Ön tudta, hogy Bukarest Európa Las Vegasa? Én Monacóig utaztam, hogy megtudjam

Meglátogatva Cannes, Nizza és Monaco híres kaszinóit azzal szembesültem, hogy hetven pluszos nők ütik unottan a félkarú rablók gombjait. Rá kellett ébrednem, hogy szerencsejáték tekintetében a romániai statisztikák eléggé eltérnek az európai adatoktól. Ha az ember külföldön jár, akarva-akaratlan összehasonlítja a látottatokat, a tapasztaltat az otthoni helyzettel. Mond jót és rosszat is, hol szidja Romániát, hol, „de azért otthon”-ozik. Több napos franciaországi utam során mindezt igyekeztem elkerülni, igyekeztem egy semmin sem agyaló turista lenni. Mégis, ahogy megjártam a Riviéra híres kaszinóit, nem tudtam nem visszagondolni Marcel Ciolacu pár nappal ezelőtti bejelentésére, amelynek lényege az volt, hogy felveszi a kesztyűt a félkarú rabló néven ismert játékgépek ellen, kitiltaná ezeket a városokból, ugyanis

egyre több romániai játszik, a lakosság 0,6 százaléka függő: elsősorban a húszas éveik elején járó nőtlen férfiak.

Számomra eléggé ismeretlen a kaszinók és játékgépek világa (most sem ültem le játszani, csak végig ámultam-bámultam a termeket), így a téma, illetve az, hogy hol vannak a fiatal nőtlen pasik, ha én csak nyugdíjasokat látok, kutakodásra ösztönzött. A ma ismert nyerőgépet – amit mifelénk gyakran félkarú rablóként emlegetnek, de angolul gyümölcsgépnek is nevezik (a képernyőn megjelenő szimbólumok miatt) – a 19. század végé találta fel egy Charles Fey nevű úriember. A története filmbe illő (készítettek is róla filmet), ugyanis Németországból vándorolt ki az Egyesült Államokba a meggazdagodás reményében, ám ott rájött, hogy nehéz dolga lesz, ugyanis már lekéste az aranylázat. Jobb híján egy elektromos berendezésekkel és telefonokkal foglalkozó San Francisco-i vállalatnál kezdett dolgozni, ahol megismerte az akkor már létező játékgépeket és azok negatívumait: zsetonokkal vagy jegyekkel működtek, mindig kellett melléjük valaki. Valószínűleg nem volt túl sok munkája – akkoriban nem sok elektromos eszköz volt a piacon –, így unalmában (szerkesztői túlzás) tökéletesítette a gépet, amelybe akkortól kezdve lehet pénzt dobálni. A gép nagyon gyorsan népszerű lett, elterjedt az egész országban. Az elmúlt száz évben persze sok változáson esett át, változtak a szimbólumok, illetve 1976-ban megszületett az első olyan változat is, aminek képernyője volt. Ma már a világon mindenhol megtalálhatók, a legtöbb országban az állam szigorúan korlátozza használatukat, például életkorhoz köti, illetve csak kijelölt helyeken működhetnek: kaszinókban, lottózókban, tehát a sarki kocsmában nem (vagy csak akkor, ha van lehetőség rá, hogy külön engedélyt váltsanak ki ezek üzemeltetésére). És bár az amerikai kontinensen évtizedekig játékgép láz volt (meg úgy általában szerencsejáték láz – de ez egy külön történet),

ma már Európában jóval több nyerőgép található, mint az Egyesült Államokban.

2021-ben a pontos szám 1 253 621 volt (világszinten pedig körülbelül 2,9 millió összesen – a Google szerint). Ebből az egymilliókétszázötvenezerből 73 ezer van Romániában. És ez még semmi. Különböző 2023-as cikkek és tanulmányok szerint Bukarest Európa Las Vegasa, ugyanis a városban 160 kaszinó van, azaz százezer lakosra kilenc kaszinó jut.

Sőt egyes cikkek szerint egész Románia egy kaszinó-paradicsom, ugyanis országszerte 454 kaszinó van. És ezzel világelsők vagyunk.

Juhéé! Igazán szép, hogy európai szinten a halálos közúti balesetek mellett ebben is ennyire jók vagyunk. Komolyan nem is értem, hogy minek kellett az Azúr-partig utazzak, hogy benézzek egy kaszinóba, amikor itthon is megtehettem volna. Na meg hogy a statisztikákat elnézve, semmi értelme, hogy elmeséljem az élményeimet, hogy milyen is ez a világ, biztos mindenki jól tudja. (Ja, és a kaszinók mellett az online szerencsejáték is nagyon menő Romániában: európai viszonylatban az 5. helyen állunk – nem a játékosok számát, hanem a ráköltött pénzt tekintve… s közben a kenyér árára panaszkodunk). Na, de térjünk vissza a Cannes-ban kaszinózó nénikre (ezennel bocsánatot kérek minden hetven-nyolcvan pluszos nőtől, akit lenénizek ezzel, de a saját nyolcvan pluszos, fantasztikus almás tésztát sütő nagymamám is azt mondaná, hogy ezek a nők, neked kis unokám, bizony nénik).

Ők a legújabb trendeket támasztják alá, azaz, hogy a szerencsejátékok terén is érezhető egyfajta elnőiesedés, ami főleg az offline világban érvényesül, az online-t továbbra is a férfiak uralják.

A korcsoportokat tekintve szembeötlő, hogy a romániai számok nincsenek összhangban a világ többi részével, ahol a játékosok nagyrésze negyven-ötven közötti. Ugyanakkor az elemzések kiemelik az általam említett csoportot, az idős nőket, akik a félkarú rablók szerelmesei, ugyanis a szerencsejáték ezen formája nem jár nagy kockázattal, szórakoztató és kényelmes – mondják az okosak. Egyébként épp ezért lehet, hogy bár szerencsejáték-paradicsom vagyunk, európai szinten nem is veszítünk olyan sokat. Sok a gép, de keveset tesz fel a romániai: az EU-ban csak a lengyelek veszítenek kevesebbet, mint mi (bocs, nem mi – hanem akik játszanak). Visszatérve a Riviérára: elnéztem a Cannes-i kaszinóban azt a 90-100 idős hölgyet, aki nyomkodta a gépeket. Láttam Gucci cipőt, Chanel és Louis Vuitton táskát, láttam a kezükben ilyen-olyan platina bankkártyákat. Az épület előtt pedig Lamborghinit és Bentley-t is. És eszembe jutott Pistike – most hívjuk így – de lehet Ionel is, aki épp az indulásom napján, a szemem láttára tért be századszorra (vagy ezredszerre?) az egyik kolozsvári játékterembe. Nem ismerem őt, de néha szokott pénzt kérni tőlem: ételre. Állítása szerint a helyi köztisztasági vállalatnál dolgozik. Senki ne értse félre, nem tudom (és nem is akarom, talán csak egy kicsit) megfejteni, hogy nyugaton miért jelenti jólszituált (és kicsit kevésbé jólszituált) nők ezreinek, tízezreinek, százezreinek a szórakozást és kikapcsolódást az, hogy egy hülye gépen – amit egy unatkozó mérnök talált fel – eljátsszák a „fölös” pénzüket. De azt sem tudom, hogy Romániában miért érzi úgy több tízezezer, százezer fiatal, hogy miközben egy harminc éves Euro 2-es autóval nyomatja és Codru sört iszik 1,99 lejért, igenis játszania KELL. Ciolacu meg kitiltja a városokból a játékgépeket. És? Van majd félezer kaszinónk. Mi kell még? Ha Monacóba tervezett utazni, könyörgöm, mondja vissza a jegyét. Drága ország. Bukarestben van manele, olcsó sör és játszani is lehet.