A szeplőtelen magyarok és az etnikai mentelmi jog

Az RMDSZ vezetői már túlzásba viszik, hogy minden alkalommal etnikai áldozatnak állítják be magukat, ahányszor az övéiknek meggyűlik a bajuk az ügyészekkel. Odajutottak, hogy újabban utcai tüntetésekre biztatnak fel. Lásd a szombaton több erdélyi városban szervezett tiltakozásokat. A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) egyik vizsgálata arról, hogy miként hoztak létre egy római katolikus teológiai középiskolát Marosvásárhelyen, újra alkalmat adott a lamentálásra és „elnyomó” románnal szembeni vádakra. A magyar politikai vezetők a legutóbbi kirohanásaikkal elérték a romániai intézmények aláásásának szomorú mélypontját. Veszélyes útra léptek. Nem ártana megállni, amíg még van visszaút.

Persze, elegen vannak azok a román politikusok is, akik végtelenül több rosszat tesznek, minden nagyobb visszhangot kiváltó ügy után megpróbálva lerombolni az államban kulcsfontosságú intézményeket.

E tekintetben a magyar politikusok tökéletesen elrománosodtak.

Ugyanúgy semmibe veszik a törvényt és az igazságszolgáltatást, mint a legigazibb vadromán. Bár ami az igazságszolgáltatás lejáratásának technikáját illeti, már nem látok semmi különbséget Dragnea, Tăriceanu, Băsescu vagy Kelemen Hunor között.

A HotNews.ro leltárba vette azokat az eseteket, amikor szolidaritást vállaltak vizsgálat alá vont személyekkel. A magyar vezetők gyakorlatilag élből elutasítanak bármilyen vizsgálatot és már nemcsak elszigetelt esetekről, hanem példák egész soráról van szó. Vizsgálat alá helyezett vagy bíróság elé állított polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácsi elnökök és alelnökök, parlamenti képviselők kapják meg már a vizsgálat elejétől fogva az RMDSZ-es vezetők feltétlen támogatását.

Ez utóbbiak tiltakoznak, állítólagos visszaélésekre hivatkoznak, és azzal vádolják a román hatóságokat, hogy az erőszakszerveken keresztül etnikai üldözést folytatnak, a legkisebb bizonyítékkal sem támasztva alá ezeket a vádaskodásokat. A HotNews.ro megkérdezte a Szövetség ügyvezető elnökét, Kovács Pétert, hogy megkeresték-e valaha a CSM (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – a szerk.) igazságügyi felügyeletét, intézményi úton kérve az állítólagos visszaélések kivizsgálását. Sohasem került erre sor. Arra a kérdésre, hogy vannak-e jogos vizsgálatok egyes magyar vezetők ellen, Kovács Péter egy szikár nemmel válaszolt.

Rendben, innentől kezdve már nem lehet jóhiszeműségről beszélni. Vagyis

a közigazgatásban lévő magyar vezetők szeplőtelenek, érinthetetlenek, etnikai alapon büntethetetlenek?

Még csak ki sem lehet kérdezni, meg sem lehet hallgatni őket? Figyelem, még nem ítéletekről beszélünk, hanem olyan vizsgálatokról, melyeknek – hála Istennek! – egy rakás, szinte az összes román politikai és közigazgatási vezető is ki van téve.

Azt feltételezni élből, hogy az összes, de tényleg az összes vizsgálat nem más, mint a román hatóságok által a magyar politikusok ellen kitervelt megfélemlítési kísérlet, már önmagában visszaélés. Állandóan az áldozat szerepét magadra ölteni minden egyes ügyben, melyet egy román közigazgatásban alkalmazott magyar ellen indítanak, egyfajta etnikai mentelmi joggal egyenértékű, melyhez az RMDSZ-es vezetők kimondottan botrányos módon folyamodnak. Már nem is fáradnak állításaik bizonyításával, hanem minden egyes vizsgálat esetén papagáj módjára azt ismételgetik, hogy valójában a románok üldözik őket. Mint mondtam, az üldözési mánia a románoknál is jelentkezik, de másfajta forgatókönyvekkel.

A magyar politikusok viselkedésében azonban van egy másik kockázat is. Ők nemcsak az intézményekkel és az igazságüggyel szembeni bizalmatlanság elmélyítéséhez járulnak hozzá, hanem az etnikumok közötti feszültségeket is táplálják. Márpedig a mostani helyzetben ez a viselkedésük egy időzített bomba élesítésével egyenértékű. Azt mondani nap, mint nap, óráról órára a magyar etnikumúaknak, hogy a román hatóságok úgy vadásznak rájuk, mint valami nyulakra, komolyabban felügyelik és megfigyelik őket, mint holmi terroristákat, teljesen felelőtlen viselkedés.

Mégis, hogyan jutottunk ide? A helyes válaszhoz előbb jól meg kell értenünk őket is.

Miért nem bíznak többé a román hatóságokban, intézményekben, államban?

Miért kezdtek el mindenfelé ellenük irányuló visszaéléseket látni, miért estek bele az általános áldozati paranoiába? Egy bizonyos pontig mi is hibásak vagyunk. Nem tartottuk be az ígéreteinket, bíróságokon zaklattuk őket a zászlóik miatt, még erősebb szimbolisztikával ruházva fel azokat, a román kormánymegbízottak önkényesen büntették a polgármestereiket, röviden, ténylegesen diszkrimináltuk őket csak azért, mert magyarok, akiket élből azzal gyanúsítottunk, hogy el akarnak lopni egy darabot Erdélyből. A magyar paranoia nem születhetett volna meg a román paranoia nélkül és most már nehéz megállapítani, hogy ki kezdte. Tény, hogy ez a helyzet kialakult, és egyáltalán nem mutat jól.

A cirkusz az elmúlt napokban hágott a tetőfokára, amikor Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes is bekapcsolódott a román állam tekintélyét aláásni hivatott vádak és gesztusok csárdásába. Semjén Zsolt november 12-én kitüntetett hármat a DNA által vizsgált polgármesterek közül, azt állítva, hogy „a korrupcióellenes harc ürügyén” megfélemlítik őket. Ez már provokáció és egyértelmű felhívás a polgári engedetlenségre, felháborító biztatás a román intézmények és törvények el nem ismerésére. Az ilyenfajta szimbolikus gesztusok tűrhetetlenek, mint ahogy az is megengedhetetlen, hogy Budapest már két éve menedéket nyújt a román igazságszolgáltatás elől szökésben lévő Markó Attila képviselőnek.

Miért veszélyesek ezek a fejlemények? Miért nem jó, ami történik? Ahelyett, hogy az etnikumok közötti kapcsolatok normalizálódása felé haladnánk, a légkör mindkét oldalon irracionálisan feszültté válik. Folyamatosan azt mondtam, hogy

a románoknak is megvan a maguk vétkük ebben, hogy nem kezelik intelligensen és helyesen sem a jelképek, sem az autonómia ügyét.

De a magyarok pont akkor öntenek olajat a tűzre, amikor nem kellene, amikor egyre jobban közeledünk a Nagy Egyesülés centenáriumához. 2018 nehéz év lesz. A magyarok már így is azzal vádolnak minket – egy adott pontig jogosan –, hogy nem tartjuk be, amit egy évszázaddal ezelőtt Gyulafehérváron ígértünk. De egyáltalán nincs igazuk, amikor eltagadják a román igazságszolgáltatás jogát arra, hogy ugyanúgy vizsgálatot folytasson ellenük és bíróság elé állítsa őket, ahogy a többi állampolgárral, román politikusokkal teszi, akiket bíróság elé állított és elítélt, függetlenül attól, hogy kormányfők, miniszterek, polgármesterek, vagy pártvezetők voltak. Viselkedésükkel de facto elutasítják, hogy teljes mértékben jó állampolgárként viselkedjenek, az etnikai pajzs mögé bújva.

A magyar vezetők megengedhetetlen módon hozzájárulnak a magyar közösség radikalizálódásához,

ugyanúgy a román hatóságok el nem ismerésére szólítva fel azt, ahogy a szélsőségesek teszik, de más utakon. Márpedig a jelenlegi regionális kontextusban az utolsó dolog, amire szükségünk van, az etnikumok közötti kapcsolatok hőfokának emelkedése. Miért olyan nehéz azt kimondaniuk minden egyes vizsgálat után, hogy az igazságszolgáltatás tegye a dolgát? Ha pedig tudomásuk van nyilvánvaló visszaélésekről, akkor tegyenek szintén intézményes utakon panaszt és ne használjanak fel politikailag olyan eseteket és helyzeteket, melyekre csak bíróságon lehet megoldást találni.

U. i.: Nyilvánvalóan az RMDSZ is kampányban van és igyekszik témákat találni saját választói mozgósítására, de ez nem mentség és nem indokolja a nacionalista és etnikai témák bevetését. A vörös vonal átlépése után már nehéz visszaállítani a bizalmat.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.