Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Anul nou care n-a fost – vagyis Az új év, ami sosem jött: szeptember 28-tól fut a mozikban ezt a címet viselő román film. Szép csendben vonultunk be a kolozsvári Florin Piersic mozi termébe egy hűvös októberi kedd estén, hogy megnézzük a többszörösen díjazott, Bogdan Mureșanu első egészestés (két óra tizennyolc perces!) alkotását, amely a csíkszeredai Gopo-díjas Biró Boróka első operatőri munkáját is jegyzi.
A film kolozsvári premierje hétfőn este volt ugyanitt, méghozzá a rendező jelenlétében. Kedd este körülnéztem: a legtöbb néző a saját generációmból, az ezredfordulósokból származott, akik vagy nem kaptak helyet a bemutatóra, vagy nem tudtak az azelőtti napon részt venni, de így is bőven elfoglalták a helyeket. Mi lettünk az elsődleges közönsége azoknak a filmeknek, amelyek a romániai kommunizmusról, annak utolsó napjairól és a ’89-es forradalomról szólnak – mi készítjük őket karöltve az X generációsokkal, akik öntudatlanul vészelték át a nyolcvanas éveket, vagy meg sem voltunk születve.
amely közvetlenül 1989. december 21. előtt sűríti magába az eseményeket, hogy az a temesvári vérengzéseket követően Bukarestig gyűrűzzön – a többit pedig már ismerjük. Az izgalom nem csupán az újrajátszott történelem katarzisának újrajátszása miatt fontos, hanem az a pattanásig feszülő közhangulat és paranoia, ami a forradalom megelőző napjait uralta. Maximumra járatva.
Ugyanis több évtized paranoiás közhangulat tudott csak így megágyazni neki, s talán a film egyik legnagyobb erőssége pont ez: a színészi apró, ijedt mimikától elkezdve a klisékig (lehallgatják-e a telefonod, közvetlen ismerősöd, barátod besúgó, nem tudod, épp ki és mikor szúr hátba stb.) mindent átsző a bizonytalanság, az őszintétlenség, amely ötvöződik közben egy agresszív közlésvággyal és elharapózott indulatokkal, meg a színtiszta paranoia (ami még a szekustisztet is eléri).
Két egyetemista fiú meg akar szökni az országból, búvárruhát vesznek, pénzt gyűjtenek, hogy a búvárt lefizessék, aki átviszi őket délen a Dunán. Az egyik fiú apja tévés rendező, aki a Plugușorul patriotic című hazafias, mindenki által gyűlölt újévi „bohózaton” kénytelen dolgozni, amikor a felvételeken szereplő egyik színésznő megszökik az országból.
A felvételeken hiba van: hogy kijavítsák, a nőhöz hasonló másik színésznőt keresnek, így akadnak rá a bukaresti Nottara Színház színésznőjére. Ő viszont gyűlöli a rendszert, s bár a kollégája meggyőzi, hogy vállalja el – hiszen csak két sort kell megtanulnia –, mindent megtesz, hogy ne sikerüljön, rekedtre énekli magát és zúzódást ejt az arcán. (Hogy hogy sikerül ez neki, azt nem spoilerezzük.)
Eközben egy gyári munkásnak meggyűlik a baja a kisfiával, aki levelet írt a Télapónak, amelyben felsorolja, hogy mit szeretne magának, az anyukájának és az apukájának: magának egy játékmozdonyt, az anyukájának egy új táskát, és apukának... nos, hogy haljon meg Nicu bácsi. A város másik felében egy idős nő szembesül saját meggyőződéses párttagsági múltjával és azzal, hogy régi házát le fogják rombolni, őt pedig a szekus fia által szerzett új tömbházlakásba kényszerítik.
A 40 színészt felvonultató, sok helyszínen játszódó filmben visszaköszönnek már korábbi, hasonló témájú (és román újhullámos) filmekből ismert színészek (pl. a Metronom, a Libertate, Undeva la Palilula, Marfa și banii, Cadoul de Crăciun, Soldații. Poveste de Ferentari stb.), akik azt a hatást keltik, mintha az elmúlt két évtized román filmművészetének bizonyos szelete egyetlen nagy történet lenne különböző szálakkal.
A Plugușorul patriotic egyébként létező műsor volt, és az újévi szám el is készült, a forradalom kitörése miatt azonban sosem közvetítették a tévében – ebből az archív felvételből is láthatunk részleteket. A rendező szerint elég nehéz volt újraalkotni egy korabeli tévéstúdiót megsemmisült kellékek híján, így a képernyők nagy részét 3D-s nyomtatóval hozták létre, hogy autentikus legyen.
1989. december 21. előestéjén mindenki úgy érzi, inog a lába alatt a talaj, miközben megpróbál úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A magukra erőltetett nyugalom ötvöződése a félelemmel és az apró reménysugárral sorsfordító döntésekre kényszeríti a szereplőket: abban a pillanatban, hogy Bukarestbe ér a forradalom szele, és láthatjuk Ceaușescut archív felvételekről integetni az erkélyen, megfagy a levegő és megáll az idő. A krízishelyzetben lévő szereplők arcára egyszerre ül ki a határozottság, a dicsőség, a győzelem, a bizonytalanság, és az, ahogy az egymásnak ellentmondó érzelmeket kezelik.
akik csak archív tévéfelvételekről, bejátszásokból, játék- és dokumentumfilmekből ismeri a romániai forradalmat.
Úgy tűnik, a romániai művészetben igény van arra mindenféle generáció erőfeszítései által, hogy újra és újra eljátsszuk és átéljük 1989 decemberének szellemi orgazmusát, hiszen annak a pár hétnek a leforgása alatt megtapasztalt bombasztikus szabadságérzet olyan löketet generált, ami mai napig kiaknázhatóvá teszi a történteket.
Bogdan Mureșanu egy korábbi rövidfilmje jeleneteinek felhasználásával – A karácsonyi ajándék/ Cadoul de Crăciun (a kisgyerek-Télapó sztori) vitte tovább és bővítette ki a forgatókönyvet, elmondása szerint végig azt érezte, hogy jóval több van a történet mögött és feltétlenül folytatást, kiteljesedést követel. Negyven színész és számtalan helyszín felhasználásával (az egyetemista fiúk szökési kísérletét például a comanai Neajlov-delta mocsarasaiban forgatta mínusz 13 fokban) sikerült elérnie, hogy ennyire dinamikus, akciódús alkotást legyen a végeredmény, és tűkön ülve várja az ember a végkifejletet.
Ugyanis az Anul nou care n-a fost végtelenül izgalmas és remek vágások, átmenetek dícsérik, a kissé rázkódó handycames megoldás pedig még feszültebbé teszi az atmoszférát, így egyszerre lesz ironikusan közeli és intim. A reszkető kamerás megoldásra különben van a filmben fikciós utalás is: a tévés rendező is megjegyzi, hogy a hibás felvételnél nem kellett volna úgy ide-oda kapkodni a kamerát, mert így sokkal nehezebb összerakni az új felvétellel.
A filmet több helyen is komédia-dráma műfaji besorolással emlegették, ami helytálló, viszont a kolozsvári közönség inkább a fordított sorrendre esküdt meg, és tényleg csak a vicces részeknél, replikáknál röhögött fel a nézőtéren, ami arra enged következtetni, hogy a dráma, a fájdalom és a történelem lassú feldolgozása prioritást élvez: komolyan vesszük, hogy meg kell rendülni. Már hogy is ne rendülnénk: összeomlott hit és kilakoltatás, félig sikerült szökési kísérlet, az archív felvételekről visszaköszönő embertömegek, akik integetnek a tankokról, piedesztálokról, virágot puskacsőbe helyezők, a csődületben fellázadó munkások, a könnyeivel küszködő ellenálló színésznő elcsukló hangja és tekintete láttán.
Ha arra gondolok, hogy manapság az ingatlankáosz és a nehezülő városi lakhatás értékessé és megbecsültté tette a tömbházak egykor gyűlölt tereit és kényszerét, akkor át tudom értékelni azt is, mit érzett egykoron az, aki hitt valamiben, mégis lerombolták a családi otthonát. Mindvégig az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan lehet ennyi kettősséget megtartani egy kézben? Hogy lehet úgy megbecsülni a kiharcolt szabadságot, hogy közben rájöttünk: a rendszerváltás nem volt igazi, csupán opportunisták gyülekezete vette át a hatalmat, és három napig tartott a dicsőség eufóriája.
még akkor is, amikor a lehető legnagyobb szabadságban élnek, hiszen az mindig relatív. Tény, hogy szabadabban élünk Romániában, mint valaha, mégis átszövik az életünket a munkahelyeinkért, a családunkért, a gyerekeinkért hozott kompromisszumok, legyen az politikai, hitbéli, pragmatikus döntés (vagy ezek keveréke). Az ilyen filmek vissza-visszatérnek a kommunizmus tragikomikus kliséire, ez mindig nyerő Románia egyetlen igazi, maga által kiharcolt népakarata legitimációjára.
A forradalom mindenkinek jó, és a film mesterien mutatja azt is, hogy a befagyasztott, statikus utolsó képkockák hogyan is teszik fel a kérdést: jó-jó, hogy forradalom, de mi következik utána? (Iliescuval és örökségével most szembesülünk igazán.)
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A Gyilkos-tó környékén nem volt gravifoci a kollégákkal, meg bioszkenneres testzsír-optimalizáló mélykozmetikai kezelés, mint Kolozsváron.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Új, kétszer három sávos autópálya építését tervezik Bukarest és Giurgiu között, amely a várakozások szerint jelentősen javítja majd a közlekedést a térségben.
Vissza a jövőbe: hátratekerték egy hivatali autó kilométeróráját, hogy kevesebbet mutasson. Romániai állampolgárok is eltűntek a pusztító spanyolországi árvízben.
Egy teherautó és egy személyautó ütközött össze Gernyeszegen vasárnap délután, a személyautóban utazó négy személy a helyszínen életét vesztette.
A közlekedésügyi minisztérium kibocsátotta az építési engedélyt a Szatmárnémeti–Óvári gyorsforgalmi út kivitelezéséhez. A partiumi megyeszékhely terelőútjától induló 11 kilométeres autóút újabb összeköttetést teremt majd a magyarországi úthálózattal.
Dulakodásra lett figyelmes egy olvasónk kedden reggel röviddel 8 óra előtt, amely Csíkszeredában, a Kossuth Lajos utcai Electrica előtt tört ki, több ember között.
A kommunista rezsim nemzeti korszakában sokan és sokat dolgoztak azon, hogy Doboka várába valahogy beültessenek egy bizonyos (román) Gelut. Össze is jött az elvtársaknak. Megnéztük, mi van ott ma.
A kommunista rezsim nemzeti korszakában sokan és sokat dolgoztak azon, hogy Doboka várába valahogy beültessenek egy bizonyos (román) Gelut. Össze is jött az elvtársaknak. Megnéztük, mi van ott ma.
Mire következtethetünk a Kriterion igazgatója és egy Koltai Ervin fedőnevű diplomata kapcsolatából? Fodor János történésszel beszélgettünk.
Mire következtethetünk a Kriterion igazgatója és egy Koltai Ervin fedőnevű diplomata kapcsolatából? Fodor János történésszel beszélgettünk.
Éjszaka megszólaló baglyok. Sorban áll a gyerek a hintánál. Graffiti van a falon. A koncon marakodunk.
Éjszaka megszólaló baglyok. Sorban áll a gyerek a hintánál. Graffiti van a falon. A koncon marakodunk.
Amíg a magukat bölcsnek nevező elöljárók semmibe veszik az általuk irányított város adófizető polgárait, nem jobbak a történelem nagy ostobáinál. Esetleg kisebbek.
Amíg a magukat bölcsnek nevező elöljárók semmibe veszik az általuk irányított város adófizető polgárait, nem jobbak a történelem nagy ostobáinál. Esetleg kisebbek.
Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.
Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Klubkoncerten látni az egyik legismerebb magyar zenekart – ez talán már csak kelet-európai sajátosság. De mondjuk azok közül a legjobbak közé tartozik.
Klubkoncerten látni az egyik legismerebb magyar zenekart – ez talán már csak kelet-európai sajátosság. De mondjuk azok közül a legjobbak közé tartozik.
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Amikor a Facebook megjelent, azt hittük, vele kicsit jobb lesz a világ.
Narrátor: de nem lett jobb.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A Gyilkos-tó környékén nem volt gravifoci a kollégákkal, meg bioszkenneres testzsír-optimalizáló mélykozmetikai kezelés, mint Kolozsváron.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Ma sem tudnánk biztosan megmondani, mit kellett volna jobban csinálni ahhoz, hogy a dolgok másképp történjenek – állítja monstre-interjúnkban B. Szabó János, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának igazgatója.