszerűségét és megerősíteni a Szocialisták Pártjának (PSRM) pozícióit a 2018. őszi rendes választásra.

Megpróbálja majd eljátszani a hatalmon belüli ellenzék szerepét, minden alkalommal bírálva a Plahotniuc által ellenőrzött Filip-kormány kudarcait, de kerülve a döntő konfliktust. Dodon valójában mímelni fogja a Demokrata Párt (PDM) által ellenőrzött többséggel szembeni ellenségességet, azt remélve, hogy Plahotniuc kormánya a következő két évben erőteljesen meggyengül, a szocialisták pedig különösebb erőfeszítés nélkül hatalomra kerülnek. Ez tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, mely gyakorlatilag a 2018-as parlamenti választásra halasztja a végkifejletet. Egy sor tényező éppen ezt a forgatókönyvet segíti. Az első a külföldi, melyre Chişinău annyira érzékeny, de a túlzottan a status quo megőrzésére hajlamos moldovai politikai színpad merevsége is ebbe az irányba mutat. Ám a legfontosabb tényező egy nagyon fontos szereplő, az új amerikai elnök megjelenése, akiről még nem lehet tudni, hogy miként fog viselkedni és miként viszonyul majd a régióhoz. Ezért a politikai egyensúly módosításának kikényszerítésében érdekeltek számára a jövő év eleje jelenthet lehetőséget, amikor az új Trump-adminisztráció átveszi a külpolitikai ügyeket.

3. Elveszíti a Szocialisták Pártja feletti ellenőrzést,

melyet részben Plahotniuc Demokrata Pártja kebelez majd be, a többi pedig szétszéled, és így egyre elszigeteltebb és tehetetlenebb lesz az elnöki tisztségben. Dodon alig néhány hónap alatt díszelnökké válhatna: egyfajta Plahotniuc által kirakatban tartott Timofti 2.0. A Sandu és Năstase által a választási csalásokról összegyűjtött szilárd bizonyítékokkal hiteltelenített Dodon azt tapasztalhatja majd, hogy becsapják az orra előtt a nyugati kancelláriák ajtóit. Ami elég gyorsan kinyírná politikailag. Bár ez a forgatókönyv tűnik az oligarcha legjobb opciójának, valójában ez egyáltalán nincs így. Tekintettel arra, hogy szüksége van egy politikai eszközre a Szovjetunió után nosztalgiázók, az oroszbarátok, a nyugatellenesek szavazatainak begyűjtésére, Plahotniucnak az az érdeke, hogy megőrizze a PSRM működőképességét. Minthogy a természet nem tűri az ürességet, a PSRM által szabadon hagyott helyett Usatîi tölthetné be, aki sokkal nehezebben ellenőrizhető, tehát kiszámíthatatlanabb. Tehát Plahotniucnak az az érdeke, hogy a baloldal a kommunisták, a szocialisták és Usatîi pártjai között legyen megosztva.

B. Érvénytelenítik a választást és megismétlik a második fordulót, vagy az egész választást.

Moldova esetében egyik változatot sem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis az Alkotmánybíróság gyakran tett bizonyságot lenyűgöző képzelőerejéről. Ennek ellenére, a chişinăui intézményeket ellenőrző oligarcha nem akarja a választás érvénytelenítését. Nemcsak álmodozott Dodon győzelméről, de mindent meg is tett, hogy a szocialisták vezetője megnyerje a második fordulót. Ebben a kevésbé valószínű forgatókönyvben fennáll a társadalmi zavargások, sőt erőszakos tüntetések kockázata. Minthogy úgy tűnik, Plahotniuc leginkább a tüntetésektől tart, el fogja kerülni, hogy élő adásban kövessen el öngyilkosságot azzal, hogy valamilyen ürüggyel érvényteleníti az Alkotmánybírósággal a választást.

C. Újraszámolják a szavazatokat, gondosan ellenőrzik a jegyzőkönyveket és megállapítják, hogy Maia Sandu nyerte meg a második fordulót.

Ez a változat valószínűtlen, de érdemes megemlíteni. Elsősorban azért kevésbé valószínű, mert Plahotniuc egyáltalán nem bízik abban, hogy Sandu nem rombolja le birodalmát és nem kezdi el az oligarchikus rendszer szétzúzását. Az elnöknek papíron nincs túl nagy hatalma, de Maia Sandu mostani óriási legitimitása halálos fenyegetéssé változtatja az oligarcha számára. De Plahotniucnak paradox módon mégsem érdeke politikailag kinyírni Sandut és egyedül hagyni Andrei Năstaset a jobbközép, Európa-párti oldalon, éppen azért, mert ez utóbbi agresszívabb és kérlelhetetlenebb ellenfele. Sandu és Năstase együttműködése így is komolyan destabilizálta Plahotniucot, aki először került szorult helyzetbe, ugyanis az „Európa-párti irányvonal szavatolójáról” kimutatták, hogy az általa ellenőrzött televíziókon keresztül Dodont, az oroszbarát, Putyin által támogatott jelöltet segítette.

D. Bármilyen akció, mely destabilizálhatná a chişinăui politikai színpadot és jelentős mértékben átalakíthatná a játékot.

Úgy tűnik, Moldova Köztársaságnak bérlete van az ilyen földrengésekre: Filat letartóztatása, az Alkotmánybíróság döntése, Lupu visszalépése a választási versengésből és a többi. A politikai napirendnek a válságok mélyülésekor bekövetkező ezen átírása tette lehetővé Plahotniuc számára azt, hogy túlélte az utóbbi két évet, és hogy Dodon közvetítésével gyakorlatilag megnyerte az elnökválasztást.

Bár a chişinăui politikai fejlemények továbbra is kiszámíthatatlanok maradnak. Nagyon valószínű, hogy a következő két évben az „oroszbarát” elnök együtt fog élni egy „Európa-barát” kormányzati többséggel, ami megerősíti majd a nyugati kancelláriákban azt a képet, hogy Plahotniuc „a Nyugatbarát irányvonal szavatolója” és Moldova hitelezése tárgyában megnyitja majd a nemzetközi pénzintézetek tárcáját. Most, hogy Dodon az elnök, Plahotniuc nagyobb eséllyel táplálhatja a geopolitikai diskurzust, miután az alig véget ért kampány során, az oligarcha által nagylelkűen elköltött összegek ellenére, ez a diskurzus már senkit sem győzött meg. Még az „orosz tankokra” nagyon harapó washingtoni hivatalosságoknak is el kellett fogadniuk, hogy Moldovában nem annyira a geopolitika a helyes megfejtőkulcs, mint inkább a posztszovjet alvilágé, melyből a jelenlegi chişinăui hatalom fakad.