Bevallom, világéletemben azt hittem, hogy a Francia Riviéra kaszinóiban kábé James Bond kaliberű szmokingos úriemberek szórják a pénzüket a pókerasztalok mellett – vagy minimum Andy Vajnák (nyugodjon békében), akik mellett Tímeácskák virítanak. Pedig nem...
Meglátogatva Cannes, Nizza és Monaco híres kaszinóit azzal szembesültem, hogy hetven pluszos nők ütik unottan a félkarú rablók gombjait. Rá kellett ébrednem, hogy szerencsejáték tekintetében a romániai statisztikák eléggé eltérnek az európai adatoktól.
Ha az ember külföldön jár, akarva-akaratlan összehasonlítja a látottatokat, a tapasztaltat az otthoni helyzettel. Mond jót és rosszat is, hol szidja Romániát, hol, „de azért otthon”-ozik. Több napos franciaországi utam során mindezt igyekeztem elkerülni, igyekeztem egy semmin sem agyaló turista lenni. Mégis, ahogy megjártam a Riviéra híres kaszinóit, nem tudtam nem visszagondolni Marcel Ciolacu pár nappal ezelőtti bejelentésére, amelynek lényege az volt, hogy felveszi a kesztyűt a félkarú rabló néven ismert játékgépek ellen, kitiltaná ezeket a városokból, ugyanis
Számomra eléggé ismeretlen a kaszinók és játékgépek világa (most sem ültem le játszani, csak végig ámultam-bámultam a termeket), így a téma, illetve az, hogy hol vannak a fiatal nőtlen pasik, ha én csak nyugdíjasokat látok, kutakodásra ösztönzött.
A ma ismert nyerőgépet – amit mifelénk gyakran félkarú rablóként emlegetnek, de angolul gyümölcsgépnek is nevezik (a képernyőn megjelenő szimbólumok miatt) – a 19. század végé találta fel egy Charles Fey nevű úriember. A története filmbe illő (készítettek is róla filmet), ugyanis Németországból vándorolt ki az Egyesült Államokba a meggazdagodás reményében, ám ott rájött, hogy nehéz dolga lesz, ugyanis már lekéste az aranylázat. Jobb híján egy elektromos berendezésekkel és telefonokkal foglalkozó San Francisco-i vállalatnál kezdett dolgozni, ahol megismerte az akkor már létező játékgépeket és azok negatívumait: zsetonokkal vagy jegyekkel működtek, mindig kellett melléjük valaki. Valószínűleg nem volt túl sok munkája – akkoriban nem sok elektromos eszköz volt a piacon –, így unalmában (szerkesztői túlzás) tökéletesítette a gépet, amelybe akkortól kezdve lehet pénzt dobálni. A gép nagyon gyorsan népszerű lett, elterjedt az egész országban. Az elmúlt száz évben persze sok változáson esett át, változtak a szimbólumok, illetve 1976-ban megszületett az első olyan változat is, aminek képernyője volt.
Ma már a világon mindenhol megtalálhatók, a legtöbb országban az állam szigorúan korlátozza használatukat, például életkorhoz köti, illetve csak kijelölt helyeken működhetnek: kaszinókban, lottózókban, tehát a sarki kocsmában nem (vagy csak akkor, ha van lehetőség rá, hogy külön engedélyt váltsanak ki ezek üzemeltetésére). És bár az amerikai kontinensen évtizedekig játékgép láz volt (meg úgy általában szerencsejáték láz – de ez egy külön történet),
2021-ben a pontos szám 1 253 621 volt (világszinten pedig körülbelül 2,9 millió összesen – a Google szerint). Ebből az egymilliókétszázötvenezerből 73 ezer van Romániában.
És ez még semmi. Különböző 2023-as cikkek és tanulmányok szerint Bukarest Európa Las Vegasa, ugyanis a városban 160 kaszinó van, azaz százezer lakosra kilenc kaszinó jut.
Juhéé! Igazán szép, hogy európai szinten a halálos közúti balesetek mellett ebben is ennyire jók vagyunk.
Komolyan nem is értem, hogy minek kellett az Azúr-partig utazzak, hogy benézzek egy kaszinóba, amikor itthon is megtehettem volna. Na meg hogy a statisztikákat elnézve, semmi értelme, hogy elmeséljem az élményeimet, hogy milyen is ez a világ, biztos mindenki jól tudja. (Ja, és a kaszinók mellett az online szerencsejáték is nagyon menő Romániában: európai viszonylatban az 5. helyen állunk – nem a játékosok számát, hanem a ráköltött pénzt tekintve… s közben a kenyér árára panaszkodunk).
Na, de térjünk vissza a Cannes-ban kaszinózó nénikre (ezennel bocsánatot kérek minden hetven-nyolcvan pluszos nőtől, akit lenénizek ezzel, de a saját nyolcvan pluszos, fantasztikus almás tésztát sütő nagymamám is azt mondaná, hogy ezek a nők, neked kis unokám, bizony nénik).
A korcsoportokat tekintve szembeötlő, hogy a romániai számok nincsenek összhangban a világ többi részével, ahol a játékosok nagyrésze negyven-ötven közötti. Ugyanakkor az elemzések kiemelik az általam említett csoportot, az idős nőket, akik a félkarú rablók szerelmesei, ugyanis a szerencsejáték ezen formája nem jár nagy kockázattal, szórakoztató és kényelmes – mondják az okosak.
Egyébként épp ezért lehet, hogy bár szerencsejáték-paradicsom vagyunk, európai szinten nem is veszítünk olyan sokat. Sok a gép, de keveset tesz fel a romániai: az EU-ban csak a lengyelek veszítenek kevesebbet, mint mi (bocs, nem mi – hanem akik játszanak).
Visszatérve a Riviérára: elnéztem a Cannes-i kaszinóban azt a 90-100 idős hölgyet, aki nyomkodta a gépeket. Láttam Gucci cipőt, Chanel és Louis Vuitton táskát, láttam a kezükben ilyen-olyan platina bankkártyákat. Az épület előtt pedig Lamborghinit és Bentley-t is. És eszembe jutott Pistike – most hívjuk így – de lehet Ionel is, aki épp az indulásom napján, a szemem láttára tért be századszorra (vagy ezredszerre?) az egyik kolozsvári játékterembe. Nem ismerem őt, de néha szokott pénzt kérni tőlem: ételre. Állítása szerint a helyi köztisztasági vállalatnál dolgozik.
Senki ne értse félre, nem tudom (és nem is akarom, talán csak egy kicsit) megfejteni, hogy nyugaton miért jelenti jólszituált (és kicsit kevésbé jólszituált) nők ezreinek, tízezreinek, százezreinek a szórakozást és kikapcsolódást az, hogy egy hülye gépen – amit egy unatkozó mérnök talált fel – eljátsszák a „fölös” pénzüket. De azt sem tudom, hogy Romániában miért érzi úgy több tízezezer, százezer fiatal, hogy miközben egy harminc éves Euro 2-es autóval nyomatja és Codru sört iszik 1,99 lejért, igenis játszania KELL.
Ciolacu meg kitiltja a városokból a játékgépeket. És? Van majd félezer kaszinónk. Mi kell még?
Ha Monacóba tervezett utazni, könyörgöm, mondja vissza a jegyét. Drága ország. Bukarestben van manele, olcsó sör és játszani is lehet.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Nem értem, miért kell a Nobel-díjból román–magyar kérdést csinálni. Az elegancia hiányát sem igazán értem, mármint a „vesztes” részéről.
Bár az elmúlt század nyomot hagyott a keresdi Bethlen-kastélyon, a Maros megyei műemlék régi pompáját szakszerű restaurálási munkálatok révén igyekeznek visszanyerni. Látogatásunk során megtekintettük a reneszánsz épületegyüttest.
Mercedesének motorháztetője alá rejtve próbált egymillió dollárt átcsempészni a román határon egy ukrán nő. Orvost bántalmazott három nő a medgidiai kórházban.
Égettműanyag-szagot érzett a rendőrautóban a járőregység, és amikor ki akartak szállni a szolgálati Polóból, beragadt a központi zár. Amit pedig ezután tapasztaltak, elmenne egy bohózatba is – szellőztette meg a sztorit az Europol szakszervezet.
Harmincezer eurós bírságot rótt az UEFA etikai bizottsága a Román Labdarúgó-szövetségre a szeptemberi román–magyar teremlabdarúgó Európa-bajnoki selejtezőn kirobbant szurkolói botrány miatt.
Egy 72 éves férfi a csíkszeredai Brassói úton szerdán este történt tragikus kimenetelű baleset áldozata. Az eset körülményeit még vizsgálja a rendőrség.
A székely katolikus püspök és a székely kommunista pénzügyminiszter egymástól távol álló, de koncepciós pereikben mégis összefonódó életútja.
A székely katolikus püspök és a székely kommunista pénzügyminiszter egymástól távol álló, de koncepciós pereikben mégis összefonódó életútja.
A történelemszeretet miatt vágott bele az amatőr fémdetektorozásba a szamosújvári asztalosmester, aki nemrég páratlan régészeti kincset talált. Kis Jánossal beszélgettünk.
A történelemszeretet miatt vágott bele az amatőr fémdetektorozásba a szamosújvári asztalosmester, aki nemrég páratlan régészeti kincset talált. Kis Jánossal beszélgettünk.
A baktériumok, vírusok, amőbák, gombák fertőznek, ez a dolguk. Az ember dolga a védekezés. Lenne. Van itt ugyanis egy másik fertőzés is: az emberi hanyagságé, korrupcióé. Ami bűn.
A baktériumok, vírusok, amőbák, gombák fertőznek, ez a dolguk. Az ember dolga a védekezés. Lenne. Van itt ugyanis egy másik fertőzés is: az emberi hanyagságé, korrupcióé. Ami bűn.
Számtalan természetvédelmi témájú dokumentumfilm rendezője, írója, producere Szendőfi Balázs. Hegyizene című kétrészes alkotása az Erdélyi-szigethegységbe kalauzol el, a vidéket pedig olyan perspektívákból láthatjuk, amelyekről álmodni se mertünk volna.
Számtalan természetvédelmi témájú dokumentumfilm rendezője, írója, producere Szendőfi Balázs. Hegyizene című kétrészes alkotása az Erdélyi-szigethegységbe kalauzol el, a vidéket pedig olyan perspektívákból láthatjuk, amelyekről álmodni se mertünk volna.
A különleges nyugdíjak rendszerét megváltoztatni nem kell – félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért – én nem – ellenzem.
A különleges nyugdíjak rendszerét megváltoztatni nem kell – félnetek jó lesz; ha mindenki egyetért – én nem – ellenzem.
Charlie Ottley brit újságíró, tévés tizenöt éve ragadt itt Romániában, azóta keresztül-kasul bejárta. Flavours of Romania, azaz Románia ízei című műsora már a harmadik évaddal szippantja be a nézőket.
Charlie Ottley brit újságíró, tévés tizenöt éve ragadt itt Romániában, azóta keresztül-kasul bejárta. Flavours of Romania, azaz Románia ízei című műsora már a harmadik évaddal szippantja be a nézőket.
A Moldovai Köztársaságban parlamenti választásokat tartottak vasárnap. Simán nyert Maia Sandu elnök asszony pártja. Akár négy évvel ezelőtt. Na de legalább mindenki hisztizett egy nagyot.
A Moldovai Köztársaságban parlamenti választásokat tartottak vasárnap. Simán nyert Maia Sandu elnök asszony pártja. Akár négy évvel ezelőtt. Na de legalább mindenki hisztizett egy nagyot.
Se nem Ázsia, se nem Nyugat, se nem káprázat, se nem valóság ez a hely. Ez Japán, egy külön világ, mindentől elvonatkoztatott, önmagában létező közeg, amely egyszerre él a (távoli) jövőben és a (távoli) múltban…
Se nem Ázsia, se nem Nyugat, se nem káprázat, se nem valóság ez a hely. Ez Japán, egy külön világ, mindentől elvonatkoztatott, önmagában létező közeg, amely egyszerre él a (távoli) jövőben és a (távoli) múltban…
Az idei évben eddig négy elektromos rollerbaleset végződött emberhalállal. Az egyik legfrissebb tragédiára adott válasz: betiltották a nem magántulajdonú e-rollerek használatát egy városban.
Az idei évben eddig négy elektromos rollerbaleset végződött emberhalállal. Az egyik legfrissebb tragédiára adott válasz: betiltották a nem magántulajdonú e-rollerek használatát egy városban.
Se nem Ázsia, se nem Nyugat, se nem káprázat, se nem valóság ez a hely. Ez Japán, egy külön világ, mindentől elvonatkoztatott, önmagában létező közeg, amely egyszerre él a (távoli) jövőben és a (távoli) múltban…
Se nem Ázsia, se nem Nyugat, se nem káprázat, se nem valóság ez a hely. Ez Japán, egy külön világ, mindentől elvonatkoztatott, önmagában létező közeg, amely egyszerre él a (távoli) jövőben és a (távoli) múltban…
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.