Volt már kis teleormani szatrapa, első számú megmondóember, Románia ajatollaha. De mi lesz belőle, most, hogy csúszni kezdett a lejtőn?

Az államelnök afféle Don Quijoteként áll szemben a korrupcióbarát bandával. Kérdés, meddig.

... azzal a – paradox – jellegzetességgel, hogy az eltorzított arcúak időnként az őket eltorzítókkal paktálnak le. Andrei Pleșu írása.

Lucian Boia metsző iróniával ír a Román Akadémia habzó szájú nacionalizmusáról és kőbunkó ostobaságáról. Ja, tudóshoz „nem méltó” humorral is!

Az tény, hogy Dragneáék legalább olyan perverzek, mint a hírhedt Márki hősei.

Lehet, hogy vicces, de egyáltalán nem vicc. Hajmeresztő!

Vajon tényleg olyan jól működik a korrupcióellenes ügyészség, ahogy azt az éves mérlegben bemutatták?

Ha erdélyi beszél a régiósításról: szeparatizmus. Ha Kárpátokon túli politikus: közigazgatási reform. Sabin Gherman írása.

Hogyan lehetséges, hogy az RMDSZ passzívan asszisztál az ultranacionalista gyalázkodásokhoz és egy „Blut und Boden” típusú náci retorikához?

Nos, úgy tűnik, vagy maga a Párt. Vagy senki.

Eljött a pillanat, hogy a román nép – A Szociáldemokrata Párt vezetésével – megoldja az idegenek kérdését is.

A Román Akadémia (az a hazafias, igen) kidolgozta az ország fejlesztési stratégiáját. És megállapította, hol fáj a hazának. És mennyire.

Teleorman rendesen megszívatja Kolozsvárt. Nesze neked, Erdély, nesze neked, gazdasági autonómia!

Klaus Iohannis keményen játszik. Kérdés, felteszi-e majd a megfelelő kérdést.

Még mindig vannak politikusok, akik azt suttogják, hogy „megcsinálnák a regionalizálást, ha nem lennének a magyarok”. Sabin Gherman írása.

Minden totalitarizmusra törekvő rezsim igénybe veszi a konspirációs teóriákat. Miért lenne a román kormány kivétel?

Vannak veszélyek. Naná, hogy vannak. Hát ott a székely autonómia. Hát az nem veszély?