Nem sok babér teremne Romániában egy újonnan érkező vallásalapító számára

A cikk címe mindig a legvégén szokott megszületni, azután, hogy órákat töltök el a szöveggondozással. Az adott téma, kérdéskör mélyrétegeiben eltöltött idő teszi lehetővé a frappáns, lényegre törő cím megfogalmazását, és ez az esetek nagy többségében egyszerűen bevillan. Rögtön tudom, hogy az adott sugallat az igazi, nem érdemes tovább gondolkodni rajta.

Amikor a címadó gondolatmenet elhangzott Kiss Dénes vallásszociológusnak,
a BBTE Szociológia Kara adjunktusának és a Valláskutató Intézet kutatási igazgatójának a Vallási tájkép a posztkommunista Romániában – A felekezeti szerkezet változásai a népszámlálási adatok tükrében c. keddi előadásában, rögtön tudtam, hogy ennyivel is előrébb vagyok a Kolozsvári Akadémiai Bizottság székházában tartott előadás összefoglalásakor.

Annál is inkább örültem a remekbe szabott mondatnak, mivel a témaválasztás előzetesen azt sugallta, hogy izzadságos munka lesz a demográfiai, statisztikai adatok tömkelegét olvasmányos szöveggé gyúrni.

Amikor az előadó megkérte a hallgatóságot, hogy fáradjon közelebb a vetítővászonhoz, mivel onnan jobban fogjuk látni a számsorokat és grafikonokat, megkétszerezett elánnal vetettem bele magam a jegyzetelésbe, felkészülve mindenre, de alig tíz perc után kiderült, hogy aggodalomra semmi ok, Kiss Dénes lazán kalandos történetekre fordította a számokat.

A rendszerváltás utáni népszámlálási adatokon nyugvó látleletének kiindulópontja az volt, hogy az államszocialista korszakban elképzelhetetlen volt a valláskutatás, és akik mégis kíváncsiak voltak erre a társadalmi dimenzióra, azok az ideológiai tájba illő és hangzatos nevű ateizmuskutatásban teljesedhettek ki, szigorúan az adott keretek mellett. A vallási kérdések vizsgálatát is csak ezen az ideológiai szemüvegen keresztül vizsgálták, az adatokat nem hozták nyilvánosságra az információelhallgatás, valamint a félreinformálás szellemében. A kérdéskör iránt érdeklődők tapasztaltak bizonyos jelenségeket a szűk a környezetükben, de a makrokörképről semmit nem lehetett tudni.

Nem véletlen tehát, hogy nagy várakozások előzték meg az első demokratikus viszonyok között lezajlott 1991-es népszámlálást, amelynek eredményeire még éveket kellett várni. Létezett egy félelem abban a tekintetben, hogy ötven év kommunizmus után visszaszorult a vallás szerepe a társadalomban. De aztán kiderült, hogy nem történt drasztikus szekularizáció, és a magukat vallás nélkülinek vagy ateistának mondó állampolgárok száma a 35 ezret sem érte el. Ez százalékos arányban azt jelentette, hogy a félévszázados ateista propaganda alig 0,2 százalékos arányban távolította el teljes mértékben Románia lakosságát a vallástól.

Forrás: https://vallaskutato.ro

Sokan úgy vélték, hogy ezek a mutatók a rendszerváltás utáni vallási fellángolással, illetve a bizonytalan időszakban a vallásba menekülés jelenségével magyarázhatók, de a későbbi népszámlálási eredmények alig mutattak változást ebben a tekintetben. Vagyis az ateisták és a felekezeten kívüliek aránya a 2021-es eredmények szerint sem nőtt számottevően. Úgy tűnhet tehát, hogy egy 30 éve stabil, állandó képpel van dolgunk, de Kiss Dénes hangsúlyozta, hogy ez csak a látszat, a felszín mögött zajlanak bizonyos, egy irányba tartó folyamatok, amelyek kevésbé láthatók.

A romániai vallási színtér szereplőiről elmondta, hogy azok számát a jelentős vallástörténeti események és a migrációs folyamatok alakították. A reformációt megelőző időszakban az ortodoxok, a római katolikusok és a dobrudzsai muszlimok dominálták a vallási tájképet, amit a 16-17. században formáltak át a reformáció következtében megjelenő protestáns egyházak.

A 19. század végén, a 20. század elején jelentek meg az észak-amerikai eredetű neoprotestáns egyházak missziós hullámai az országban, míg a 20. század második felének új vallási mozgalmai már a rendszerváltás után érték el az országot. Mindezek mellett a különböző mértékű migrációs folyamatok is színesítették a romániai vallási térképet a különböző etnikai csoportokhoz – zsidó, örmény, lipován stb. – kapcsolódó vallások megjelenésével.

Itt fontos megjegyezni, hogy a különböző vallási entitások jogi elismertsége jelentős mértékben kapcsolódik a népszámláláshoz, mivel annak hatósági jellegéből fakadóan csak az állam által elismert egyházakhoz tartozókat számolják össze, ami torzítja az összképet.

A legutóbbi népszámlálás során 19, államilag elismert vallási entitás közül választhattak a kérdőívet kitöltők. A vallási egyesületek száma 2024-ig 43 volt, amikor kötelezővé tették, hogy az ilyen célból bejegyzett egyesületeket a vallásügyi államtitkárságnál is regisztrálni kell, ezért az ilyen profilú egyesületek száma ma már 200 felett van. Továbbá léteznek olyan vallási csoportosulások is, amelyek nincsenek jogilag bejegyezve, míg a népszámlálás csupán az elismert felekezetek tagságára terjed ki. Innen nézve sokszereplős és nagyon dinamikus a romániai vallási mező, annak ellenére, hogy a lakosság túlnyomó többsége a 19 entitásba sorolja magát.

Forrás: https://vallaskutato.ro

Az 1992-es cenzus esetében ez a szám még 15 volt. Az ortodox, a római katolikus, a görögkatolikus és a muszlim egyházak mellett szerepelt a református, az unitárius, az ágostai evangélikus és a zsinat-presbiteriánus, vagy evangélikus-lutheránus egyház. Továbbá megjelentek a baptista, a pünkösdi, az adventista és a keresztény testvérgyülekezetek, valamint a különböző etnikai kisebbségekhez kapcsolódó vallások: a lipován órítusú ortodox, a zsidó és az örmény vallás. Utolsóként szerepelt az ortodox egyháztól 1924-ben különvált óstílusú, avagy ónaptáras ortodox egyház. Aki egyik kategóriába sem tudta besorolni magát, az a „más vallások” kategóriát választhatta. A magukat ateistának mondók a vallás nélküliek, valamint a vallási identitásukról nem nyilatkozók kategóriáit választhatták.

Az óstílusú ortodox egyház helyzete különösen érdekes abból a szempontból, hogy tagjairól nem tudni pontosan, hányan vannak. Ők voltak azok, akik az 1924-es naptárreform kapcsán nem fogadták el a nyugati naptárat, így kiszakadtak a román ortodox egyházból. Az 1992-es népszámláláskor még szerepeltek a kérdőívben, akkor 32 228 főt regisztráltak, ám az azt követő cenzusokon már nem szerepeltek külön kategóriaként, ezért most ők azt állítják, hogy 500 ezren vannak. A román ortodox egyház nagyon veszélyes szektaként tekint rájuk, nem ismeri el őket. Az államnak az a hatalmi gesztusa, hogy nem tünteti fel őket a vallási entitások között, azt sugallja: ha nincsenek megszámolva, nem is léteznek.

A későbbi népszámlálások során a vallási felekezetek listája folyamatosan bővült (román evangéliumi egyház, Jehova tanúi és a szerb ortodox püspökség), míg a már említett óstílusú ortodox egyház eltűnt a statisztikákból. 2011-től kezdve módszertani változások miatt olyan személyek is bekerültek a számlált népességbe, akik hivatalos nyilvántartásokban szerepeltek, de felekezeti hovatartozásuk ismeretlen maradt, ami 2021-ben már 2,65 millió főt érintett. A legutóbbi népszámlálás további újítása az ateisták és agnosztikusok külön kategorizálása volt, ahol összesen 82 714 főt (57 229 ateistát és 25 485 agnosztikust) regisztráltak.

Továbbá fontos módszertani újítás, hogy a 2021-ben először alkalmazott online adatrögzítés során a felekezeti identitásra vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így megközelítőleg 1,5 millió személy főleg kényelmi szempontok miatt kihagyta ezt az opcionális választási lehetőséget. Kiss Dénes feltételezése szerint az így kimaradók vallási hovatartozása ugyanolyan arányban oszlik meg, mint a magukat valamelyik vallási kategóriába besorolóké.

Forrás: https://vallaskutato.ro

Tehát ha a romániai felekezetek népszámlálásokon regisztrált tagságának változását nézzük az 1992–2021 közötti időszakban, akkor a százalékos összetétel állandóságot sugároz. Harminc év alatt 1,3 százalékkal csökkent az ortodoxok aránya, ami jelentéktelennek mondható, míg a pünkösdiek száma 1,5 százalékkal nőtt.

Azt is meg kell jegyezni, hogy 1990-ben a szekták inváziójától féltek a történelmi egyházak, de ez a félelem alaptalannak bizonyult, a szekták helyett a neoprotestáns egyházak, azokon belül is a pünkösdi, a baptista és a hetednapi adventista felekezetek nyertek teret.

A felekezetek tagságának dinamikájáról szólva Kiss Dénes elmondta, hogy azt leginkább a népességfogyás, a missziós tevékenység, a korszerkezet sajátossága és a gazdasági mutatók határozzák meg. A legszembetűnőbb mutató, hogy három évtized alatt valamennyi egyház tagsága jelentősen csökkent, a pünkösdi egyház kivételével.

A szakember szerint a folyamatos csökkenés oka az általános népességfogyás: ebben az időszakban Románia lakossága 16,5 százalékkal, vagyis 3,75 millió fővel csökkent 1992-höz képest.

Szakmai feltételezések arra engednek következtetni, hogy az általános népességfogyás tetten érhető az egyes egyházak tagságának csökkenésében is, igaz, ennek dinamikái nagyon eltérőek. Az okok között a már említett korösszetételek, illetve az egyházak missziós/evangelizációs tevékenysége és azok mértéke a meghatározó.

A magyar többségű református, római katolikus és unitárius egyházak esetében a teljes lakossághoz képest jelentősebb fogyás az 1990-es években volt kimagasló, amikor a magyar ajkúak kivándorlása meghaladta az országos átlagot. Az évtizedet követően a fogyás üteme állandósult, és mára megegyezik a teljes népesség fogyásával. Az is kiderült, hogy a mai ortodox népesség a rendszerváltás utáninak a 82 százaléka, míg a három magyar többségű egyház a korábbi számuk 72–74 százalékát mutatja fel.

A görögkatolikus lakosság helyzete sajátos, mivel az 1948-ban betiltott, majd 1990-ben jogaiba visszahelyezett egyházhoz korábbi híveinek csak töredéke tért vissza. Ez a népesség az országoshoz képest idősebb volt, ami a későbbiekben fokozottabb mértékű fogyást eredményezett. A rendszerváltás után 223 327 főt számlált a görögkatolikus népesség, míg a legutóbbi cenzus során ennek már csak 60 százalékát, azaz 134 176 személy regisztráltak.

A neoprotestáns egyházak tagsági változásai más dinamika mentén zajlottak. A baptista és az adventista egyházak az első évtizedben 15–30 százalékos növekedést regisztráltak, ezután kezdett csökkenni a tagságuk. A kivételként említett pünkösdi egyház tagsága a rendszerváltás utáni első évtizedben másfélszeresére növekedett, míg 2021-re meghaladta az 1992-es tagság kétszeresét. A kisegyházak sikerének okai alig vizsgáltak, a kutató szerint leginkább a missziós tevékenység, a rendszerváltás utáni általános társadalmi-gazdasági válság, valamint a roma népesség felé való nyitásuk magyarázza a növekvő tendenciát.

Ez utóbbi kapcsán elhangzott, hogy az adventista, baptista és keresztény testvérgyülekezetek hívei körében a romák aránya az országos lakosságarányuk háromszorosa, és mindhárom esetben tíz százalék körüli. A pünkösdi egyház tagságának növekedése is kiváltképp a roma népesség kifejezetten sikeres megszólításában keresendő, hisz a pünkösdiek majdnem egynegyede roma.

A romániai vallási mező fontos jellemzője, hogy az egyházak jelentős része etnikai egyházként definiálja magát. A Román Ortodox Egyház a román nemzet egyházaként tekint magára, míg például a református egyház magyar egyháznak tartja magát. A valóságban viszont kevés olyan egyház van, amely kizárólag egy etnikum egyháza lenne.

A legerősebb etnikai jelleggel a román ortodox egyház és az unitárius egyház bír. Előbbi tagsága 97 százalékban román, míg utóbbi hívei 96 százalékban magyarok. A római katolikus egyház híveinek 55 százaléka magyar és 38 százaléka román. Viszont az országos arányok jelentős regionális különbségeket takarnak, hisz a gyulafehérvári főegyházmegyéhez tartozók túlnyomórészt magyarok, így az érsekség magyar etnikai egyháznak tekinthető.

Az 1,1 milliós romániai magyar közösségen belül a legtöbben a református egyház tagjai (45,3%), de közel ugyanennyien tartoznak a római katolikus egyházhoz is (40,4%). Rajtuk kívül az unitárius egyházban vannak magyarok jelentősebb számban (4,6%), ami azt jelenti, hogy ez a három egyház a teljes romániai magyar népesség több mint 90 százalékát integrálja. A fennmaradó rész legnagyobb arányban az ortodox (1,9%) és a görögkatolikus (1,3%) egyházak között oszlik meg.

Mintegy tízezerre tehető a baptista és az evangélikus-lutheránus egyházak magyar ajkú tagsága (a magyar népesség 1,1 százaléka), ezres nagyságrendű a Jehova tanúinak, adventistáknak, pünkösdieknek és a keresztény testvérközösségeknek a tagsága, és pár száz tagja van a kis létszámú, nem magyar etnikai egyházaknak.

Az állam által nem elismert felekezetek, vallási közösségek magyar tagjainak száma 2532, míg a becsült számuk 2794. Az e kategóriába tartozó vallási közösségek kutatása még szűz terület, de különböző, nem publikált anyagokból kiderül, hogy a legtöbb híve a Hit Gyülekezetének lehet.

Összességében tehát úgy tűnhet, hogy egy hatalmas állóvizet ábrázol a romániai vallási tájkép, de a mélyben a következő jelentős áramlatok mozognak:

• a román népesség lassú átrendeződése a pünkösdi egyház, valamint a felekezeti kötődés nélküliek és ateisták csoportja irányába,
• a roma népesség átáramlása a történelmi egyházakból a neoprotestáns kisegyházakba,
• az etnikai kisegyházakhoz tartozók számának rohamos mértékű csökkenése,
• mivel Romániára egy nagyon erősen szabályozott vallási rendszer jellemző, így új egyházak nehezen tudnak teret nyerni.