Az EU a hibás. A régiósítással Európa-szerte kiszabadította a szeparatizmus szellemét.
Az utóbbi évtizedben gyorsan változott a világ, melybe beleszülettünk. Az eddig országokra osztottnak hitt földrajz cseppfolyóssá vált és a kontinentális szintre „emelkedéssel” egyidejűleg „regionális” szintre „süllyedt”.
abban az értelemben, hogy három döntési szintre épül: unió–nemzetállam–fejlesztési régió. A nemzetállamok fejlesztési régiókra osztásának mind politikai oka (a helyi szintű kohézió mértékének és a helyi döntés súlyának növelése a fontos kérdések többségében), mind (vagy inkább főleg) gazdasági oka volt (a fejlesztés és a beruházások attribútuma a helyi szint felé mozdult el annak az elvnek az alapján, hogy „a régiók jobban tudják kezelni a fejlesztést, mint a néha túl nagy nemzetek”).
Az államok régiósítása talán édesebbé tehette volna a klasszikus államiság keserűségét, de az biztos, hogy az egyazon ország régiói közötti óriási fejlődési különbségek csökkentése volt a cél. A „régiósítás” után tíz évvel paradox eredményt tapasztalunk: az Európai Unió új és régi (a klasszikus Nyugat-Európa, az EU-15) tagjai közötti különbségek jelentősen csökkentek, míg
Mik a régiók? Olyan entitások, melyek néha történelmi entitásokkal esnek egybe, máskor pedig mesterségesen hozták őket létre, a fellengzős NUTS (vagyis „Nomenclature of Territorial Units for Statistics”) nevet kapták és nem statisztikai célokat szolgálnak, bár a nevük ezt sugallja.
Három szintű szerveződésről van szó: NUTS-1 (társadalmi-gazdasági főrégiók), NUTS-2 (a helyi politikák alkalmazását szolgáló alaprégiók) és NUTS-3 (kicsi, specifikus tevékenységeket szolgáló régiók). Európa a konkrét regionális politikák szempontjából 276 NUTS-2 régióra oszlik és gyakorlatilag ezek azok az új entitások, melyekre az Európai Unió „tervezői” akarnak minket osztani.
Meghatározásukból adódóan a régiók egy nagy jelentésekkel rendelkező politikai akarat erőteljes kifejezése: sok államban ezek a régi középkori vagy azt megelőző korszakból származó entitások, melyeket a hasonló típusú szomszédokkal meglévő jelentős konfliktusok terhelnek. Más államokban, mint például Romániában, az ilyenfajta entitások kialakítása nem fed le történelmi állapotokat, de
Olaszország, például, 21 történelmi régióra oszlik (Piemont, Lombardia, Veneto és más hasonlók), a viszály almáját pedig a Trentino Alto-Adige régió jelenti (melyet politikai korrektségből Dél-Tirolnak is neveznek).
Spanyolországnak 19 régiója van és mind a középkori kis fejedelemségeknek felelnek meg, melyeket a XII–XV. századokban egyesítettek a katolikus királyok koronája alatt, miután fokozatosan felszabadították őket az arab megszállás alól. Ezeknek a régióknak az egyike Katalónia is, mely kis fejedelemség volt a francia határnál és csaknem egy évezrede az aragóniai királyság része (1150 óta, IV. Rajmund Berengár és Aragóniai Petronila házasságával), 1469. október 19-én pedig Spanyolország része lett Kasztíliai Izabella és II. Ferdinánd aragóniai király dinasztikus egybekelésével (mindkét katolikus király a Pazar granadai katedrálisban nyugszik, két lépésre a mór megszálló alól felszabadított Alhambrától).
Az Acél- és Szénszövetségnek (az első Európai Unió) már alapításától (1951) kezdve meg kellett oldania a „Mezzogiorno”, vagyis Olaszország szegény déli részének (a jelenlegi Campania, Puglia, Basilicata, Calabria, Szicília régiók) ügyét; ahogy az A. Giannola, A. Lepore, R. Padovani, L. Bianchi és D. Miotti Bolognában, az il Mulino kiadónál 2011-ben megjelent 150 anni di statistiche italiane: Nord e Sud 1861-2011 című művének 403–451. oldalain szerepel: Olaszország szegény déli részén 1951-ben az ország iparosodott északi részére érvényes érték 53 százalékán állt az egy főre eső GDP, majd ez 1971-re 61 százalékra emelkedett, hogy aztán 2009-ben 59 százalékra csökkenjen vissza, vagyis
Mi a helyzet Spanyolországban? A sevillai Pablo de Olavide Egyetemen dolgozó Macarena Hennandez Salmeron Evolucion de la convergencia en PIB per capita entre las Comunidades Autonomas Espanolas desde los ano Ochenta című dolgozatában a spanyol régiók egy főre eső GDP-jének alakulását vizsgálja az 1980 és 2004 közötti időszakban: Madrid régióban ez 116-ról 124 százalékra nőtt az országos átlaghoz képest, Katalóniában 107-ről 109 százalékra, de Castilla la Manchaban 73-ról 72 százalékra, Galíciában pedig 82-ről 75 százalékra csökkent, Andalúziában viszont 64 százalékon maradt és így tovább.
Nos, az Európai Unió 2005 után nagyon komolyan vette ezt a kérdést és a regionális politikák fokozták a profiljukat, a régiók pedig még nagyobb hatalmat kaptak a strukturális alapok elköltésében, a különbségek országos szintű enyhítését várva ettől. Az alábbi diagramm sokatmondóan mutatja az eredményt:
Mit mutatnak a fentebbi térképek (a régiók 2004-es és 2014-es teljesítményének összehasonlítása)? A gazdag régiók még gazdagabbak lettek és ugyanazok maradtak. A szegények pedig még szegényebbek lettek és ugyanazok maradtak. Olaszország déli részének szegénysége általánossá vált, Szardíniára is kiterjedve, míg a spanyolországi szegénység Extrenadurától az egész déli részre kiterjedt, Andalúziát és Castilia La Machát is magába foglalva. Az (Eurostattól) rendelkezésre álló legfrissebb, 2015-ös adatok hasonló helyzetet mutatnak.
Ennyi évnyi régiósítási erőfeszítés után, a régiókon keresztül a különbségek csökkentésére szánt kifinomult programokra elköltött csaknem 1.000 milliárd euró után
Nagyon nagy gazdasági fejlődési egyenlőtlenségek vannak a nemzetállamokon belül: a nemzeti fővárosok a leggazdagabb európai régiók, ahol Nyugat-London magasan kiemelkedik (167.500 euró/fő PPS) West Wales-hez képest (alig 19.000 euró/fő), Madrid szinte kétszer fejlettebb Andalúziánál (35.500 euró/fő a 19.200 euró/főhöz képest), a jól teljesítő Észak-Olaszország (Trentino Alto-Adige – 42.400 euró/fő, Lombardia 36.400 euró/fő, Vale d’Aosta és Emilia-Romagna 35.000 euró/fő) nagyon messze áll a halvány déltől (Calabria, Campania, Szicília alig 17.000 euró/fő), míg az Ile de France (50.000 euró/fő) jóval fejlettebb, mint Languedoc-Roussillon, Picardy, Limousin, Lorraine és Franche-Comte (22-23.000 euró/fő).
Románia tankönyvbe illő példája a kiegyensúlyozatlanságnak, ahol Bukarest-Ilfov szédítő 39.400 euró/fős szinten áll (magasabban, mint Madrid, Róma, Berlin és így tovább), míg 4 régió (az ország fele) a 25 legszegényebb európai régió közé tartozik!
Az a szomorú tanulság, hogy az Európai Unió „felülről lefele” zajló régiósítása fokozta, vagy a legjobb esetben is megőrizte a nemzetállamokon belüli fejlődési és teljesítményi különbségeket, tovább növelve a tartományi alapú frusztrációkat és növelve egyes gazdag régiók szeparatista tendenciáit, különösen a déli államokban.
Más szavakkal, a régiósítás nem vezetett a különbségek csökkentéséhez, ezzel szemben elszakadáspártiságot hozott létre és aláaknázta a nemzetállamok építményét, „Katalónia” típusú epizódokat produkálva, melyekből nehéz lesz egyhamar kikerülni.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.