Mit jelent háromezer tő levendula? A saját levendulaültetvényt gondozó Pásztor Krisztina pontosan tudja ezt

Pásztor Krisztinával és a Levendulas nevű márkával gyakran lehet találkozni az utóbbi években a kolozsvári (és nemcsak kolozsvári) kézműves vásárokon. A márka és a vállalkozás immár a tizedik évében jár, ezalatt az idő alatt pedig nagyon változatos lett a termékkínálat is.

Pásztor Krisztinával a kolozsvári Koffer kávézóban és könyvesboltban találkoztunk – ahol egyébként meg lehet kóstolni az általa készített természetes szörpöket is –, ahol elmondta: már a legelején eldöntötte, nem akar az a fajta „levendulás néni” lenni, aki vászonszütyőkbe tömködi a szárított levendulát, hogy aztán 3–5 lejért eladja ezeket a párnácskákat illatosítónak a ruhásszekrényekbe, hanem megpróbált kreatívan hozzáállni a növény felhasználásában rejlő lehetőségekhez. Ma már a növényi alapú szappanok mellett arc- és testápolókrémeket, gyógybalzsamokat és -olajokat, organikus virágvizeket, méregtelenítő fürdősókat, virágteákat, bőrradírokat is készít, a levendula mellett pedig számos más növény is felkerült a palettára.

A korábban újságírással, marketinggel foglalkozó Pásztor Krisztina egy adott ponton úgy érezte, hogy váltania kell, ezzel párhuzamosan pedig azt is érezte, hogy „a növények hívása” egyre erőteljesebbé válik számára, így szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy ebbe az irányba kell indulnia. Miután egy kolozsvári albérlet kis kertjében hosszasan kísérletezett a levendula magról történő szaporításával, úgy érezte, hogy ezzel a növénnyel már elég erős a kapcsolata.

Különböző dokumentumfilmekből is tájékozódott a növényről, aztán 2014-ben a párjával közösen elültették az első ezer tövet a Kolozsvár közelében fekvő Magyarkapuson, ahova azóta ki is költöztek.

A nem túl „virágos” kezdetek után azonban elég hamar jöttek azért az elégtételek is.

Az első ezer tő után a következő évben ültettek még 1500 tövet, majd rá egy évre még 500-at. Mivel a növény évelő, ezek a tövek évről évre újra kihajtanak, sőt egyre szebb bokrokat alkotnak, így „csak” a megmunkálására kell összpontosítani. Ami továbbra sem könnyű, hiszen teljesen organikus, biogazdálkodásról van szó, vegyszerek híján viszont, „kora tavasztól nyár közepéig benne kell lenni”, rengeteget kell kapálni, gyomlálni, hogy a már említett agresszív gyomok ne okozzanak túl nagy kárt a növényekben.

Aztán jött a következő kihívás: hogyan lehet értékesíteni a már meglévő növényeket?

Nem volt ez azonban tejesen tréfa dolog, hiszen az első vásári részvételére valóban rengeteg gasztrotermékkel készült, amelyekben elsősorban fűszerként használta a levendulát: a klasszikus szörpök mellett különféle gyümölcs- és zöldséglekvárokba csempészte be a növényt, de akkor találta ki a liktáriumot is. Pontosabban nem ő találta ki, hiszen a régi szerzetesi gyógyászatból inspirálódott. Régen, amikor nem volt még cukor, a méz pedig luxuscikknek számított, a szerzetesek a különféle, önmagában nem túl ízletes gyógynövényi hatóanyagot elsősorban szőlőből vagy almából készült gyümölcszselékbe keverték, ezt nevezték liktáriumnak. Ez úgy készült, hogy a gyümölcs levét nagyon lassan, gyenge tűzön vagy a napon párologtatták, amíg az teljesen besűrűsödött, zselészerű nem lett – ez az ízletes zselé aztán alkalmas volt arra, hogy belekeverjék a különféle orvosi hatóanyagokat. Ez Krisztinának is nagyon megtetszett, így ő is elkezdett mustból liktáriumot készíteni, természetesen különböző gyógynövényekkel feldúsítva.

Aztán nagyon hamar következtek a kozmetikai termékek is

a gasztronómiai érdekességek után. Az elején a levendulás – és egyéb – szappanokat nem is maga Krisztina készítette, hanem valakivel közreműködésben, akinek viszont egy idő után meghaladta a kapacitását a kétfelé való termelés, így Krisztina is rábírta magát, hogy maga készítse el a szappanokat. A szappanok esetében például a vízállagot a levendulavíz adja, amely tulajdonképpen az illóolaj-lepárlás után visszamaradt, a növény számos értékes tulajdonságát magában őrző folyadék, de a szappanfőzési folyamat végén még illóolaj is kerül a kész termékbe.

Lepárlás: az illóolaj a felszínre emelkedik, alatta ott a levendulavíz

Az első sikeres termékek után Krisztina már bátrabban kísérletezett, így a szappanok után jöttek szépen sorban a gyógybalzsamok, gyógy- és masszázsolajok, majd egy újabb tanulási kört követően a testápolók, krémek következtek.

Ilyen újszerű termék például az újabbak közül a lábáztató por, amelyet fel kell oldani vízben használat előtt, és nemcsak a lábfej különféle problémáira hasznos, hanem a lábáztatás által az egész szervezetet méregteleníti.

Hogyan néz ki egy év egy ilyen vállalkozásban?

Januárban Krisztina átnézi az előző évi kiadásokat és bevételeket, megnézi, hogy milyen termékek voltak kelendőbbek, ez már önmagában ad egy irányt a következő évre nézve.

Március elején már el is kezdődnek a kinti munkálatok, az a kemény fizikai munka amiről már szó esett, és amiben már önkéntesek is részt vesznek az utóbbi időben. A legnehezebb az április és a május, hiszen ekkor esik a legtöbb eső, ami nagyon kedvez a gyomoknak, de júniusban is folyamatosan kell gondozni, gyomlálni a földet, ahhoz, hogy a júliusi virágzásra optimálisak legyenek a körülmények.

Aratás után következik a csomózás, szárítás, illetve ezzel párhuzamosan az illóolaj-lepárlás és a friss levendulából készülő termékek legyártása. A száraz csokrokat dobozolni kell, hogy ne nedvesedjenek újra, majd a feldolgozás szakaszosan következik, általában a vásárokat megelőzően.

Vásár tulajdonképpen csak januárban nincs,

egyébként az év többi részében folyamatosan vannak ilyen alkalmak.

Az értékesítést azonban nem szívesen adná át másnak , mert ő tudja a leghitelesebben elmondani a saját termékeiről a fontos tudnivalókat. A tavalyi év végén például a karácsonyi vásárokra egy komolyabb meghűlés miatt már el sem jutott, idén pedig valóban gyökerestül újra akarja gondolni a tevékenységét, a vásárok megritkításával elsősorban a fitoterápiára, a gyógynövények felhasználására szeretné fektetni a hangsúlyt, de a régi vágyát, a növényekkel való energiakezelést is ki akarja teljesíteni, és hozzáférhetővé tenni az érdeklődőknek. Más szóval a növényekkel való foglalkozás spirituális oldalát helyezné előtérbe.

Krisztina szerint minden növénynek megvan a maga töltete, energetikai célja, ereje,

ami túlmutat az adott növény természetes gyógyító hatóanyagain, amelyek a fizikai panaszokat csillapítják, és azt is vallja, hogy egy növényi energiakúra sokat segíthet az ember továbbfejlődésében.

A növényekkel, gyógynövényekkel való foglalkozásról azt vallja, hogy egy ősi eszköz, ami sokáig velünk volt, de a modern orvostudomány háttérbe szorította – csak később jött a felismerés, hogy a modern orvoslás a hagyományos gyógyászattal együtt, kéz a kézben tud igazán jó hatást elérni. A növényekkel kapcsolatos energetikai tudásról azonban még mindig nagyon kevés szó esik, Krisztinát pedig éppen ez az aspektus foglalkoztatja leginkább.

A levendula mellett pedig számos más növény is fontossá vált Krisztina számára, kiemelt helyen szerepel a vadrózsa, korábban az orbáncfű került előtérbe, azelőtt a tejoltó galaj, amely egyébként Szent Iván éjszakáján virágzik először.

Minden évben van egy olyan növény, amelynek központi szerep jut,

tavaly például a kakukkfű volt a kiválasztott.