Mit tehet az ember így tél végén, ha már mindenbe belefáradt? Keressen valamit, amibe kapaszkodhat. Mondjuk valami visszatérő dolgot, ami ritualizálható.
Nem tudom, hogy a kedves Olvasó hogy van vele – feltételezem, hogy hasonlóan –, de jómagam a tél végére, így február magasában igencsak „elhervadok”. Pontosabban: hervadt állapotomból még nem nem éledtem fel. Hogy újabb növénymetaforával éljek: még nem bújtam ki a föld alól, nem hajtottam ki és távol állok a virágzástól.
Egy ideje kritikus pontja a télnek ez az időszak, mivel – Kolozsváron és környékén legalábbis – évek óta nincs se hótakaró, se fagy, aminek egyszer csak el kellene olvadnia egy hirtelen és meleg fuvallattól. Hogy azt gondolhassuk: bár a szélnek még foga van, de már a napnak is! Kritikus pontja az évnek a tél vége, amikor mindenhol a barnásszürke kórók, gazok vetik fel a környéket, seszínűek a domboldalak, a városok szmogja és az eldugott szegénység még jobban meglátszik a környéken. Egy-egy nedvesebb helyen valami csoda folytán kihajt némi zöld. Vagy áttelel – ami már nem is olyan meglepő –, és vígan emlékeztet arra, hogy bizony ezt az időszakot is túl lehet élni.
Legtöbben az időt lineárisan fogjuk fel, kiterítjük az évet papíron és képernyőn hosszában, hogy beoszthassuk magunknak. Ilyen esetekben viszont az idő ciklikussága tör elő. Már megint a mocsok szürkeség. Még mindig itt van és nem akar elmenni. Az ember szeme fürkészi a környezetet, hátha felfedez valami tavaszi készülődésre utaló jelet. Csakhogy még gyéren: a feketerigó hajnali hangja, a fürgébb cinkék éneke, néhány hóvirág és a későbben lemenő nap vannak itt egyelőre. Ilyenkor kell találni valamit, amihez visszatérhetünk – odabent, ha odakint még nem elegendő.
Évek óta, kisebb-nagyobb kihagyásokkal olvasok újra (ha pedig nem, akkor visszaemlékezem rá) egy süllyesztőben eltűnt Sütő András-művet – élénkzöld borítójával gyerekkorom óta kísértett a polcról, míg le nem vettem tizenéves koromban onnan. A Vadpávamenyegző című, ifjúsági elbeszéléseket tartalmazó kötetből a címadó kisregény volt az, ami a tél végi érzelemvilág megragadásában és elfogadásában tudott segíteni, és nem is akárhogyan.
A Vadpávamenyegző – ami a siketfajdok tavaszi dürgését, násztáncát jelenti – több szempontból is érdekes olvasmány. A történet röviden ennyi: Medve Mihály nyugalmazott erdész, vadőr árván maradt unokájával, a serdülőkorú Mihálykával éli az életét Sikaszóban, a Hargita-hegység lábainál, valamikor a múlt század közepén. Az igaz történetekre és anekdotákra épülő elbeszélés szerint Mihályka kitanulja nagyapjától a vadászat fortélyait, de hamar szembesül a vadállatok természetével, a halállal és a szenvedéssel – és önmagával. A fiú párhuzamosan szerelmes Amália nevű osztálytársnőjébe, akinek megfogadja, hogy nem lő és lövet őzeket és madarakat – s bár nagyapja elvárná tőle, hogy férfiasan helytálljon, amikor vadászatra kerül sor, a fiú vívódik magában - rájön, hogy sajnálja a vadakat és szívesebben figyelné őket inkább becserkészésük közben.
Mindeközben tartományi funkcionáriusok és pártemberek jelentkeznek a nagyapánál, akiket bizony el kell vinni vadászni. A három karakter rászolgál a nevére: Lóvadász, Disznófősajt és Négykézláb elvtárs részeges, ügyetlen és büszke, Mihályka pedig szívesen jár túl az eszükön, hogy végül minél kevesebb állat váljon trófeává. Eközben pedig betekintést nyerhet az ember a fajdkakasok dürgésébe, sok más vadállattal és madárral ismerkedés mellett.
Ifjúsági elbeszéléshez híven a szöveg megteremt egy mitizált képet a környékről, amelyben helye van az állatok antropomorfizációjának – emberiesítésének – is, ugyanakkor a környezet megmutatása segít egy ifjú olvasónak megismerni az erdő titkait. Azok pedig mind hitelesek egytől egyig: a fajok viselkedése, az előfordulási helyük, a táj összetétele teljes képet törekszik nyújtani arról, hogy mire számíthat az ember, ha mondjuk egy tavaszi hajnalon kimerészkedik a sűrű fenyőerdőbe. Pláne, ha vezető helyzetbe kerül, ügyeskednie kell, adott esetben túlélnie!
Mihályka egy igen érzékeny srácnak mutatkozik, bár ezt titkolná – szíve szerint ő mégis inkább hős(szerelmes) lenne, aki bebizonyítaná, hogy egyszerre erős és bátor, de kíméletes és könyörületes is. A vadállatok megölésével és halálukkal való szembesülést Sütő kifinomult váltakozásokkal mutatja meg, hol az állat, hol az ember szemszögéből tálalva a történteket.
Hogy nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy megöljük az állatokat, de közben szeretjük őket. A kedvtelés és a kegyetlenség összefonódásának lehetünk szemtanúi, az emberi racionális gondolkodás és a vadászösztön egyvelegének. Annak, hogy azért ismerkedünk meg a természettel, hogy aztán leszámoljunk vele. Miközben a természetnek is vannak velünk tervei – magunkkal kell leszámolnunk ennek határmezsgyéin.
A fajdkakasok dürgéséről ilyen részletesen, nem tudományos nyelven kevés helyen lehet olvasni. Az elbeszélés emlékezetessége abban rejlett számomra, ahogy tűpontosan adta vissza egy táj látványát úgy, hogy közben képes volt fenntartani a figyelmet, mivel mozdulatról mozdulatra tudtam követni a szereplők mozgását, s így a beleélés garantált.
Képzeljük el, hogy szekéren kaptatunk fölfele egy erdei úton zötykölődve, megalszunk egy kunyhóban, majd az éjszaka közepén lámpással kimerészkedünk a sűrűbe. Bár már jócskán tavasz van, odafenn a hegyen még mindig meghúzza magát a tél. És vagy a fenyők susogása, ágak reccsenése dominál, vagy a hatalmas csend, a fák között pedig megszottyadt hófoltok és szürkeség. Ezt a csontbavágó csendet szakítják meg a fajdok. A kakasok kli-kop, kli-kop, si-ki, si-ki, nyörrssz! szekvenciával (Sütő plasztikus hangutánzó szavaival élve) jönnek elő – a „dallam” pár másodpercében valóban megsüketülve.
[embed]
[/embed]
A telet ereszteni nem tudó, nem akaró erdős hegytető és a fajdok nászának kettőse mondhatni, a retinámba égett. A feszült várakozással telített ciklikus idő. Még nincs vége, mindjárt vége van. Meghaltunk, feltámadunk. Olvad a hó, jönnek a fajdkakasok. A rigók, a cinkék. A hóvirágok. Meglőttek minket és mi is meglőttünk másokat. Egyszercsak felrepülünk.
A szerző fotói
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.