A kolozsvári városvezetés szerint a Kis-Szamos partjának rehabilitációja tulajdonképpen kész van. Egy napsütéses februári napon fogtuk magunkat, és végigjártuk a partot a Horea úti hídfőtől az újonnan épített hídig, amely a Grigorescu negyed végén épült, a Rózsák parkjával átellenben.
Szem előtt tartva az évszak sajátosságait, nem vártunk még kirobbanó zöldre a környéken: a folyóparton azonban tényleg kevés újonnan ültetett fa áll, és meghonosodásuk sem garantált. A betonrengeteg azonban magáért beszél, a bicikliútnak viszont nagyon örülünk, ahogy a tisztább folyóvíznek is.

Akármi is történjen a parttal, a graffitiseknek nem lehet megálljt parancsolni, és nem volna igazi a város, ha ők nem lennének. A legveszélyesebb és legfurcsább helyekre is képesek beslisszolni - a kis fémlétra mindent elárul.
Nem tudnék visszaemlékezni, hogy mikor volt olyan utoljára a kincses városban, amikor semmi nem volt feltúrva. Mentségére legyen mondva, jó pár dolog egyszerűsödött, szépült és korszerűsödött Kolozsváron, Emil Boc polgármestersége óta azonban szembetűnő, hogy a szimultán városfeltúrások, folyamatos forgalmi elterelések időnként mennyire megnehezítették a városlakók életét, közlekedését. Nyilván ennek ez a rendje-módja, másként nem lehet – esetleg jobban, szem előtt tartva a város rohamosan növekvő lakosságát és a helyszűkét, ami ezzel jár.
2021 óta a város polgárai hol árgus szemekkel, hol kíváncsi tekintettel figyelték a Kis-Szamos partjának EU-s pénzekből történő rehabilitálását. Mint mindig, ez is a közjót kellene szolgálja: az emberek igényeire szabottan, korszerűen és nem utolsósorban tekintettel a környezetre, a vizes élőhelyre. A folyóban és mellette állandóan sirályokat, vízityúkokat, különböző récefajokat lehet megfigyelni, a part fáin sok a fenyőrigó, a varjak is birtokba veszik a stégeket, a nádfoltokban is rejtőzködnek madarak. A Garibaldi-híd alatt jégmadár cikkant át.
Ha engem kérdeznének, nem volnék jó példa, ugyanis személyes meglátásom az, hogy jobb, ha a zöldövezeteket, parkokat, az emberek által frekventált eldugott kis helyeket, oázisokat békén hagyjuk, vagy a lehető legkevesebb beavatkozást eszközöljük rajtuk.
Még 2018-ban jött szembe velem a brit Guardian jóvoltából ez az írás, amely összegezve annyit mond, hogy a térhasználati tendenciák mindig fölfeslenek valahol a városi térrendezéssel szemben, magyarán az emberek akkor is kialakítják maguknak a számukra megfelelő ösvényeket, ha az útépítés, térkövezés máshová terelné őket.
Persze sokan nem így gondolják - a rendezettség, struktúra, a gizgazok nélküli környezet, a kényelem és a szelídség mind meghatározók az emberek számára, amikor igénybe vesznek egy közteret. Ez az ellentét valószínűleg sosem fog feloldódni, és mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik. (A szerk. itt most helyeslően magára mutogat.) Ezzel pedig nincsen semmi baj - azzal van baj, amikor túl sok ilyen vagy olyan térbeli elem eltűnik. Magyarán: az sem jó, ha minden futószalagon gyártott, arctalan és nincs karaktere, eltűnik az a kevés vadság is egy városi-természeti környezetből, de az sem jó, ha akkora a felfordulás és a dzsungel, hogy hasznavehetetlennek bizonyul.
A vágy ösvényei – fogalmaz a Guardian-cikk szerzője. A kolozsvári Szamos-partnak jó néhány ilyen területe volt, többek között a népszerű kutyafuttató füves rész a Horia Demian Sportcsarnokkal szembeni hídtól a Babeș-parkig, nagyjából. Sokan panaszkodtak arra, hogy a térségben elszaporodott a kutyaszar – ez azonban a gazdák hibája, akik nem szedték fel a piszkot. Ettől függetlenül a látogatók előszeretettel ültek le a fűbe, néhány farönkre, amely a Cotton Club teraszának afféle meghosszabbítása volt, és egy hiányos kerítésen ki-be járhattak innivalóval a kezükben. Sok piknikezést, heverészést, zenés-chillezős jelenetet lehetett látni, még mielőtt nekifogtak volna feltúrni a partot 2021-től kezdődően. A sok kutyafuttatás és -úsztatás szerves eleme volt a látványnak, csakúgy, mint a folyóban seregével gyülekező madarak, valamint a kósza gyümölcsfák virágzása, termése az elvadult belső partokon. A „strand” a Babeș-park utáni folyókanyarulatban organikusan beleolvadt a tájba. Ez mindenképpen hiányozni fog, és csak régi fotókon tudjuk majd őket feleleveníteni.
ilyenek például a morzsolódó betonszegélyek, veszélyes lyukak, hídfők, valamint kellettek alternatívák a meredek lépcsőkre is, illetve a bicikliutak fontosságát sem kell hangsúlyoznom – ezzel tényleg arra ösztökélik a lakosságot, hogy pattanjanak bringára (bármennyire is veszélyesnek tűnik még mindig a városi közlekedés).
Lássuk hát, mit sikerült létrehoznia az önkormányzatnak 2024 februárjáig! Bár Emil Boc polgármester a 2023-as év végi határidő kapcsán többször is hangoztatta, hogy a projekt véglegesítése és átadása annak függvényében történik, hogy milyen az időjárás, most két hónappal az állítólagos befejezés után megnéztük, mire jutottak folyónk partjának rehabilitálásával. Nemrég az alpolgármester, Dan Tarcea is hozzászólt a fennálló állapotokhoz, mondván, hogy gyakorlatilag az egész készen van, már csak a tavaszt kell megvárni, hogy esetleges korrigálásokat hajtsanak végre például a fák ültetésével kapcsolatban. A polgármesteri hivatal szemszögéből nézve „a munkák jól néznek ki”, a „a fák kétéves garanciában vannak, és ha nem maradnak meg a talajban, ki lehet őket cserélni”, illetve egy ki nem fejtett, elejtett mondat is elhangzott: „vannak elemek, amelyeket korrigálni kell”.

A Horea úti hídfőnél kezdtük a sétát - ahol, ha emlékeznek, szintén egy nagy zöld lejtő volt. Most is van, csak éppen egy nagy, betonos amfiteátrumra emlékeztető lépcsőzetes építménnyel megtoldva, ahová ki lehet ücsörögni és hallgatni a víz zubogását.

A lejtőt egyébként gyeptéglával füvesítették be - szemmel láthatólag ez még itt befejezetlen.

Ilyen sima út visz végig a Szamos mellett. A Mamaia utcából eltűntek az ott parkoló autók, a járdát kiszélesítették és leválasztottak egy biciklisávot is. Az ott élők időnként panaszkodnak arra, hogy a kockaköves utcán végigmenő autók dübörögve haladnak végig az ablakok alatt, a régebbi sima útszakaszos megoldással ellentétben.

Még a Mamaia utcát megelőzően alakították ki ezt a miniparkot rögvest az Erzsébet-hídtól balra. Nagy szükség volt rá, ugyanis mindenki szabálytalanul közlekedett ezen a szakaszon, a gyalogosok többsége átszaladt a kocsisorok előtt, belelépett a sáros járdaszigetbe az útjelző táblák mellett és sosem tudta, mikor fordul ki váratlanul egy autó a saroképület mellett.

A Napoca-hotel melletti forgalmi zagyvaságot is szerencsésen megoldották, átjárókkal, stoplámpákkal, összekötőkkel együtt - szeretjük ebben a városban, ha épp nincs korlátozva valahol a forgalom.

A Napoca-hoteltől egészen a Garibaldi-hídig ilyen látvány fogad. Nem tudjuk, hogy a part rehabilitációjába bele volt-e foglalva az összes szegély renoválása/cseréje, de az új lépcsős erkélyek mellett a régi betonszegély elég bizarr. A legtöbb helyen még nem serked a friss fű (ha egyáltalán vetettek fűmagot), de a már meglévő füves részek mellett az ilyen elfuserált sarkok elég gyakoriak...

...ahogy a szemközti oldalon is látható. A szemét pedig ott díszeleg.

A Garibaldi-hidat megelőzően még sikerült kialakítani egy ilyen kis parkot - itt már látszik, hogy törekedtek arra, hogy fásítsanak. Kétségkívül javítani fog a látványon majd, ha a fáknak sikerül megmaradniuk, további ágakat növeszteniük és lombot ereszteniük, a városi betontenger forró nyarai alatt pedig majd árnyékkal is szolgálnak. Csak győzzük kivárni.

Innen pedig kezdődik Az Igazi Szamos-part. A Garibaldi-híd Grigorescu negyedi hídfőjénél megszüntették azt a sáros és furcsa „lejárót", zökkenőmentesebbé tették a közlekedést, valamint innen három sávra szakad az út, két gyalogosra és egy kétsávos biciklisre. Az egyik út közvetlenül a folyó mellett halad, a középső fennebb (később magasabb szintre emelve), a bicikliút pedig közelebb a főúthoz, azzal párhuzamosan. Láthatóan itt sem nő még a fű, és a fák alatt is dagonyázni lehetne a sárban.

Az egykori füves részen, a Cotton Club hátsó kapujánál most a bicikliút halad el.

„A vágy ösvényei" - itt is meg lehet figyelni, hogy az emberek ösztönszerűen ott mennek végig, ahol nekik jólesik, és fittyet hánynak arra, hogy mekkora a sár. Kíváncsiak vagyunk, hogyan alakul majd a park használata. Feltűnő az is, hogy egyes fákat milyen közel ültettek egymáshoz, holott jócskán lett volna hely arra, hogy szétszórtabbak legyenek. Sokan kifogásolják, hogy a padok is betonból vannak, nincsen támlájuk, kényelmetlenek - ezzel egyet tudunk érteni, struktúrájuk alapján pedig nem azt sugalllják, hogy egyhamar támlát növesztenének.

Személyes kedvencem: a fehér kavicsszegély a deszkapallóra emlékeztető ösvények mellett. Rekord időn belül széthordják...

...ahogy az be is bizonyosodott. Nem ez az egyetlen hely, ahol tele van szétszórt fehér szegélykavicsokkal.

Az előbbi fotó emelett a betonra helyezett „random” filagória mellett készült. Ha valaki mégis a tűző napon szeretne majd üldögélni, akkor ott áll rendelkezésére két pad is.

A legtöbb helyen a szintek közötti lejtőket lebomló anyagból készült zsákszövettel borították le, amely valamilyen termékeny fűmaggal van befújva, amit az eső és a szél a földbe mos. Ezek jelenleg nem nyújtanak eszétitkus látványt, viszont idővel beépülnek a környezetbe - a hídfő elfuserált talapzata azonban nagyon kilóg a sorból, és enyhén szólva is szemet szúr az alsó sávon közlekedőnek.

A „strandot" szerencsére nem rontották el, és a folyó is jóval tisztább itt.

Öntisztító WC is került a területre, ez mindenképpen dícsérendő! A közvécé fizetség ellenében működik, érmével.

A kutyafuttató végein szerencsére megvannak ezek a nagy öreg fák még, közéjük pedig függőágy-tartókat is helyeztek, amelyeket már most előszeretettel foglalnak el az emberek. Hiába, Kolozsvár egy „hămăceală"-város!

A part Grigorescu negyedi végén már korábban volt játszótér és edzőtér különböző pályákkal és gépekkel, eszközökkel, ezek körül salak van, ami csúszásgátló. Örvendetes, hogy az új játszótereket fából készítették, és nem műanyagból!

Innen pedig kezdődik a betonrengeteg. Illetve folytatódik, de vehető észre a leginkább. Többen is hivatkoztak a projekt eredeti rajzaira, ahol jóval több zöldövezet szerepelt volna, s bár ez a sejtések szerint valószínűleg csak füves területeket jelentett volna, azért mégsem lett vona indokolt ezeket az öreg nyíreket beszorítani a térkövek közé.

Az új híd viszont nagyon ízléses. A graffitisek és falfirkászok pedig természetesen birtokba is vették.

Kilátás az új hídról. A folyó tisztasága az egyik legjobb dolog, ami a projekt eredménye lett.

A part viszont tele van ilyen trehányságokkal: félbehagyott lépcsők, építkezési törmelék, kordonmaradványok...

Ezzel sem tudtak mint kezdeni... a kutyák kedvenc csobbanóira került korlát, aztán annyi.

A sok beton mellett akadnak azért faburkolatos (fautánzat?) készült stégek is.

Elég gyakori látvány azért az ilyesfajta építkezési törmelék.

„Zászlóshajó"
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
A helyi igényekre szabott városrendezés és -fejlesztés többre visz, de van még mit tanulnunk Helsinkitől, Koppenhágától vagy Stockholmtól. A fenntarthatóságnak és zöldváros-koncepciónak történelmi és földrajzi okai vannak.
A helyi igényekre szabott városrendezés és -fejlesztés többre visz, de van még mit tanulnunk Helsinkitől, Koppenhágától vagy Stockholmtól. A fenntarthatóságnak és zöldváros-koncepciónak történelmi és földrajzi okai vannak.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Lehet-e elfogadható megoldást találni a kombinát megmentésére, vagy ideje elengedni minden bajával együtt?
Lehet-e elfogadható megoldást találni a kombinát megmentésére, vagy ideje elengedni minden bajával együtt?
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.
Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Egy kolozsvári számtech-vállalkozó összedobott egy használható felületet az ANAF honlapjához. Úgy ugrottak rá az illetékesek, mintha a kereket találta volna fel.
Egy kolozsvári számtech-vállalkozó összedobott egy használható felületet az ANAF honlapjához. Úgy ugrottak rá az illetékesek, mintha a kereket találta volna fel.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.