A román nemzeti diskurzusban természetesen egyesülést illik mondani. Sőt, ha nem ezt mondja valaki, hazaáruló! De a tények makacs dolgok. Még a történelmiek is.
Az 1918 márciusában lezajlott, Besszarábia Románia részévé válásával járó események óta eltelt évszázad során a történtekkel kapcsolatos különféle változatok, különféle értelmezések versengtek egymással. Egy történelmi téma rekonstruálása és értelmezése nemcsak a tényektől függ, holott talán elsősorban ezektől kellene függnie, hanem a kutatók eltérő identitásaitól, tudatosan, vagy öntudatlanul magukévá tett értékektől is.
Alberto Basciani: Nehéz Egyesülés. Besszarábia és Nagy-Románia, 1918-1940
Ez egy banális kijelentés, de alapvetően fontos annak a kulturális örökségnek a megértéséhez, mellyel a múlthoz közelítünk. Mert a legtöbbek számára a múlt „idegen ország”, „ismeretlen világ”.
a szürke területeket, ugyanis a leegyszerűsítésben és az instrumentalizálásban érdekeltek.
A történetírásnak e megközelítések szemszögéből nézve nem annyira a rekonstruálás és a magyarázat a szerepe, hanem a romantikus módon felépített nemzet, vagy a leninizmus szellemében meghatározott osztály megnevelése. A teleologikus megközelítések számára semmi más sem számít.
Vasile Stati: Moldova történelme
Az 1918. március 27-i/április 9-i történések (a két dátum a Julián- és a Gergely-naptár szerinti – a szerk.) nem úszták meg a vitákat, melyek főleg azon történészek között zajlottak, akik elsősorban bizonyos ideológiai programokhoz voltak hűek és csak másodlagosan voltak támogatói valamilyen kritikus igyekezetnek, akár a romániaiakról, a szovjetunióbeliekről, moldovaiakról vagy oroszországiakról volt szó.
A meglévő források – dokumentumok, résztvevői beszámolók, kiadványok – ellentmondásosak.
A tényeknek, még a nagy narratívák számára is kényelmetlen tényeknek szentelt nagy figyelem segíthet megértenünk egy amúgy is bonyolult, összeférhetetlen értelmezésekkel terhelt, politikailag és ideológiailag instrumentált múltat.
I. Levit: Moldáv Köztársaság (1917. november–1918. november)
És még ha egy bizonyos „olvasat” dominánssá, hegemonikussá is válik egy bizonyos térségben, a „készen vett eszmék” révén, ismételgetéssel, ez nem jelenti azt is, hogy megállja a helyét egy kritikai megközelítésben. A történésznek nem kötelessége megvédeni a múltbeli tetteket, vagy a múltbeliek kijelentéseit. Ellenkezőleg, az a feladata, hogy egyszerűen megértse és közölje azt, amit megértett abból a múltból, mely egy bizonyos témával kapcsolatos.
Több történelmi perspektíva létezik az 1918. március 27-i/április 9-i eseményekről. Egy részük röviddel az események után körvonalazódott, mások a közelmúltban. Nem mindig van szó határozott elhatárolhatóságokról, ugyanis egyes szerzők politikai vagy szakmai megfontolásokból idővel módosították vagy árnyalták álláspontjukat.
A Moldovai SZSZK történelme
azt aztán a nemzeti-kommunizmusban félénken újra elővették, majd felerősítették a posztkommunizmusban, mind Romániában, mind a Moldovai Köztársaságban. Ez a perspektíva idővel több dolgozatot is eredményezett. Ezek leggyakrabban a résztvevők, elsősorban post-factum diskurzusát vagy a korabeli militáns diskurzust veszik át. Úgy tűnik, a történetírásnak nem a megmagyarázás a szerepe, mint inkább a történések megindokolása, esetleg egy politikai irányvonal (újbóli) feltámasztása. Besszarábia és Románia 1918. márciusi egyesülése a „hazafias” értelmezés számára magától értetődőnek tűnik. A történelem mély rétegeiről tört felfele és csak a kedvező alkalomra várt. Itt nyilvánvalóan egy túlnyomórészt teleologikus értelmezésről van szó.
Szintén a két világháború közötti időszakban
Propagandisztikus, politikai szerepe volt, és a Kremlnek a Besszarábia „visszaszerzésére” és a Szovjetunióba történő „reintegrálására” irányuló céljait volt hivatott szolgálni. Ennek az áramlatnak a képviselői számára Románia 1918 januárjában megszállta Besszarábiát, a Moldovai Köztársaságot pedig az Országtanács „árulásával” vonták be a királyságba. A „kijavításra” csak 1940-ben került sor, a „felszabadítással” és a térség részleges beillesztésével a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságba. Ez a perspektíva töredékesen jelenleg is jelen van a domináns orosz történetírási körökben.
az 1980-as évek végén, de főleg 1991 után jelent meg. Ez az értelmezés elsősorban Moldova Demokratikus Köztársaságnak mind egy orosz föderatív államon belüli autonóm struktúraként, mind független tényezőként való létezésének időszakát hasznosítja. Egy kvázi moldocentrikus áramlatról van szó, mely átvett bizonyos elemeket a szovjet korszakból, például a román csapatok 1918. januári besszarábiai behatolásának elítélését, a jászvásári (Iaşi) hivatalosságok politikai játékát, beleértve azokat a nyomásgyakorlásokat is, melyek célja annak elérése volt, hogy az Országtanács tagjainak többsége megszavazza az egyesülést Romániával.
P. Cazacu: A Prut és Dnyeszter közötti Moldova, 1812–1918
Bár megkésve és bizonyos „félénkséggel”, egy semleges, az 1918. márciusi eseményeket kritikusan megközelítő perspektíva is körvonalazódott. Ez politikai szempontból el nem kötelezett – vagy igyekszik nem az lenni –, és az akkori történések hiteles olvasatát próbálja kínálni. Az ebbe az értelmezési áramlatba tartozó történetírók elutasítják a történelem instrumentalizálását, a vitát helyezik előtérbe; szakmai diskurzusuk alternatívát képez a teleologikus perspektívákkal szemben.
A dokumentumok és visszaemlékezések szerzői, a különféle helyekről származó mai történészek és közvélemény különböző fogalmakat használtak/használnak a szóban forgó eseményekre, melyek
Az Országtanács által 1918. március 27-én/április 9-én elfogadott hivatalos dokumentum a Besszarábia Romániával történő egyesülése kifejezést használja. A két világháború közötti és egészen a mai napig megszületett román szövegek és hivatalos diskurzusok – grosso modo a háborúk közötti időszak első két évtizedének kivételével – változatlanul egyesülésre hivatkoztak, hivatkoznak.
De a korabeli egyéni megfogalmazások valamivel árnyaltabbak voltak. Mária királyné, például, Besszarábia annektálásáról ír a naplójában, míg az egyesülés kifejezést csak idézőjelek között használta. I. G. Duca, a háború alatti I. I. C. Brătianu-kabinet tagja az események után egy évtizeddel úgy emlékezett vissza, hogy a román csapatokat 1918 januárjában azzal a gondolattal küldték a Pruton túlra, hogy betagolják Besszarábiát a Román Királyságba, bár a „formális” momentumot taktikai okokból elhalasztották. A román csapatok 1918 januárja és márciusa közötti besszarábiai tartózkodásával kapcsolatosan egy másik liberális politikus, George Mârzescu éppenséggel 1918. március 27–28-án a következőket írta:
Ion Nistor: Besszarábia történelme
A román konzervatívok is Besszarábia „magasabb érdekekből” történő megszerzéséről beszéltek 1918 januárjában. Constantin Arion, a Marghiloman-kormány külügyminisztere 1918 márciusában Besszarábia Románia általi annektálásának lehetőségéről beszélt abban az esetben, ha a besszarábiaiak nem akarják/nem szavazzák meg az egyesülést. Kétségtelen, hogy Arion ha nem mást, akkor mindenképpen a román kormányzati körökön belül lezajlott viták tartalmát fejezte ki ezzel. 1918 nyarán abban a válaszban, melyet Averescu tábornok adott a jászvásári parlamentben a külügyminiszternek, a szóban forgó C. Arionnak a Racovskival folyó tárgyalások kérdésére vonatkozó interpellálására, a volt román kormányfő hol Besszarábia Romániához csatolásáról, hol egyesülésről beszélt. Constantin Kiriţescu, a Románia első világháborús részvételére vonatkozó első szintézis szerzője visszatérő módon a Besszarábia odacsatolása kifejezést használta.
Az annektálás kifejezésnek bizonytalan története van. A szovjet történetírás és propaganda (is) használta, 1991 után pedig a volt szovjet térségből, többek között a Moldovai Köztársaságból is származó dolgozatokban jelentkezett. De ezt a kifejezést nyugati történetírások kritikus történészei is használják, akiknél viszont ez nem propagandisztikus konstrukció, hanem semleges értelmezéssel bír.
Ahogy azt különféle, eszmei szempontból, többek között módszertanilag is különböző kutatók kihangsúlyozták, a Besszarábia Romániához kerülését megelőző események összetettek és ellentmondásoktól nem mentesek voltak.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
… az államelnök-jelöltek sikeresélyét szinte percenként mérik most már, és van is egy meglepetés… és egy kórház műtőjében éppen beavatkozás közben vált le a mennyezet.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.