A feketelistán persze a Székelyföld is ott van.

A katalán helyzet világosan mutatja, hogy Romániában miért nem fogadható el semmilyen autonómiakövetelés, mert az végül alkotmánysértéshez fog vezetni.

A helyenként zavaros szövegből egy dolog biztosan kiderül: a románok most már Ausztriától is rettegnek. Miért? Hát, hogy elvész Erdély, azért!

Fogas kérdés. Kivel feküdjön le a román hadsereg? Az európaiakkal? A NATO-val? Esetleg mindkettővel?

Csak hát még mindig nehéz nyíltan kiállni mellettük. Hans Hedrich írása.

A kurdok komolyan veszik a függetlenséget. Ennek megfelelően kemények a reakciók is.

Amikor a román elemző hirtelenében nem is tudja, hogy az ukrán oktatási törvény ügyében miképpen viszonyuljon a magyarokhoz.

Mi a hasonlóság Székely Csaba Bányavakság című drámája és a PSD között?

A nemzetközi jog irányváltása az 1919–1920-as időszakban az egyes államok által másokkal szemben elkövetett nemi erőszak nyomán született meg.

Romániát érthető módon nagyon érdekli a katalán helyzet. Hiszen neki is van egy „puskaporos hordója”: Erdély.

Mindegy, mi történik, a Szociáldemokrata Párt nem változik. Ami egyrészt érthető. Másrészt viszont elég szomorú. Ránk nézve.

Most minek ez a függetlenségesdi? Hát nem jó, ahogy van? A többség szépen elnyomja a kisebbségeit, és kész.

Dragnea és csapata kész felmondani az AEÁ-val meglévő szövetséget és Orbán Magyarországának rendelkezésére bocsátani Románia külpolitikáját.

Miért vagyunk annyira ostobák, hogy elhisszük politikusaink összes hülyeségét?

Az EU a hibás. A régiósítással Európa-szerte kiszabadította a szeparatizmus szellemét.

Hatalmas tanulmányok készültek az euró-uborka optimális görbületéről, de nem igazán esett szó arról, milyen kötelezettségei vannak az államnak a polgárral szemben. Sabin Gherman írása.

És ha az Unió képtelen megakadályozni a katalán válságot, a székely autonómiának sem tud majd gátat szabni, ugye.