Hát, hogy ne ugyanazokat a himpelléreket szavazzuk meg, mint eddig. Ha egyáltalán lehet.
Mit jelent a december 11-i szavazás? Miért fontos? Elsősorban azért, mert a románok ezt a jogot csak nagyon rövid ideje gyakorolhatják. Ha összeadjuk az összes életben lévő jelenlegi román állampolgár által összesen leélt éveket, akkor ezek többsége olyan korszakra esik, amikor a választások nem voltak szabadok. Vagy még ködös állapotban voltak, mint például a forradalom utáni első években.
Az első évek eufóriája után gyorsan csökkent a szavazás fontosságának tudata, ez pedig azért fontos, mert a legutóbbi parlamenti választáson a szavazati joggal rendelkező polgárok kevéssel több mint 40 százaléka voksolt. A többi 60 százalék (vagyis jó néhány millió ember) olyan országban él, melynek vezetéséről egy kisebbség (vagyis 2012-ben alig 7,7 millió szavazó) döntött.
Másrészt fontos megértenünk, hogy mit várunk el igazán azoktól a politikusoktól, akiket megszavazunk. 45 évnyi kommunizmus után az etatista mentalitású lakosság jelentős részének elvárásai azzal voltak kapcsolatosak, amit a sorsukról dönteni képes Gondviselésnek tekintett államtól kaphatnak. De a politikai képviselők megválasztása nem erről szól, hanem annak bebiztosításáról, hogy a megválasztott politikusok képesek helyesen és a választók érdekében irányítani a közösség életét. Ezen a különbségtételen – népként – még mindig dolgozunk, és az eredmények nem mindig meggyőzőek.
Menjünk egy kicsit vissza az időben. 1864-ben, Románia első egységes parlamentjének időpontjában vagyunk. Egy – mondjuk – 80 éves személy születésének napja közelebb van 1864-hez, mint a mához. Ennek ellenére Románia 1864-ben olyan államszerveződés volt, mely két idegen protektorátus alatt álló fejedelemség egyesülésével jött létre, a szavazási jog pedig cenzushoz kötött volt, vagyis csak bizonyos jövedelmi feltételekkel rendelkező polgárok szavazhattak, akik társadalmi osztályokra voltak osztva. A szenátorok és képviselők jelentős részét még mindig a fejedelem nevezte ki közvetlenül. A nők és a szolgák nem szavazhattak, mint ahogy a csődbe jutottak sem.
Azóta átestünk két világháborún, egy háborúk közötti diktatúrán, 45 évnyi kommunizmuson és 26 évnyi kapitalizmuson. Az utóbbi 26 év a társadalom átmenete volt egy totalitárius rendszerről egy szociális piacgazdaságra.
Az alábbi táblázatban összefoglaltam Románia 1989 utáni politikai történelmét. Megpróbáltam összekapcsolni a hatalom politikai színezetét a fő bel- és külpolitikai eseményekkel és a fő gazdasági és fejlesztési mutatókkal.
A következtetéseket könnyű levonni:
* A forradalom utáni első években Romániában posztkommunista és osztatlan párt uralkodott
* A jobboldali pártok jelentős politikai hatalomra tettek szert, de ugyanolyan rossz eredménnyel, mint a szocialista befolyású kormány
* Az utolsó, 1999-es bányászjárás azt mutatta, hogy az állami tekintély hiánya a 2000-es évek elejéig ténykérdés volt. A demokratikus intézmények megerősödése a NATO- és EU-csatlakozással kezdődött
* Politikai koncentráció: egyre jobban csökkent a politikai pártok száma, a hatalom biztosítása céljából uralkodóvá váltak a – sokszor konfliktusban álló ideológiák közötti – szövetségek
* 26 éven keresztül nagyjából ugyanazok az emberek és eszmék kormányoztak. Románia élén egyszer sem állt egy igazi kívülálló, aki demokratikus módon érvényesült volna, a Cioloş-kormány kivételével (melyet azonban a 2015. októberi körülmények nyomására neveztek ki). Ez azt jelenti, hogy két masszív politikai pólus birtokolta a politikai hatalmat: a szociáldemokrata párt (FDSN, FSN, PDSR, PSD) és a szatellitjei az egyik, valamint a jobbközép pártok (PNL, PNŢCD, PDL) a másik oldalon.
A parlamenti választás azért fontos, mert ez biztosítja a belpolitika irányításának legfontosabb aspektusaiban illetékes kormány megalakítását. Az 1990 utáni parlamenti választások történelmét az alábbi infografika foglalja össze, a parlamentbe bejutott legfőbb pártokkal és az általuk elért eredményekkel:
1996 kivételével minden alkalommal a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) érte el a legjobb eredményt, de ez nem mindig biztosította számára a hatalmat. A legtöbb választáson szoros eredmény született, kiemelve a román választások egyik fontos, legtöbbször félreértett jellegzetességét: az emberek különféle politikai kombinációkkal próbálkoztak, a forradalom utáni FSN-s (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) monoblokktól a CDR-ig (Román Demokratikus Konvenció – a szerk.), az előbbivel szöges ellentétben álló 1996-os koalícióig. Aztán PDL (Demokrata-Liberális Párt – a szerk.) és PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) vagy PSD és PNL közötti koalíciókkal próbálkoztak. A hatalom az egész ideológiai tengely mentén megoszlott a demokrata-szocialisták és a liberálisok között. A valamennyi parlamenti választáson leadott összes szavazatból a baloldali pártok 18,8 millió, a jobboldaliak pedig 19 millió voksot kaptak (a szélsőséges pártokra leadott szavazatokat nem számítva).
Bár kényelmes azt gondolnunk, hogy az 1989 utáni Romániát politikai szinten a PSD uralta, valójában a dolgok nem egészen így álltak. A PSD démonizálása, melyet a média jelentős része gyakorol, sajnos, csak a szavazóbázis még erősebb elmérgesítéséhez vezet, a végeredmény pedig a várakozásokkal ellentétes. A PSD merev párt, még mindig egy jelentős számú fogoly-választója van, de nem volt hosszabb ideig hatalmon, mint más pártok vagy koalíciók. Az alábbi grafikon egyértelműen ezt mutatja:
A román szavazók kipróbáltak különféle politikai kínálatokat, a legkorábban 1996-ban, egy olyan országban, mely nem volt az EU vagy a NATO tagja, de amely akkor szavazott masszívan változásra, amikor az nehezen volt elképzelhető. Egyszerűen nem működik az az elmélet, mely szerint a román választók többségét örökre manipulálni lehet, egyik vagy másik párt javára. Az emberek képesek másképp szavazni és meg is teszik, ha életképes alternatívát kínálnak nekik és ha a szavazatukat kérők bevonják őket egy nyílt párbeszédbe. Élből hibás a jobboldali pártok jelenlegi stratégiája, mellyel kibékíthetetlen ellenséggé vagy nevetség tárgyává akarják tenni a baloldali szavazókat, mert nem kínál fel párbeszédet. Véleményváltás pedig nem lehetséges párbeszéd nélkül.
Ezen kívül, mint látható, a részvételi arány továbbra is gond, de egyben lehetőség is. A listákon szereplő szavazók 60 százaléka nem voksol, de megtehetné. Semmibevételük szintén hibás taktika, egyértelműen negatív következményekkel.
A hatalmat eddig birtokló – bal- vagy jobboldali – politikai osztály ezt csak ritkán használta a polgárok javára, akkor is sokszor külső események nyomására. Egy olyan országban, ahol a legutóbbi bányászjárás 17 évvel ezelőtt volt, valódi gondot jelentett a demokratikus intézmények létrehozása és megerősítése. A bal- és jobboldal közötti hatalomváltás egy 45 évnyi kommunizmus alatt kialakult erkölcsi és bürokratikus alapra épült, ami 1990 után egy új kliensrendszeri politikát hozott létre. Ez is oka annak, hogy a bal- és jobboldali kormányzatok egyformák voltak a korrupció, a rossz gazdasági eredmények és a közpénz hatékony elköltése terén: vagyis – szövetségeink geopolitikai impulzusa nélkül – egyik kormányzat sem lépett fel az anakronisztikus intézmények megváltoztatása és valódi reformja érdekében.
A választók számára is van egy fontos lecke. Visszatekinthetnek és a mostani szavazáshoz levonhatják az információkon alapuló következtetéseket. Vagyis el kell dönteni, hogy ugyanazoknak akarjuk átadni a képviselet hatalmát, akik 26 évig uralták a politikát, vagy újakat keresünk.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
59 éves korában elhunyt az Alexandrion Group alapítója, Nawaf Salameh – közölte az üzletember családja.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.