// 2025. június 14., szombat // Vazul

Orbán-féle illiberalizmus: a demokrácia felszámolása és nagy lépések a tekintélyelvű putyinizmus felé

// HIRDETÉS

Ami megnyugtató: egy időre lekerült a román sajtóműsorról, hogy bármit tesznek a magyarok, csakis Erdélyre fenik a fogukat.

A magyarországi választáson is túl vagyunk és azt reméltem, hogy a dolgok a normális kerékvágásukba kerülnek. Lecsillapodik az észbontó propaganda őrülete. Soros már nem lesz az abszolút ellenség, mert egy ilyenfajta ellenség felépítése nem az erő, hanem a gyengeség jele, amikor egy több mint 80 éves öregember egy komoly és ráadásul európai állam ellenségévé válik, mert a nyitott társadalom eszméjét választja.

Arra is számítottam még, hogy a migráció többé nem lesz az abszolút mumus, amúgy is lerágott csont, a kampány végével pedig majd tompulnak a dolgok. Nos, nem így történt.

A hatalmon lévő párt, a Fidesz program nélkül kampányolt. Az egész kampánynak

egyetlen pontja, egyetlen témája, egyetlen kérdése és egy ellensége volt, a menekültek.

Soros és a civil szervezetei, a szégyenlistán – a feketelisták egy másik lejáratott és lejárató formája – szereplők és nyilvánvalóan maga az ellenség, a menekültek – a nyelvet és a vallást Magyarországon megváltoztató hódítók. A migránsok, akik azért jönnek Budapestre, hogy a keresztény vallást radikális iszlámra cseréljék és bevezessék a saríát. Újabb őrület. De bejött és szavazatokat hozott. Propagandisztikus aberrációk, de annyira szemenszedettek, hogy tényleg hatottak és bejöttek a falvakban és a városok lepukkant részein.

A populizmusok és a nacionalizmusok különféle árnyalatokkal rendelkeznek. Ezek a demokrácia másodlagos hatásai, gyakran olyan aberrációk és kinövések, melyek indukált és felerősített félelmek alapján jönnek létre. A félelem mechanizmusa intoleranciát szül és a kigondolt és kidolgozott, különféle politikákra vonatkozó érvekből álló, nem feltétlenül nagylelkű, mint inkább realista programokkal rendelkező hagyományos pártoknak nincs semmi esélyük.

A klasszikus pártok kimúlnak és a politikai piacot az illiberalizmus foglalja el, uralkodóvá válik Orbán Magyarországán, de más közép-európai államokban is.

Az illiberalizmus nem a brit konzervativizmus, sem a Trump-féle kemény és vegytiszta ultrapragmatikus realizmus felé tolt neokonzervatív változat. Egy dolog egy inkább liberális-progresszista, vagy inkább konzervatív-tradicionalista demokratikus változat közül választani, más dolog illiberalizmusba csúszni, aminek a végére odabiggyeszted a „demokratikus” járulékszót, ahogy azt Orbán teszi. Nem létezik demokratikus illiberalizmus: ha nem liberalizmus, szabadság, lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés, tisztességes verseny, valódi piacgazdaság, akkor az már egyáltalán nem demokrácia.

Tehát az illiberalizmus nem demokratikus, vagy nem-demokratikus.

Ez csak a nem-demokrácia mély formája. Az illiberalizmus távol áll a demokrácia értékeitől, de anélkül, hogy orosz módi szerinti konzervativizmus lenne. De azért jelentős lépés az orosz putyinizmusbeli erőszakos tekintélyelvűség felé. Az illiberalizmus megtartja az emberi jogok eszközét, nem bünteti a szabad szólást és a bírálatokat, még a vehemenseket sem, nem dugja börtönbe az ellenzéket és nem is gyilkolja meg hidegvérrel a disszidenseket, mint Putyin Oroszországában, hanem tiszteletben tartja az alkotmányos garanciákat. De skrupulusok nélkül felhasználja a nyomásgyakorlás különféle formáit: a diszkriminatív alkalmazásokat, mind a közszférában, mind az állammal kötött szerződésektől függő magáncégeknél; a civil szervezetekre és a think tank-okra gyakorolt nyomást, a finanszírozások és a szerződések terén hátrányosan kezelve a függetleneket a háziakkal szemben; a média átvételét és szinte totális ellenőrzését, a csak látszat kedvéért megtartott ellenzéki médiaeszközök nyomaival, hogy ellenpéldaként használhassák fel azokkal szemben, akik azt állítják, hogy az ellenzéki sajtó totálisan megsemmisült, de nem elég erősek, hogy kiegyensúlyozzák a közbeszédet. Mindenesetre a választottak, az állam vezetői, a politikusok és a tisztviselők testülete már nem a polgárok vezetését és akaratát, a parlamenten és társadalmon belüli áramlatok összességét képviselik, hanem a többség vagy az uralkodó párt mélységesen kiegyensúlyozatlan kifejezései.

Az illiberalizmus lövészárok típusú gondolkodást vezet be a „mi” és „ők” között,

melyben az ellenzékhez tartozás minden területen lejárat téged a hatalommal fennálló kapcsolatokban és köztisztségek esetleges betöltése terén. Megtámadják és mélységesen diszkriminálják a különféle kisebbségeket, többek között a politikaiakat is, miközben az illiberalizmus szisztematikusan aláássa és közvetlenül támadja az állam intézményeit és azok alapjait. Az illiberalizmus voltaképpen mindent támad, ami független, nem annyira a kormánytól, mint inkább a párttól és a pártvezetőtől, aláás és ellenőrzése alá von bármilyen független tevékenységet, támadja a független igazságszolgáltatást, mindent korlátozva, ami nem áll a párt ellenőrzése alatt, egy olyan párté alatt, mely egyre inkább állammá kezd válni, teljesen átpolitizálja a társadalmat és az egész tevékenységet, miközben az ellenzék csak díszlet, hogy bizonyítani lehessen a létezését és hogy még nem jött létre egy állampárt (a modell ebben áll a legközelebb a putyinizmushoz). Ez az illiberalizmus.

Az állampárt létrehozásának tendenciája, a vezér tendenciája a teljes hatalom tekintélyelvű változatokban való megkaparintására, a többség fogalmának félreértése, a végrehajtói döntés áthelyezése a kormánytól a párthoz és a parlamenti ellenőrzés szétverése – a teljes parlamenté, az ellenzékkel együtt – és helyette a pártellenőrzés bevezetése, a többség zsarnoksága és a társadalmon belüli ellenzékiség bármilyen formájával, sőt, a függetlenség bármiféle oázisával szembeni intolerancia, ezek az illiberalizmus jellemvonásai. Minden demokratikus elem eltüntetésével a társadalomból, ami után csak látszat, önkény, intolerancia, félelem és egy lépésről lépésre a tekintélyelvű putyinizmus felé taszított állam jövőjének felszámolása marad.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…
Főtér

Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…

… medvét gázoltak el az autópályán, emberéletben nem esett kár… és bezárta kapuit Călin Georgescu laza kis neolegionárius egyesülete.

Két lehetőséget lát a parajdi sóbánya megmentésére az Európai Sótermelők Szövetsége
Krónika

Két lehetőséget lát a parajdi sóbánya megmentésére az Európai Sótermelők Szövetsége

Az Európai Sótermelők Szövetségének szakértői felmérték a helyzetet a parajdi sóbányában, és két lehetőséget vázoltak fel: az egyik a meglévő bánya megmentése és stabilizálása, a másik pedig egy új tárna megnyitása a látogatók és a termelés szám&a

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix
Főtér

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix

Egyre több román tér haza, de hányan maradnak itthon? Keddtől mintegy 108 ezer végzős diákra várnak az írásbeli érettségi vizsgák.

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben
Székelyhon

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben

Holtan találtak az erdőben egy eltűnt fiatalembert Maros megyében szerdán – tájékoztat a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ
Krónika

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ

Tánczos Barna pénzügyminiszter a bukaresti kormány csütörtöki ülésén az Országos Sóipari Társaság és a Vízművek vezetőinek menesztését kezdeményezte a parajdi helyzet súlyosbodása miatt.

Dübörgő motorokkal, gyertyafénnyel búcsúztatták a tragikus balesetben elhunyt motorost
Székelyhon

Dübörgő motorokkal, gyertyafénnyel búcsúztatták a tragikus balesetben elhunyt motorost

Százak gyújtottak gyertyát csütörtök este a hétfői balesetben elhunyt kézdiszéki motoros emlékére. Réthi Leventét, aki két gyermek édesapja, kiváló tűzoltó, és a motoros közösség megbecsült tagja volt, egy ittas autóvezető gázolta el.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS