Közép-Kelet-Európa az ukrajnai háború árnyékában: merre van az előre?

A minap bejárta a román és – részben – az erdélyi magyar sajtót is egy hír, amelyről mi is beszámoltunk: a pozsonyi székhelyű, Globsec nevű geopolitikai agytröszt felmérése a közép-kelet-európai országokban lezajló aktuális folyamatokról és főbb tendenciákról, különösen az orosz–ukrán háború vonatkozásában, illetve a Kelethez és Nyugathoz való viszonyulást, valamint a demokráciával összefüggő kérdéseket tekintve.

A hazai média érthető módon azokat az aspektusokat emelte ki, amelyek Románia szempontjából legfontosabbnak tűnhetnek: nevezetesen, hogy drámaian zuhant nemcsak a köztársasági elnökbe, de a teljes demokratikus berendezkedésbe vetett bizalom, ezzel párhuzamosan pedig megnőtt az autoriter államvezetés iránti igény (ebben Románia abszolút sereghajtónak – vagy csúcstartónak? – számít a régióban).

Úgy véljük azonban, hogy ez a történet megér még egy misét: hiszen egy olyan felmérésről van szó, amely kilenc országra terjed ki (Románia, Magyarország, Bulgária, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Észtország), az adatok pedig az egymással való összehasonlításban nyerik el az értelmüket, ez alapján válik értelmezhetővé, milyen trendek uralják a közép-kelet-európai közgondolkodást. Természetesen leginkább Románia és Magyarország érdekelhet bennünket, de nem árt látni, a főbb kérdésekben hol helyezkednek el a régió többi országához viszonyítva.

A felmérés teljes anyagának átböngészése után általánosságban azt a következtetést vonhatjuk le (összhangban egyébként a kutatás készítőivel), hogy a demokráciába és a politikai elitbe vetett bizalom megrendülése, illetve a keleti orientáció megerősödése leginkább három országra jellemző a régióban: Romániára, Bulgáriára és Szlovákiára; de érdemes témakörönként megvizsgálni, mi a helyzet – az aktuális főtémákra koncentrálva.

Kelet–Nyugat

Romániában a legkisebb azok aránya, akik az országot a Nyugathoz sorolják, és legnagyobb azok aránya, akik Kelet felé tájékozódnak: 27, illetve 24% (a nyugati irányultság 2021-ben még 43% volt, a keleti pedig csak 6%), tehát az utóbbi időkben drasztikus változás állt be e téren. A románok 37% válaszolta azt, hogy az ország helye valahol a kettő között van.

Magyarországon lényegében nincs társadalmi támogatottsága az ország keleti irányultságának: ez 2%-ot jelent, azaz nagyjából a felmérés hibahatárán belül van. A nyugati orientáltságot 38% vallja (ez hat százalékos növekedést jelent a tavalyihoz viszonyítva). Viszont: a régióban itt a legmagasabb a köztes (se Kelet, se Nyugat, ha úgy tetszik: „kompország”) állapotot vallók aránya: 53%, bár ez is csökkent hat százalékkal tavalyhoz képest.

Romániát Kelet felé fordulásban Bulgária és Szlovákia követi, a lista másik, Nyugat-barát végén Litvánia, Csehország és Észtország áll.

Európai Unió

Nem találnák ki, hogy ha a most következő hétvégén népszavazást tartanának arról, ki kell-e lépni az Európai Unióból, vagy ellenkezőleg, benne kell maradni, melyik az a három ország, amely elsöprő többségben a maradás mellett voksolna. Nos, Közép-Kelet-Európa leginkább EU-párti országai: Litvánia (88%), Lengyelország (88%) és Magyarország (85%, ez hét százalékos növekedést jelent 2021-hez képest), a kilépés pártján állók aránya mindhárom országban 10 százalék alatti. Ami legalábbis feltűnő, az ezüst- és bronzérmes országok állandó, Brüsszellel folytatott csörtéit tekintve.

A legkevésbé EU-párti országok pedig: Bulgária (maradás: 70%, kilépés: 23%), Észtország (maradás: 74%, kilépés: 16%) és Románia (maradás: 75%, kilépés: 21%).

Összességében: a közép-kelet-európai népesség mintegy 80 százalékának esze ágában sem áll elhagyni az Európai Unió hajóját.

NATO

Nagyjából ugyanekkora arányú a NATO támogatottsága is, de lássuk, mi a helyzet országonként.

Ha most hétvégén referendumot tartanának a NATO-tagságról, a maradás mellett voksolna Lengyelországban 95%, Litvániában 88%, Csehországban 87%, Magyarországon 85%. Egyetlen kivétellel minden országban növekedett a NATO iránti elkötelezettség – vélhetőleg nem függetlenül az ukrajnai háborútól –, két országban viszont elég magas a kilépéspártiak aránya is: Szlovákiában (pro-NATO: 72%, anti-NATO: 23%) és Romániában (pro-NATO: 80%, anti-NATO: 16%).

A nagy kivétel Bulgária: déli szomszédainknak csupán 50%-a támogatja az észak-atlanti szövetséget, az ellenzők aránya viszont 38%-ra nőtt (az egy évvel ezelőtti 25%-ról).

Azt viszont összességében csak a közép-kelet-európaiak 28%-a támogatja, hogy a NATO a saját haderejével avatkozzon be a szomszédban dúló háborúba Ukrajna oldalán.

Stratégiai partnerek

Itt elsősorban arra voltak kíváncsiak a felmérés készítői, hogy a régió országainak polgárai hogyan viszonyulnak három nagyhatalomhoz: az Amerikai Egyesült Államokhoz, Németországhoz és Oroszországhoz. Mindegyik országot nem fogjuk felsorolni, de:

Magyarország számára a messze legfontosabb stratégiai partner Németország (58%, ebben csak Csehország előzi meg anyaországunkat, a maga 74%-os németbarátságával). Oroszországot 35% tekinti stratégiai partnernek, ebben igazából csak az a feltűnő, hogy az arány nem változott tavaly óta, tehát a háború nem befolyásolta (ebben csak Szlovákia haladja meg Magyarországot, a maga 37%-ával, de ott eleve nagyobb volt az oroszbarátság mértéke). Meghökkentően alacsony viszont azok aránya, akik az Egyesült Államokat stratégiai partnernek tekintik, mindössze 13%, ez messze a legalacsonyabb a régióban.

Romániában a helyzet épp fordítva áll: az Egyesült Államokat 75% tekinti stratégiai partnernek, ezzel a hagyományosan Amerika-barát Lengyelországot is meghaladja (tavaly ez 47% volt), Németországot mindössze 19% (ez 42%-ról esett vissza), Oroszországot pedig alig 3% (a tavalyi 13 helyett).

Érdekes módon, ettől még az összes ország a NATO-n belül fontos szövetségesnek tartja Amerikát, ebben Románia és Magyarország nem különbözik egymástól (70% mindkét államban). Továbbá mindkét országban – a háború következtében – a tavalyihoz viszonyítva közel kétszeresére nőtt azok aránya, akik szerint Oroszország biztonsági fenyegetést jelent a hazájukra nézve (58 és 45%).

Az ukrajnai háború

Az ezzel kapcsolatos álláspontok egyes résztémákon belül is változatosságot mutatnak, a kép tehát nem minden ország esetében egyértelmű, mert a mutatók néha egymásnak is ellentmondani látszanak. Mindenesetre általánosságban véve az a kép rajzolódik ki, hogy három olyan ország van a régióban, amelynek a polgárai vonakodnak elszakítani a kötelékeket Oroszországtól, illetve Ukrajnáról sincsenek túlságosan jó véleménnyel: Magyarország, Bulgária és Szlovákia.

Arra a kérdésre, hogy ki a felelős a szomszédban zajló háborúért, a magyarok 48%-a válaszolta azt, hogy Oroszország (Bulgária: 50%, Szlovákia: 51%); 19%-a azt, hogy a Nyugat, mert provokálta Oroszországot (Bulgária: 26%, Szlovákia: 28%); 18%-a azt, hogy Ukrajna, mert elnyomta az oroszajkú kisebbséget (Bulgária: 12%, Szlovákia: 18%).

Ugyanezek a mutatók Románia esetében: a felelős Oroszország: 63%; a Nyugat: 26%; Ukrajna: 6%.

Oroszország felelőssége mellett leginkább a lengyelek, a csehek és a litvánok kardoskodnak.

A közép-kelet-európaiak többsége elismeri Ukrajna szuverenitását (egyedül a bolgárok azok, akiknek kevesebb mint fele tartja önálló államnak, illegve sokan a Nyugat bábjának, vagy éppen Oroszország részének tekintik).

Ukrajna EU- és/vagy NATO-tagságát legkevésbé a magyarok, a bolgárok és a szlovákok támogatják, leginkább pedig a lengyelek, litvánok és csehek; a románok a középmezőnyben helyezkednek el. Viszont: a leginkább elutasító országok Ukrajna semlegességét támogatják, és ellenzik az orosz érdekszférához való tartozását is.

Nincs olyan ország a régióban, amelyben többségben lennének azok, akik konkrét NATO-csapatokat küldenének Ukrajnába (a két végpont itt Magyarország 9%-kal, illetve Lengyelország 41%-kal).

Felfigyelhetünk viszont egy érdekes „részletre”: Oroszország általános megítélése nem feltétlenül esik egybe Vlagyimir Putyin megítélésével. Az orosz elnököt ugyanis szinte mindenütt negatívan ítélik meg, nagyon nagy többségben – igen, Magyarországon is, ahol 71% a Putyint elítélők aránya. Romániában ez 80%; mondani sem kell, hogy a „Putyin-tagadók” listáját Lengyelország és Csehország vezeti, 96, illetve 95%-kal.

Demokrácia

A romániai média, mint említettük, a felmérésnek ezt a vonatkozását emelte ki, nem véletlenül. Románia ugyanis az az ország, amelynek lakosai a legkevésbé elégedettek a demokrácia működésével (23%), a legkevésbé bíznak a kormányzatban (25%), illetve akik a leginkább úgy gondolják (ráadásul toronymagasan, 66%-ban), hogy teljesen mindegy, ki birtokolja a hatalmat, úgysem változik semmi. Abban a kérdésben is, hogy a politikai rendszer figyelembe veszi-e az egyszerű állampolgárok igényeit, csak a bolgárok pesszimistábbak a románoknál (Románia: 30%, Bulgária: 19%). Ráadásul az eredmények egyre rosszabbak a tavalyi és tavalyelőtti adatokhoz képest.

Némi tanácstalansággal kezelik a kutatás összeállítói Magyarország és Lengyelország „esetét”: mint írják, paradoxonnak tűnhet, hogy miközben a nemzetközi szervezetek sorra marasztalják el ezt a két országot a demokrácia és a jogállamiság minőségének romlása miatt, a demokráciába vetett bizalom és a politikai rendszerrel való elégedettség egyre növekszik a magyarok és a lengyelek körében.

Arra a kérdésre, hogy elégedettek-e a demokrácia működésével, a magyarok 54%-a válaszolt igennel (ez 9%-os emelkedést jelent a tavalyi évhez képest). A helyzet hasonló Lengyelországban is. A magyar válaszadók 52%-a gondolja úgy, hogy a politika figyelembe veszi az emberek igényeit (tavaly ez a szám 31% volt). 55%-uk bízik a kormányzatban. Megjegyzendő, hogy mindegyik kérdésben a csehek látják leginkább pozitívan a dolgokat.

A régión belül Romániában a legalacsonyabb a demokráciának mint politikai rendszernek a támogatottsága: 65% tekint pozitívan a demokráciára, ezen belül 52% kifejezetten a demokrácia liberális válfajára; de 60% kiegyezne egy erőskezű vezető által irányított, demokratikus intézmények nélküli autoriter kormányzásban is.

Magyarországon a demokrácia támogatottsága 83%, ezen belül a liberális demokráciáé 52%, az autoriter hatalomgyakorlást pedig a lakosság 34%-a fogadná el. Lengyelországban, Lettországban és Észtországban a magyarországihoz hasonlóak az adatok, a románok „antidemokratizmusát” leginkább a bolgárok és a szlovákok közelítik meg, a csehek pedig „szuperdemokraták”.

A Közép-Kelet-Európa-kép tehát, ami kirajzolódik a felmérésből, összetett, változatos és néhol meglepő, de talán alkalmas arra, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le belőle – egyszerű polgárok és döntéshozók egyaránt.