// 2026. november 16., hétfő // Ödön

Orbán-féle illiberalizmus: a demokrácia felszámolása és nagy lépések a tekintélyelvű putyinizmus felé

// HIRDETÉS

Ami megnyugtató: egy időre lekerült a román sajtóműsorról, hogy bármit tesznek a magyarok, csakis Erdélyre fenik a fogukat.

A magyarországi választáson is túl vagyunk és azt reméltem, hogy a dolgok a normális kerékvágásukba kerülnek. Lecsillapodik az észbontó propaganda őrülete. Soros már nem lesz az abszolút ellenség, mert egy ilyenfajta ellenség felépítése nem az erő, hanem a gyengeség jele, amikor egy több mint 80 éves öregember egy komoly és ráadásul európai állam ellenségévé válik, mert a nyitott társadalom eszméjét választja.

Arra is számítottam még, hogy a migráció többé nem lesz az abszolút mumus, amúgy is lerágott csont, a kampány végével pedig majd tompulnak a dolgok. Nos, nem így történt.

A hatalmon lévő párt, a Fidesz program nélkül kampányolt. Az egész kampánynak

egyetlen pontja, egyetlen témája, egyetlen kérdése és egy ellensége volt, a menekültek.

Soros és a civil szervezetei, a szégyenlistán – a feketelisták egy másik lejáratott és lejárató formája – szereplők és nyilvánvalóan maga az ellenség, a menekültek – a nyelvet és a vallást Magyarországon megváltoztató hódítók. A migránsok, akik azért jönnek Budapestre, hogy a keresztény vallást radikális iszlámra cseréljék és bevezessék a saríát. Újabb őrület. De bejött és szavazatokat hozott. Propagandisztikus aberrációk, de annyira szemenszedettek, hogy tényleg hatottak és bejöttek a falvakban és a városok lepukkant részein.

A populizmusok és a nacionalizmusok különféle árnyalatokkal rendelkeznek. Ezek a demokrácia másodlagos hatásai, gyakran olyan aberrációk és kinövések, melyek indukált és felerősített félelmek alapján jönnek létre. A félelem mechanizmusa intoleranciát szül és a kigondolt és kidolgozott, különféle politikákra vonatkozó érvekből álló, nem feltétlenül nagylelkű, mint inkább realista programokkal rendelkező hagyományos pártoknak nincs semmi esélyük.

A klasszikus pártok kimúlnak és a politikai piacot az illiberalizmus foglalja el, uralkodóvá válik Orbán Magyarországán, de más közép-európai államokban is.

Az illiberalizmus nem a brit konzervativizmus, sem a Trump-féle kemény és vegytiszta ultrapragmatikus realizmus felé tolt neokonzervatív változat. Egy dolog egy inkább liberális-progresszista, vagy inkább konzervatív-tradicionalista demokratikus változat közül választani, más dolog illiberalizmusba csúszni, aminek a végére odabiggyeszted a „demokratikus” járulékszót, ahogy azt Orbán teszi. Nem létezik demokratikus illiberalizmus: ha nem liberalizmus, szabadság, lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés, tisztességes verseny, valódi piacgazdaság, akkor az már egyáltalán nem demokrácia.

Tehát az illiberalizmus nem demokratikus, vagy nem-demokratikus.

Ez csak a nem-demokrácia mély formája. Az illiberalizmus távol áll a demokrácia értékeitől, de anélkül, hogy orosz módi szerinti konzervativizmus lenne. De azért jelentős lépés az orosz putyinizmusbeli erőszakos tekintélyelvűség felé. Az illiberalizmus megtartja az emberi jogok eszközét, nem bünteti a szabad szólást és a bírálatokat, még a vehemenseket sem, nem dugja börtönbe az ellenzéket és nem is gyilkolja meg hidegvérrel a disszidenseket, mint Putyin Oroszországában, hanem tiszteletben tartja az alkotmányos garanciákat. De skrupulusok nélkül felhasználja a nyomásgyakorlás különféle formáit: a diszkriminatív alkalmazásokat, mind a közszférában, mind az állammal kötött szerződésektől függő magáncégeknél; a civil szervezetekre és a think tank-okra gyakorolt nyomást, a finanszírozások és a szerződések terén hátrányosan kezelve a függetleneket a háziakkal szemben; a média átvételét és szinte totális ellenőrzését, a csak látszat kedvéért megtartott ellenzéki médiaeszközök nyomaival, hogy ellenpéldaként használhassák fel azokkal szemben, akik azt állítják, hogy az ellenzéki sajtó totálisan megsemmisült, de nem elég erősek, hogy kiegyensúlyozzák a közbeszédet. Mindenesetre a választottak, az állam vezetői, a politikusok és a tisztviselők testülete már nem a polgárok vezetését és akaratát, a parlamenten és társadalmon belüli áramlatok összességét képviselik, hanem a többség vagy az uralkodó párt mélységesen kiegyensúlyozatlan kifejezései.

Az illiberalizmus lövészárok típusú gondolkodást vezet be a „mi” és „ők” között,

melyben az ellenzékhez tartozás minden területen lejárat téged a hatalommal fennálló kapcsolatokban és köztisztségek esetleges betöltése terén. Megtámadják és mélységesen diszkriminálják a különféle kisebbségeket, többek között a politikaiakat is, miközben az illiberalizmus szisztematikusan aláássa és közvetlenül támadja az állam intézményeit és azok alapjait. Az illiberalizmus voltaképpen mindent támad, ami független, nem annyira a kormánytól, mint inkább a párttól és a pártvezetőtől, aláás és ellenőrzése alá von bármilyen független tevékenységet, támadja a független igazságszolgáltatást, mindent korlátozva, ami nem áll a párt ellenőrzése alatt, egy olyan párté alatt, mely egyre inkább állammá kezd válni, teljesen átpolitizálja a társadalmat és az egész tevékenységet, miközben az ellenzék csak díszlet, hogy bizonyítani lehessen a létezését és hogy még nem jött létre egy állampárt (a modell ebben áll a legközelebb a putyinizmushoz). Ez az illiberalizmus.

Az állampárt létrehozásának tendenciája, a vezér tendenciája a teljes hatalom tekintélyelvű változatokban való megkaparintására, a többség fogalmának félreértése, a végrehajtói döntés áthelyezése a kormánytól a párthoz és a parlamenti ellenőrzés szétverése – a teljes parlamenté, az ellenzékkel együtt – és helyette a pártellenőrzés bevezetése, a többség zsarnoksága és a társadalmon belüli ellenzékiség bármilyen formájával, sőt, a függetlenség bármiféle oázisával szembeni intolerancia, ezek az illiberalizmus jellemvonásai. Minden demokratikus elem eltüntetésével a társadalomból, ami után csak látszat, önkény, intolerancia, félelem és egy lépésről lépésre a tekintélyelvű putyinizmus felé taszított állam jövőjének felszámolása marad.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!
Főtér

Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!

Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között
Krónika

Jövőre sem vonatozunk Kolozsvár és Várad között

Hiába reménykedtünk: jövőre sem indul újra a vonatközlekedés Kolozsvár és Nagyvárad között, még a jól álló Élesd–Várad szakaszon sem.

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme
Főtér

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS