A #MeToo kampány csak egy módja a hatalmi helyzetben lévő férfiak visszaélései elítélésének? Vagy a szexualitással kapcsolatos felfogás megváltozásáról van szó?
A #MeToo kampány járványszerűen terjedt át Romániára is. Meglepő módon nemcsak nők, férfiak is elkezdtek részletesen beszámolni olyan múltbéli esetekről, amikor zaklatások, vagy talán csak egyszerű szexuális quiproquo-k áldozatai voltak. Ez már nemcsak médiatéma, hanem valóságos társadalmi jelenség. Az a benyomás alakult ki, hogy
De – szerencsére – nem hiányzik néhány átfogóbb erkölcsi reflexió sem, melyek nem haboznak rámutatni az áldozatok egyfajta cinkosságára is, akik valójában elfogadták egy tranzakció feltételeit. Nemcsak a filmiparban, hanem mindenfelé vannak befolyásos férfiak, akik felajánlják egy fiatal és ígéretes kezdő támogatását, az akadémiai körökben, a politikában, vagy akár az egyházi környezetben is. Az egyik romániai liberális vezető különben már elítélte az ilyenfajta gyakorlatokat a saját pártja női militánsaival tartott egyik összejövetelen, akkoriban ellentmondásos benyomásokat váltva ki. „Egyetlen főnök ágyába sem kell befeküdniük, ha jelentős köztisztségekbe akarnak jutni”, mondta tapintatlan őszinteséggel, ami elég sok hangos bírálatot, de néma egyetértést is hozott neki.
Tegyük helyre a dolgokat. Itt most nem a nemi erőszakról, az érveket nem igénylő erőről beszélünk, hanem a sokkal számosabb esetről,
amikor mélységes megaláztatást él át a saját tehetetlensége és bátortalansága miatt. De még ezeknek a szürke helyzeteknek is rengeteg, kívülről megkülönböztethetetlen árnyalatuk van, mint például az, amikor az áldozat belemegy egy tranzakcióba, egy megalázóba, természetesen, és ezért be nem vallhatóba, de melynek révén azért mégiscsak jelentős előnyökhöz jut: egy szerep, egy szakmai előmenetel és más hasonlók. Ez a helyzet a Securitate besúgóihoz hasonlítható, akik féltek elutasítani az együttműködést, és akik megbánták a gesztust, saját magukban eltökélve, hogy senkinek sem fognak ártani, bár akkor már túl késő volt.
Végül nem a szexuális zaklatások áldozatainak hibáztatásáról van szó, hanem a figyelem felhívásáról olyan erkölcsi megbicsaklásokra, melyek lehetővé tették és elősegítették a „bukást” még akkor is, amikor nem voltak explicit fenyegetések. De főleg azt fontos megfigyelnünk, hogy ezek
A múltban a rezsim börtönszerű jellege adott ekkora erőt a Securitaténak, amiből (kevés kivételtől eltekintve) nem volt kiút, és ami azt az illúziót keltette az áldozatban, hogy nemcsak kiváltságos helyzetű, de hasznossá is válik, ha beilleszkedik a világ titkos logikájába. A Securitate „csábító” ereje abban rejlett, hogy valamiféle értelmet adott a beszervezettnek, „hazafias” küldetéssel bízva meg.
Némiképp ugyanez a helyzet azokkal a zaklatott nőkkel, akik osztják azt uralkodó nézetet, hogy az a fontos, ha társasági, mindig elérhető ember vagy, hogy a feltétlen „rokonszenvesség” társadalmi érték, hogy nyitottnak kell mutatkoznod bármilyen tapasztalatra és nem utolsó sorban, hogy feltétlenül „szexinek” kell lenned. A „szexiség” annyira széles körben elfogadott vitathatatlan érték lett, hogy ez a szó már rég túllépett a szigorúan vett nemiségen, bármire alkalmazható pozitív szuperlatívusszá vált. A választási lista, a menü, a diskurzus, a gépkocsi, a bér és minden más is „szexi” lehet, ha vonzónak tűnik. A kifejezés bekerült a gyermekek szókincsébe is, hiszen már mintha mindent áthatna egy generikus szexualitás.
mely a legfelháborítóbb „tranzakciók” számára jelent kedvező környezetet. A zaklatásnak a kötelező csábításnak, a kirívó szexualitásnak ebbe a játékába zárt áldozatai úgy érzik, hogy „nincs választásuk” és hogy végül a beleegyezés az egyetlen lehetőség. Minden helyzetben vannak egyéni vétkességek és felelősségek, de fontos látnunk, hogy a társadalmi nyelvezet az, mely elaltatja az áldozat gyanakvását és védtelenül hagyja az aljassággal szemben. Sok áldozat nem a társadalom erkölcsi ítéletétől félt (legalábbis Hollywoodban ettől nem kellett tartani), hanem fordítva, azért ment bele a tranzakcióba, hogy ne tűnjön nevetségesnek, inadekvátnak, „premodernnek” és olyannak, akiben nincs meg a savoir faire. És aztán a belső megérzésük dacára hosszú ideig hallgattak, hogy fenntartsák azt az előfeltevésüket, hogy ugyanabban a fesztelen és libertariánus kultúrában vesznek részt.
Nem tudjuk, hogy ez a kampány végül hova vezet majd. De ahogy az már most látszik (egyes helyeken már szigorúbb törvényeket terveznek a szexuális zaklatás ellen), fennáll annak a veszélye, hogy csak a hatásokat kezelik, míg az okok érintetlenül maradnak.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
59 éves korában elhunyt az Alexandrion Group alapítója, Nawaf Salameh – közölte az üzletember családja.
… az államelnök-jelöltek sikeresélyét szinte percenként mérik most már, és van is egy meglepetés… és egy kórház műtőjében éppen beavatkozás közben vált le a mennyezet.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.