Ezúttal tényleg utolérte a végzete Romániai Pál Fülöp herceget?

A párizsi ítélőtábla 2026. június 18-án elrendelte Pál Fülöp herceg kiadatását a román hatóságoknak. A döntés még nem jogerős, a hetvenes éveiben járó férfi jelenleg hatósági felügyelet alatt áll. A román igazságügyi minisztérium a román–francia igazságügyi együttműködés sikerének nevezte az ítéletet.

A román királyi család hivatalosan el nem ismert tagját még 2020 decemberében ítélte 3 év és 4 hónap szabadságvesztésre a legfelsőbb bíróság befolyás vásárlása és hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt a băneasai királyi birtok jogszerűtlen visszaszolgáltatásával kapcsolatos ügyben.

Pál Fülöp, vagyis Romániai Pál Fülöp herceg azonban az ítélethirdetés után elmenekült Romániából, majd 2022 júniusában fogták el Párizsban, ahol az ottani ítélőtábla 2023 novemberében megtagadta a kiadatását. Tavalyelőtt áprilisban már Máltán vették őrizetbe, de a vallettai hatóságok is megtagadták a kiadatását Romániának. Málta után ismét Párizsban tűnt fel, ahol tavaly áprilisban ismét letartóztatták, majd szabadlábra helyezték a francia hatóságok.

Ki ez a férfi, aki taxival szökött át fél Európán, börtönbe került egy máltai szigeten, miközben rendületlenül állítja: II. Károly unokájaként ő az igazi román trónörökös, Viktória királynő és II. Sándor cár leszármazottja. Herceg vagy álherceg Romániai Pál? A kalandos életutat a Financial Times és a Politico cikkeinek felhasználásával foglaltam össze.

1940 szeptemberében járunk. A területi engedményekbe belebukott II. Károly király páncélvonata a nyugati határ felé száguldott. A szerelvényen utazott a szeretője, Elena Lupescu, néhány udvaronc, valamint három uszkár is. A vonat mindemellett hatalmas rakományt, mintegy harminc teherautónyi királyi vagyont szállított. A kincsek között volt a világ egyik legnagyobb ritkabélyeg-gyűjteménye, valamint Caravaggio, Rembrandt, Bruegel és El Greco számos remekműve. A hátrahagyott vagyon részét képezték továbbá azok az aranytartalékok is, amelyeket a későbbi kommunista rezsim elkobzott.

Temesváron egy vasgárdista osztag várt a vonat érkezésére. Ha megállnak, az a biztos halált jelenti, a megállás nélküli áthaladással viszont a kisiklást kockáztatják. A nők iránti rajongásáról, a vadászszenvedélyéről híres, sportautó-mániás Károly habitusához hű döntést hozott. Teljes sebességgel előre! – utasította a mozdonyvezetőt, majd az utasok a földre vetették magukat, és a szerelvény golyózápor kíséretében robogott át a temesvári állomáson. A vonatkocsik ablakai ugyan szilánkosra törtek, de a király és kísérete végül elérte a határt.

II. Károly élete hátralévő részét egy portugáliai luxusvillában töltötte, 1953-as halálakor hatalmas örökséget hagyott hátra. A Romániában berendezkedő kommunista rezsim által elkobzott, palotákból, aranytartalékokból és hatalmas földbirtokokból álló hazai vagyon mellett a külföldre menekített kincsek egy része – köztük negyven festmény – rejtélyes módon köddé vált.

Pál Fülöp, születési nevén Paul Lambrino, 1948-ban született Párizsban. Apja, Mircea Grigore Carol Lambrino, II. Károly és Zizi Lambrino törvénytelen fia volt. A kicsapongó életet élő Károly még trónörökösként, 1918-ban szökött meg Zizivel, akit, bár egy neves fanarióta nemesi családból származott, és apja, Constantin Lambrino a román hadsereg tábornoka volt, a királyi udvar mégis közrendűnek tekintett. Károly apja, Ferdinánd dühében érvénytelenítette a rangon aluli frigyet, a trónörököst kolostorba zárta, Lambrinót pedig száműzte. A nő azonban ekkor már terhes volt közös fiukkal, Mirceával, aki 1920-ban született meg Branban. A gyermek román születési anyakönyvében az apa nevét üresen hagyták, vezetékneveként pedig anyja családnevét jegyezték be.

Pál Fülöp esti meséiben gyakran szerepeltek a román királyi kastélyok, a román parasztdalok. Tinédzserként Angliába küldték egy bentlakásos iskolába, majd úgy döntött, kihagyja az egyetemet, és a hatvanas évek Londonjában próbált szerencsét. A Chelsea-ben élő Pál Fülöp ebben az időben divatfotósként és műkereskedőként dolgozott.

A Lambrino-ügy után II. Károly rövid ideig házas volt egy görög hercegnővel, Helénnel, akitől fia született: Mihály, a későbbi I. Mihály király. A törvényes örökös azonban soha nem ismerte el Pál Fülöpöt unokaöccseként és sem az apját féltestvéreként. Pál Fülöp többször is próbálkozott a közeledéssel, de leveleire nem érkezett válasz, és amikor ugyanazon eseményeken voltak jelen, Mihály és családja semmibe vette őket.

A rokon a hetvenes évek végén Portugáliába utazott, hogy felkeresse II. Károly még életben lévő feleségét, Elena Lupescut. Mire Pál Fülöp odaért, Lupescu már súlyos betegen feküdt. Halálos ágyán átadta Pálnak Károly arany pecsétgyűrűjét, amelyet a román monarchia töviskoronával övezett jelképe díszített.

A kilencvenes évek elején Pál Fülöp egy londoni jótékonysági bálon vett részt, ahol megakadt a szeme egy elegáns, hosszú Valentino-ruhát viselő, egyenes tartású, sötét hajú nőn. Az Elizabeth Taylor módjára öltöző és Joan Rivers modorában beszélő, szintén román származású amerikai Lia Triff már túl volt egy váláson. Szóba elegyedtek, és az addig meggyőződéses agglegény Pál Fülöp azonnal rabja lett a nőnek, aki huszonévesen ment feleségül a hírhedt San Franciscó-i sztárügyvédhez, a nála 42 évvel idősebb Melvin Bellihez. Róla azt kell tudni, hogy többek között Gábor Zsazsát és a Rolling Stonest is képviselte.

Lia San Franciscóban a helyi elit meghatározó, excentrikus alakjává vált. A mustársárga velúrkosztümjeiről és elegáns kalapjairól ismert nő rendszeresen látogatta a művészeti megnyitókat, a patinás Mark Hopkins Hotel 18. emeleti luxuslakosztályában rendezett exkluzív fogadásain pedig olyan világsztárok fordultak meg, mint Joe DiMaggio és Rudolf Nurejev. 1984-ben demokrata színekben indult a kaliforniai állami szenátusi választásokon, és bár a hatóságok később pénzbírsággal sújtották, amiért tiltott, fiktív forrásokon keresztül saját maga finanszírozta a kampányát, ez nem törte meg a karrierjét. Külső tanácsadóként a Carter- és a Reagan-adminisztráció idején is bejárása volt a Fehér Házba.

A házasság végül botrányos véget ért, és a korszak egyik leglátványosabb válóperébe torkollott. A nyilvános jogi csatában Lia érzelmi és fizikai bántalmazással vádolta meg a férjét, aki válaszul hűtlenséggel gyanúsította meg feleségét – többek között a Nobel-békedíjas Desmond Tutu érsekkel –, majd azt állította, hogy Lia bosszúból a tengerbe dobta a kutyájukat a Golden Gate-hídról. A vádakat a nő következetesen tagadta, végül Bellit végül ki kellett utasítani a tárgyalóteremből, miután elfogultsággal vádolta meg az eljáró bírót, azt állítva, hogy ő is viszonyt folytatott a feleségével.

Amikor Pál Fülöp és Lia találkoztak, a nőnek igencsak elege volt a pletykákból és botrányokból, míg a férfi elismerésre vágyott. Azt akarta, hogy a világ annak ismerje el, aki szerinte volt, hercegnek. Az elbűvölő, karizmatikus és rettenthetetlen Lia mindenesetre hercegként tekintett Pál Fülöpre, akivel 1996-ban házasodtak össze a bukaresti Cașin templomban, meggyőződve arról, hogy valóra válthatják közös álmaikat.

Pál Fülöp herceg és felesége, aki immár Lia hercegnének nevezte magát, Bukarestbe költözött egy ötemeletes villába. Bár alig ismerték az országot, és a monarchia visszaállításának az esélye egyenlő volt a nullával, a herceg meggyőződésesen vallotta, hogy Románia a közös sorsuk.

Mivel a királyi család – élén I. Mihály királlyal – teljesen elzárkózott előlük, Lia PR-eszközökhöz nyúlt. Tisztában volt azzal, hogy a Ceaușescu-korszak egyetlen engedélyezett nyugati sorozata, a Dallas mekkora hatást gyakorolt a román lakosságra, elutazott Londonba, és rávette a sorozat sztárját, Larry Hagmant, azaz Jockey Ewinget, vagy ahogy Romániában hívták, J. R-t, hogy látogassa meg őket Bukarestben. A filmsztár vizitje óriási sajtóvisszhangot váltott ki, de a hivatalos elismerés elmaradt. Ellátogattak a Peleş-kastélyba is, amelyet addig csak fényképeken láttak, de a kormánytisztviselők nem engedték be őket.

A hercegi imázs fenntartása óriási anyagi terhet jelentett a házaspárnak, akik Pál Fülöp apjának csekély járadékára is kénytelenek voltak támaszkodni. 2010-ben, amikor Lia hatvanéves volt, megszületett fiuk, Károly Ferdinánd, akinek keresztapaságát maga a hivatalban lévő román államfő, Traian Băsescu vállalta el, demonstrálva a herceg politikai támogatottságát. Az idős nagybácsi, a svájci emigrációból ekkoriban már hazalátogató I. Mihály király mereven elzárkózott a Lambrino-ággal való érintkezéstől.

Románia közelgő EU-csatlakozása azonban új esélyt jelentett, hisz az európai integrációs folyamat megkövetelte az államtól a kommunista érában államosított javak visszaszolgáltatásának jogi szabályozását. Ha Pál Fülöp meg tudná győzni a román bíróságokat, hogy legitim az igénye a királyi javakra, akkor nemcsak gazdag lenne, de talán a királyi család is végre elismerné. 2006 elejére a hercegi életmód fenntartása egyre nehezebbé vált, a visszaszolgáltatási folyamat is elakadt a jogi útvesztőkben.

Amikor személyesen találkoztak egy bukaresti ügyvédi irodában, a harmincas éveiben járó férfi Remus Truicăként mutatkozott be. Degeszre kereste magát a telekommunikációs szektorban, és élvezte a gazdagok kiváltságos életét életet. A Monte Carlo körül habokat szelő jachtját a feleségéről nevezte el, romániai birtokán helikopter-leszálló is volt.

Adrian Năstase korábbi kormányfő befolyásos kabinetfőnöke – merthogy róla van szó – felajánlotta, hogy a Reciplia SRL nevű cégén keresztül finanszírozza a jogi küzdelmet, amelynek megvannak az erőforrásai a legjobb ügyvédek felbéreléséhez, cserébe a visszaszerzett javak felét kérte, továbbá havi járadékot és luxusautót biztosított volna Pál Fülöpnek. Truică azt is elárulta, hogy egy csoport névtelen nemzetközi befektetőt képvisel, ők irányítják a céget offshore részvényeken keresztül. A hercegnek érthetően nem tetszett az öröksége nagy részének átadása ismeretleneknek, de azt is tudta, hogy fajsúlyos segítség nélkül a semmivel marad.

Évek teltek el, mire megtudta, hogy a Reciplia legnagyobb pénzügyi támogatója Beny Steinmetz izraeli milliárdos. Az akkor ötvenes éveiben járó férfi az afrikai bányakoncessziókból származó milliárdjait magas korrupciós indexszel rendelkező országokban fektette be. Úgy kalkulált, hogy a kezdetben egymilliárd dollárra becsült román királyi vagyon megszerzése harmincszoros megtérülést is hozhat. Csatlakozott hozzá Tal Silberstein izraeli politikai tanácsadó, az izraeli különleges erők egykori körmönfont tagja, és Robert Roșu neves román védőügyvéd is. Ők hárman vették kezükbe az úgynevezett hercegprojektet.

Steinmetz utalta a pénzt, Truică pedig Romániában az ügyvédekkel és a helyi hatóságokkal tartotta a kapcsolatot. A csapat munkához látott. Elsőként a 47 hektáros Snagovi-erdőt vették célba, ám a legértékesebb trófeának a Bukarest északi részén fekvő Băneasa királyi mintagazdaság ígérkezett. Ezt a hatalmas mezőgazdasági területet korábban II. Károly király birtokolta, de a megszerzése elé komoly bürokratikus akadály tornyosult: a területet a bukaresti Növényvédelmi Kutató- és Fejlesztőintézet használta.

Az intézet idős igazgatója, Horia Iliescu mereven ellenezte a földek átadását, mert attól tartott, hogy az intézményt azonnal felszámolják a tulajdonjog átruházása esetén. Az akkori homályos szabályozás szerint Iliescu egyetlen elutasító szava elég lett volna ahhoz, hogy az egész milliárdos üzlet kártyavárként omoljon össze.

Truică ekkor felhívta Iliescut, aki kezdetben nem állt kötélnek, de amikor meghívta az igazgatót egy luxushajózásra a saját jachtján, az öregúr, aki hónapokon keresztül ellenállt, rögtön beadta a derekát, és rendkívül izgatottá vált. Már csak a monacói szállodaszobája részleteiről akart hallani. Nem sokkal később az idős igazgató felült a Bukarestből Nizzába tartó járatra. A repülőtéren Truică személyes sofőrje várta egy luxuskivitelű Mercedes Vito kisbusszal, amellyel egyenesen Monacóba utaztak. Aznap este Iliescu és Truică a milliárdos jachtján vacsoráztak.

Pontosan nem tudni, mi hangzott el a fedélzeten, de miután az igazgató visszatért Romániába, minden korábbi aggályát elfelejtve támogatta a mintagazdaság átadását. 2008 szeptemberében a kutatóintézet igazgatótanácsa megszavazta a földterület visszaadását, és 2009 januárjában a Băneasa királyi birtok hivatalosan is a Reciplia SRL tulajdonába került. Horia Iliescu nem sokkal később természetes halállal elhunyt, Truică pedig mindvégig tagadta, hogy megvesztegette volna őt vagy fizette volna a monacói luxusútját.

A Recipliától kapott bőséges juttatásból saját sofőrt alkalmazott Bukarestben, és sűrűn látogatta London legexkluzívabb, szigorúan zárt körű klubjait, például a híres Hertford Street 5-öt. Gazdagság ide, luxus oda, a sajtóban továbbra is csak Lambrinónak nevezték őt, amit nem viselt jól. Egy alkalommal ügyvédje kíséretében vonult be a bukaresti központi anyakönyvi hivatalba, hogy megvizsgálja apja eredeti születési anyakönyvi kivonatát. Amikor meglátta, hogy az apaságot igazoló rovat valóban üresen áll, tollat ragadott és saját kezével beírta a rubrikába: II. Károly király. Ez a cselekedet ugyan semmit sem változtatott jogilag a helyzeten, de jól mutatta a királyi sarj elszántságát.

Nem sokáig tartottak a mézeshetek, mivel a szövetség tagjai gyanakodni kezdtek egymásra. Többen azzal vádolták Truicát, hogy titokban jelentős összegeket nyúlt le a közös kasszából, amit ő tagadott, míg Pál Fülöp megdöbbenve tapasztalta, hogy a Reciplia nem akarja értékesíteni a megszerzett Băneasa-földeket. Ahelyett, hogy eladták volna a telkeket és kifizették volna a herceg járandóságát, a cég bejelentette, hogy ingatlanfejlesztésbe kezd.

A herceg és a hercegné folyamatosan panaszkodtak Tal Silbersteinnak, aki egyre nehezebben tudta kezelni a feszültséget. Silberstein igyekezett megnyugtatni őket, például azzal, hogy sajtómegjelenéseket szervezett nekik a román médiában. Pál Fülöp és a felesége arról számoltak be, hogy ismeretlen, gyanús alakok követik őket mindenhová. A herceg szerint egykori Moszad-ügynökök lesték minden lépésüket, akiket a Reciplia fogadott fel.

A két férfi egy ponton személyesen közölte velük, hogy kizárólag a személyes védelmük és biztonságuk érdekében vannak jelen, a hercegnek meggyőződése volt, hogy a gyenge pontjaikat akarják kifürkészni. Steinmetz később határozottan visszautasította ezt, rosszindulatú pletykának és nyilvánvaló hazugságnak nevezve a volt hírszerzők alkalmazásáról szóló vádakat.

Hogy elkerülje a teljes szakítást és lecsillapítsa a kedélyeket, Silberstein elhatározta, hogy felfedi a lapjait, és bemutatja a párnak, ki finanszírozza valójában a milliárdos vállalkozást. Pál Fülöp és Lia az ügyvédjük bukaresti irodájában találkoztak Beny Steinmetz-cel, akit feszülten szembesítettek a kételyeikkel. A herceg később úgy emlékezett, hogy a milliárdos próbálta nyugtatni őket, míg Steinmetz úgy emlékezett, hogy az egész csupán egy alig 3-4 perces udvariassági látogatás volt.

Néhány héttel később Silberstein megdöbbenve tapasztalta, hogy a találkozó ellenkező hatást váltott ki. Pál Fülöp azzal fenyegetőzött, hogy csalás miatt feljelenti Silbersteint és a csapat többi tagját, és így is cselekedett. 2015-ben hivatalos rendőrségi feljelentést tett társai ellen. Ezzel azonban akaratlanul is saját maga alatt vágta el a fát, hiszen a román hatóságok addigra már hosszú ideje lehallgatták a teljes bűnszövetkezetet, és a herceg hamarosan gyanúsítottként találta magát a saját feljelentése által indított eljárásban.

Ebben az időben már Laura Codruța Kövesi állt a DNA élén, amelynek a célkeresztjében már ott volt a hercegprojekt. A háttérben zajló nyomozás során a DNA szorosan együttműködött a SRI-vel, amely nemzetbiztonsági fenyegetésként értékelte a külföldi milliárdosok romániai földszerző akcióit. Titokban lehallgatták a szövetségesek tagjainak telefonjait, sőt még Pál Fülöp herceg és Lia hercegné bukaresti otthonába is poloskákat helyeztek el.

2015 végén Kövesi élő televíziós adásban jelentette be, hogy vádat emeltek Pál Fülöp herceg, Remus Truică, Beny Steinmetz, Tal Silberstein és társaik ellen. A vád szerint egy szervezett bűnözői csoportot hoztak létre köztisztviselők megvesztegetésére és hamis örökösödési igények érvényesítésére. A csoport által az államnak okozott kárt ekkor több mint 100 millió euróra becsülték, az összeg a későbbi bírósági szakaszban már 145 millió euróra rúgott. Kövesi azzal fokozta a drámai hatást, hogy kijelentette, hogy ez az összeg egymillió romániai gyermek egy teljes évi állami támogatásának felel meg.

A megvádoltak nem adták könnyen magukat, és megpróbálták lejáratni a DNA vezetőjét. Kövesi vádemelése után gyanús külföldi munkaerő-közvetítő cégek keresték meg korábbi munkatársait állítólagos jól fizető állásajánlatokkal. Amikor azonban az interjúra mentek, kiderült, hogy valójában csak Kövesiről és a munkájáról próbálnak információkat szerezni. Hasonló módszerrel zaklatták Kövesi idős édesapját is rejtélyes külföldi telefonhívásokkal, állítólagos londoni konferenciára invitálva őt.

A helyzet 2016 márciusában eszkalálódott, amikor Bukarestben elkezdődött a Kövesi ellen irányuló, Tornádó Projekt fedőnevű kémakció. A feladatra az izraeli Black Cube magán-hírszerzőcéget bérelték fel, amely korábbi elit katonákból és hírszerzőkből állt. Két ügynökük Bukarestbe utazott, és megpróbálták feltörni Kövesi hivatalos és személyes e-mail fiókjait. A román elhárítás azonban résen volt és a Black Cube ügynökeit tetten érték, majd letartóztatták. Bár a gyanú árnyéka a megbízót illetően azonnal a sarokba szorított Beny Steinmetzre vetült, ő mindvégig tagadta, hogy köze lett volna a romániai megfigyelésekhez.

Kövesi végül révbe ért, a herceget és társait súlyos börtönbüntetésekre ítélték. A legfelsőbb bíróság 2020 decemberében jogerősen 3 év és 4 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte a herceget befolyással való üzérkedés és hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt. Az ítélet megállapította, hogy a Băneasa-birtok soha nem is képezte II. Károly magántulajdonát, így Paul kárpótlási igénye eleve koholt csalás volt.

2020. december 17-én a rendőrség este fél kilenckor kopogtatott a herceg bukaresti villájának ajtaján, ám Pál Fülöp akkorra már elhagyta az országot. Lia hercegné dacosan csak annyit közölt a hatóságokkal, hogy férje Portugáliában van, miközben titokban figyelmeztette őt telefonon, hogy azonnal keressen ügyvédet.

A herceg egy lisszaboni hotelszobában szembesült azzal, hogy nemzetközi körözés alatt áll. Hogy elkerülje a hitelkártyák által hagyott digitális nyomokat, az első ATM-nél több ezer euró készpénzt vett fel, majd leintett egy taxit, és megkérdezte a sofőrt, elvinné-e Madridba. A hatórás út után Madridban taxit váltott, és Monaco felé vette az irányt. Egy órával a cél előtt egy francia rendőrségi ellenőrzőpontba ütközött.

Paul szíve a torkában dobogott, de mivel a nemzetközi elfogatóparancsot a román okmányaira adták ki, ő pedig a brit útlevelét mutatta fel, a rendőrök gyanútlanul továbbengedték. Végül Nápolyon keresztül érkezett szülőhazájába, Franciaországba, mert úgy érezte, ott lesz a legnagyobb biztonságban.

Pál Fülöpöt herceget először 2022 júniusában fogták el Párizs utcáin. Ekkor indult el az első komoly kiadatási csata. Védőügyvédjei egy eljárási hibára bukkantak és kiderítették, hogy a herceget elítélő három román bíró közül kettő évtizedekkel korábban nem írta alá a hivatalos bírói esküjét. A párizsi ítélőtábla 2023 novemberében emiatt megtagadta a kiadatást, kimondva, hogy Pál Fülöp tisztességes eljáráshoz való joga sérült Romániába. A herceg nem ült meg a fenekén, Ciprusra utazott, ahol szintén őrizetbe vették, de ott a román börtönök siralmas állapota miatti emberi jogi aggályokra hivatkozva sikerült elkerülnie a kiadatást.

A herceg 2024 áprilisában ismét hibát követett el, amikor Máltára repült, hogy részt vegyen a Szent János Lovagrend ünnepségén. Az út előtt rossz megérzése volt az ügyvédjének és bizalmasának, Edward Griffith-nek, aki figyelmeztette is a herceget, hogy ne utazzon. A franciaországi kedvező ítélet ellenére még mindig érvényes európai elfogatóparancs volt Pál Fülöp nevére, így egy másik EU-országban letartóztathatták.

De neki jó oka volt Máltára látogatni, hisz kinevezték a Jeruzsálemi Szent János Máltai Lovagrend egyik rendjének vezetésére, és körülbelül 200 európai méltóság és a rend tagja között kellett részt vennie a ceremónián. A máltai rendőrök a Westin Dragonara luxusrezortban csaptak le Pál Fülöpre, aki hirtelen egy ötcsillagos szállodából a 19. századi Corradino börtönben találta magát. Két hónap raboskodás után óvadék ellenében szabadult, majd 2024 augusztusában a máltai fellebbviteli bíróság is megtagadta a kiadatását, hivatkozva a bukaresti Rahova börtön embertelen, túlzsúfolt körülményeire.

Pault 2025 áprilisában ismét letartóztatták Párizsban, de a francia bíróságok még ekkor is aránytalannak nevezték a megismételt eljárást. A fordulatot az Európai Unió Bíróságának (CJUE) állásfoglalása hozta el, amely kimondta, hogy az uniós tagállamok nem tagadhatják meg a kiadatást olyan formális és adminisztratív hiányosságok miatt, mint a bírák esküokmányainak hiánya. Ezzel a herceg védekezésének legfőbb bástyája omlott össze. A párizsi ítélőtábla 2026. június 18-án megváltoztatta korábbi álláspontját, és elrendelte Pál Fülöp herceg azonnali átadását a román hatóságoknak, pontot téve a hatéves szövevényes nemzetközi bujkálás végére.

Robert Roșu ügyvédet öt év börtönre ítélték, kemény körülmények között raboskodott, majd később felmentették, és szabadlábra helyezték. Remus Truică hét év börtönt kapott, büntetése felének letöltése után szabadult 2024-ben. Később azt állította, hogy az eljárás során nyomást gyakoroltak rá, hogy más vádlottak ellen valljon. Beny Steinmetz izraeli milliárdost öt év börtönbüntetésre ítélték, azonban soha nem töltötte le a büntetését. Nem tért vissza Európába, Dubajban és más országokban húzta meg magát. Kiadatási ügyei voltak Görögországban és Cipruson is, de mindkét országban megtagadták a kiadatását emberi jogi indokokra hivatkozva. Tal Silberstein szintén 5 év letöltendőt kapott, de hasonló módszerekkel ő is megúszta a büntetést. A két Black Cube-os kémet ugyan letartóztatták Romániában, de rövidesen felfüggesztett börtönbüntetésre módosították az ítéletet, hosszabb ideig nem raboskodtak.

A Financial Times újságírója több alkalommal is beszélt Pál Fülöppel, akitől megtudta, hogy a hercegnek sikerült felkutatnia több, az 1940-es években Romániából kicsempészett hiányzó festményt is. Egyik utolsó beszélgetésük során megkérdezték tőle, hogy minden kudarc, elfogatóparancs, szökés és börtön után vajon megbánta-e, hogy visszatért Romániába?

– mondta Pál Fülöp herceg, ami csak egyet jelenthet, a harc folytatódik.